Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés felsőházának 59. ülése 1929. évi június hó 5-én, szerdán. HM képes kellő garanciát nyújtani ebben a tekintetben. A törvényjavaslat intézkedéseket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a fizetésemelés és az előléptetés hogyan történjék. Mindezek az intézkedések nagyon helyesek. Én nem vagyok híve annak, hogy minden hatalom az államnál legyen, nem vagyok a híve annak, hogy az állam hatalmi körét kiszélesítsük, tehát nem szerettem volna, ha a választás helyett kinevezték volna a közigazgatási tisztviselőket. Most választani fogják őket továbbra is, de életfogytiglan. Mégis az elv meg van mentve, a választási jog fenn van tartva. A közigazgatási gyakorlati vizsga egy nagyon praktikus intézmény, nem járulhatok azonban hozzá ahhoz a rendelkezéshez, hogy az ítélőbíráknak, az egyetemi professzoroknak és az ügyvédeknek szintén gyakorlatot kell tartani, ha nem is három évig, de legalább egy évig, és azután gyakorlati vizsgát tenni. Az ügyvédi cenzúra és az ügyvédi diploma a leguniverzálisabb képesítési mód volt eddig és az lesz a jövőben. Ezen rést ütni, ha már más miatt nem, akkor a régi tradíció miatt és pietásból nem szabad, de nincs is értelme a dolognak, hiszen egy ügyvéd, egy bíró egy pár évi gyakorlat után a királyi Ítélőtáblának, a Kúriának, a Közigazgatási Biróságnak lehet bírája, mint közigazgatási bíró, az alispánnak, a főszolgabírónak stb. határozatait felülbírálja, összetöri, megsemmisíti, megváltoztatja és főszolgabíró pl. még sem lehetne. Nem szükséges tehát, hogy ilyen előzmények után, amikor úgyis négyévi gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki ügyvéd vagy Ítélőbíró lehessen, még külön vizsgára utasíttassék. A módosítás, amelyet e tekintetben elfogadott a bizottság, oda szól, hogy a gyakorlat alól felmentendők az ügyvédek stb., azonban a vizsgát le kell tenniök. Nem félek ettől, ezt a vizsgát le fogják tenni az ilyen kvalifikációval biró egyének, azt hiszem azonban, hogy ez is teljesen felesleges. Támadták a törvényjavaslatot, nevezetesen tegnap Bezerédj István ő móltósága abból a szempontból, hogy a 35. § megadja a kormánynak a jogot, hogy a törvényhatóságokat esetleg, ha szükséges, feloszlathatja. : Kell egy szervnek lennie, amely ellenőrizzen az országban mindenkit. A törvényhatóságok kötelesek a törvény szerint eljárni. Kérdem, ha esetleg fog akadni egy vagy más törvényhatóság, amely kontra töryény jár el, ki legyen az a fórum, amely felügyeljen erre, amely ezt megakadályozza ? Nem lehet más, mint a parlamentáris kormány, amely felel az országgyűlésnek és felel az egész országnak. Én nem látok semmi különös veszedelmet a 35. § megszavazásánál, mert olyan kautálékhoz van kötve, amiből mindenki látja, hogy a kormány ezt a hatalmat, annak kiszélesítését nem azért kívánja, hogy hatalmával éljen vagy visszaéljen, hanem mint ultima rációt akarja alkalmazni, amikor másképen a dolgokon segíteni nem lehet. Nem akarok ezzel a témával bővebben foglalkozni, mert az idő igen előrehaladott. Elnök: A mólyen tisztelt Felsőház elhatározta, hogy félkettőkor áttér a napirend egy új pontjára. Ez öt perc múlva lesz. Pap József: Rá akarok mutatni arra, hogyha a törvényhozás az 1924. évi XXVI. tcikkben megadta a kormánynak ezt a jogot Budapest székesfővárossal szemben, akkor igazán nem tudom, hogy miért nem lehetne ezt a jogot gyakorolni a kormánynak a többi törvényhatóságokkal szemben is? Világosan meg van mondva, hogy nem bármikor, tetszés szerint történhetik a feloszlatás, hanem akkor, ha contra jus in thesi darummal szembehelyezkedve, nem teljesíti