Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

106 Az országgyűlés felsőházának 60. ülése 1929. éri június hó 6-án, csütörtökön. hatóságokat közelebbről érdeklő kérdéseket ne aposteriori, hanem anticipando legyen módjában a felsőházi tagoknak bírálat tárgyává tenni. Erről a határozatról abban az időben a kovmányelnök úr és a belügyminiszter úr ő nagyméltósága is értesítve lettek e a küldöttség assza! a kellemes hírrel tért vissza, hogy igenis, a belügyminiszter úr ő nagyméltósága ki fogja adni a javaslatot a városok és vármegyék felsöhaad tagjai értekezletének. Sajnos, ez nem történt meg ilyen alakban, mert az a törvényjavaslat csak ad personam adatott ki Thaly tagtársunknak, nekünk tehát tulajdonképpen nem volt alkalmunk ehhez tüzetesebben hozzászólni. Időközben jött azután a miskolci városi kongresszus, amely ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott, ott azonban már sokkal szélesebb medret öltött ez az eszmeáramlat és megnyilatkozott abban a határozatban, amely kimondotta, hogy igenis, szükségét véli annak, hogy ez a törvényjavaslat, még mielőtt a mélyen t. kormány álláspontot foglalt volna, előzőleg megbeszélés tárgyává tétessék. Erre alkalmas fórumnak ígérkezett egy városi blokk létesítése. Ez a városi blokk tulajdonképpen szerve zetére nézve mindkét Ház tagjaiból lett volna alakítandó, tudniillik miután a Miskolc-városi kongresszus a vármegyék ügyével nem foglalkozhatott, tehát így kizárólag csak a városi ügyekre szorítkozott. Ezen blokknak lett volna hivatása azután kezébe venni ezt a törvényjavaslatot és megelőzőleg tárgyalás alá venni. A blokk megalakításának kérdése bizonyos húzódást szenvedett, végre azonban a blokk mégis létrejött. s itt köszönettel kell megemlékeznem a belügyminiszter ő nagyméltósága szíves jóindulatáról és előzékenységéről, amelynél fogva leküzdve azokat az akadályokat, amelyek egv alakítandó blokk tekintetében felmerültek, belátta, hogy itt tulajdonképpen nem egy politikai frakcióról, nem új pártalakulásról, hanem olyan, úgyszólván városi interurbánkérdések meglatol ására hivatott testületről van szó, amely mindenféle politikai árnyalattól mentesen felölelte volna úgy az alsó, mint a felsőházi tagok városi képviselőit. Ezt az értekezletet tényleg megtartottuk a blokk megalakulásának első ülése alkalmából, sajnos azonban, az idő sokkal rövidebb volt, semhogy az összes kérdéseket az első ponttól az utolsóig felölelhette volna. Ennek következménye azután az volt, hogy így jutott be a törvényjavaslat az alsóházba, s az alsóház retortáján keresztül ide a Felsőházba. És most bekövetkezett az a momentum, amikor tényleg beigazolódott annak a városi blokknak szükségessége, amely felöleli egyúttal a felsőházi tagokat is és különösen a felsőházi tagokat, mert hiszen íme, ez az egész törvényjavaslat, így, ezzel a módosítással nem az alsóház szellemi terméke, hanem terméke azon felsőházi városi és vármegyei és egyéb tagoknak, akik errenézve kompetenciát éreztek magukban és tényleg olyan értékes munkát végeztek, hogy ennek eredményeként — azt lehet mondani — mindazok a nehézségek, mindazok az aggályok, amelyek e törvényjavaslattal szemben fennforogtak, javarészt éppen a belügyminiszter úr ő nagyméltósága kuláns viselkedése és állás pontja következtében meghallgatást és honorálást nyertek. Most már ezen előljáró bevezetés után legyen szabad, mélyen t. Felsőház, ennek az immár kikristályosodott alakban előttünk fekvő törvényjavaslatnak