köFELSÖHÁZI NAPLÓ. IV. telességét a törvényhatóság vagy pedig ha nemzetellenes, hazafiatlan, az állam biztonságát és érdekeit sértő magatartást tanúsít. Ezek a kautélák vannak a feloszlatással kapcsolatban a 35. §-ban, ezek teljesen kielégítők és megnyugtatók. Legyen szabad még a fegyelmi eljárásra vonatkozólag egy pár rövid megjegyzést tennem. A törvényjavaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó intézkedései egy határozott újítást, még pedig jó irányban való fejlődést mutatnak a mai állapotokkal szemben a közigazgatási tisztviselőkre vonatkozólag. A közigazgatási tisztviselőkre vonatkozólag a fegyelmi jog az 1886. évi törvényben van kodifikálva, azonban nem kielégítően, a miniszteriális tisztviselőkre vonatkozólag pedig a fegyelmi jog még egyáltalában nincs kodifikálva. Én azonban azt hiszem, hogy ez a kérdés akkor lesz helyesen megoldva, ha a fegyelmi jog gyakorlatát független bíróságra bízzuk. Azért is szükséges az alsófokú közigazgatási bíróság felállítása, mert akkor inkább lesz módunkban független bírói cognitio tárgyává utalni ezeket a kérdéseket. Engem nem elégít ki, nem elégíthet ki teljesen az az intézkedés, amelyet a törvényjavaslat a fegyelmi bíróságra vonatkozólag statuál, tudniillik, hogy a belügyminiszternek, vagy helyettesének az elnöklete mellett két közigazgatási bíró és két magasrangú miniszteriális tisztviselő gyakorolja a fegyelmi jogot. Eltekintve attól, hogy a közigazgatást sohasem szabad összezavarni ós összekeverni az igazságszolgáltatással, ez nem meg" felelő fórum, mert függetlenség még mindig nincs biztosítva úgy, mint ahogyan azt a tisztviselő méltán megkívánhatja. Én tehát ezt vagy a Közigazgatási Bíróságra bíznám, vagy pedig, ha a Közigazgatási Bíróság el van foglalva más dolgokkal, úgy, hogy ezt a terhet nem vállalhatja, akkor felerészben a Közigazgatási Bíróságra, felerészben pedig a kir. Kúria bíráira, azon analógia szerint, amely szerint a hatásköri bíráskodás össze van állítva. Ha egy rövid pillantást vetek a javaslat ra, akkor végezetül meg kell állapítanom azt. hogy kétségtelen, hogy a törvényjavaslat szélesebb jogkört ad, de a közérdek szempontjából, a kormánynak annál, aminőt az eddigi törvények adtak. Amikor ezt konstatálom, egyúttal annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a kormány be fogja látni, hogy teljes harmóniának kell lennie az alkotmány és a közigazgatási funkciók végzése között. Amikor a parlament, minta szuverenitásnak legnagyobb kifejezője, ilyen nagy hatalommal ruházza fel a kormányt, méltán elvárhatja és elvárja, hogy a nemzetnek, a nemzet egyes tagjainak a jogait, az érdekeit intézményesen, a népjogok kiterjesztése irányában és a demokrácia felé haladva, érvényesíteni fogja. Én azt kívánom, mélyen t. Felsőház, hogy új élet, új szellem jöjjön be az új törvényhatóságokba. Nagyon boldognak fogja magát érezni minden magyar ember, ha magasabb állami és nemzeti ideál fog belekerülni ezekbe a keretekbe, az állami célok tudatos megvalósítására irányzott törekvésekkel. S még egyet akarok megjegyezni végezetül : Mi, akik a közpályán működünk, tudjuk és érezzük, — és ezt bizonyos alkalmakkor szükséges kifejezésre is juttatni — hogy a magyar alkotmánynak, a magyar szabadságnak és a magyar függetlenségnek nem lehet soha senki sem nagyobb és jobb védelmezője, mint maga a nemzet. A nemzetnek magának kell erre ügyelni. Ha a nemzet nem fogja magát elhagyni a jövőben, akkor a jövőben is az alkotmány, a függetlenség és a szabadság meg lesz védve. Kívánom, hogy ez így legyen, mert erre ma inkább szükségünk van, mint valaha volt, mert csak akkor fogjuk meg18