egyes részleteibe belebocsátkoznom. A kristálytömeg legnagyobb része átlátszó, világos, azonban vannak egyes homályos pontok, amelyekre mi mint városi emberek mégis kötelességünknek tartjuk rámutatni. Ami fájdalmas pont a törvényjavaslatban, az az ikerviszony, amelybe megint belekényszeríttettünk mi városok a vármegyei törvényhatóságokkal; s ha a törvényhatóságokról szóló eddigi összes törvényeket átkutatjuk, azt látjuk, hogy mindenkor egy bizonyos sziámi-iker állapotban vagyunk mi a vármegyei törvényhatóságokkal. Ennek azután mi a következménye még ebben a törvényjavaslatban is, amely pedig már sokkal tisztább, világosabb képet nyújt a helyzet felől, hogy tulajdonképpen mi, városiak, a vármegyei törvényhatóságnak mintegy mellékalakjaivá leszünk és ebben a törvényjavaslatban igazán úgy kell kihorgászni mindazokat a részleteket, amelyek a városokra vonatkoznak, holott éppen ez kiváló alkalom lett volna arra, hogy már a limine a két törvényhatóságról szóló törvényes intézkedés kettéválasztassék. Erre még mindig nem késő az idő, igen t. Felsőház, mert hiszen úgy tudjuk, hogy a városok háztartásáról szóló törvényjavaslat s a fővárosi törvény készülőben van. Mindezeknek az előkészítése nagyon alkalmas talajul és jó alkalmul szolgálna arra, hogy ez összekapcsoltassék a városi törvényhatóságokról szóló törvénycikk rendezésével, mert végre az, hogy ma így határozunk és talán holnap elkülönítve határorozunk, nem derogál senkinek, sem a Felsőház méltóságának, sem pedig a mélyen t. kormánynak. Ilyen értelmű végrehajtásnak semmi akadályát sem látom. Hogy mennyire fennforog a szükségessége annak, hogy ez a törvény kettéválasztassék, azt éppen tegnap Némethy Károly ő nagyméltóságának legilletékesebbb szavaiból is kivehettük, aki a maga részéről szintén a legmelegebben pártolja ezt az eszmét. Ami a továbbiakat illeti, a városok szempontjából van itt egy érzelmi kérdés, — hogy magamat így fejezzem ki — amely százados tradíciókhoz kapcsolódik, értem ezalatt a «városi tanács» elnevezés kérdését. A városok — mint tudjuk — már régen tanácsrendszerrel bírtak, nagy hatalommal, pallosjoggal, amelyet a tanácsok tényleg gyakoroltak is. Ez az elnevezés kapcsolat a múlttal, amelyet egy tollvonással eltörölni nézetem szerint nem lehetne és nem volna szabad. Tulajdonképpen mit jelent a tanács elnevezés? A tanács név nem egyéb, mint keret, amelybe a tanács hatáskörébe utalt kérdések beleillesztetnek. Hogy tehát ebbe a keretbe mit illeszt bele a mélyen t. kormány és ennek szankciójaképpen a Felsőház is, az egészen elkülönítendő a keret elnevezésétől, mert hiszen, — amint nekem volt szerencsém ő nagyméltóságával e tárgyban beszélgetnem — ha a mélyen t. kormány ezt vagy amazt jónak véli ebbe a keretbe beilleszteni, a városok mindenesetre bele fognak nyugodni, de nem nyugodhatnak bele abba, hogy a múlt századok tradícióival kapcsolatos ez az elnevezés megszűnjék, De különben is különös helyzet áll elő azzal, hogy a tanácsnoki állást nem szünteti meg a törvény, tehát lesznek tanácsnokok tanács nélkül. Amikor a blokk keretében ezt megtárgyaltuk, azt a magyarázatot hallottuk illetékes helyről, hogy ez azért szükséges, nehogy valamiképpen összezavartassék a régi hatáskör: az új hatáskörrel, amely a jelenlegi törvény értelmében a kisgyűlés hatáskörébe lesz utalva. Én ezt az argumentációt nem fogadhatom el, még pedig azért, mert hiszen kezdve a főispán hatáskörétől a polgármesterig, a közgyűlési hatás-