Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

102 Az országgyűlés felsőházának 59, ülése 1929. évi június hó 5-én, szerdán. valósítani tudni mindnyájunk programmját : az integer Magyarország határainak visszaállítását. Én ezektől az eszméktől áthatva, elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapiául. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : T. Felsőház ! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Mielőtt a közgazdasági miniszter urnak a tegnap előterjesztett interpellációra adandó válaszára áttérnénk, kihirdetem az ülés elején megtartott választás eredményét. Beadatott összesen 66 szavazat és a megválasztottak mind 66 szavazatot kaptak. Most pedig felkérem Latinovits Endre jegyző urat, hogy a megválasztottak névsorát felolvasni szíveskedjék. Latinovits Endre jegyző (olvassa) : A kivándorlási tanácsba (4 tag): Beöthy László, gróf Hadik .János, .Jekclfalussy Zoltán, Német hy Károly. Az igazoló bizottságba (1 tag): Szeless László. A közgazdasági és közlekedésügyi bizottságba (4 tag): Back Bernát, Popovics Sándor, Purgly Emil, Tarnay Gyula. A közjogi és törvénykezési bizottságba (3 tag): Halasy József, Menyhárth Gáspár, Széll Gyula. A külügyi bizottságba (1 tag): Popovics Sándor. A naplóbitelesítő bizottságba (1 tag): Halasy József. A pénzügyi bizottságba (2 tag): Berzeviczy Albert, Popovics Sándor. A véderő bizottságba (1 tag): Nagy Pál. Az igazoló bizottságba (1 rendes és 1 póttag); rendes tag: Huszár Aladár; póttag: Kaltenecker Viktor. Az 1871 : VIII. te. 35. $-a és az 1926. évi XXII. te. 45. §-ai alapján szervezett királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróságba (1 rendes és 1 póttag); rendes tag: Simontsits Elemér; póttag: gróf Bethlen Pál. Az 1896. évi XXVI. te. 8. §-a és az 1926. évi XXII. te. 45. és 49. |-ai alapján szervezett királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróságba (1 rendes és 1 póttag); rendes tag: Lázár Ferenc, póttag: Bezerédj István. Elnök: A felolvasottakat megválasztottaknak jelentem ki. A választás eredményéről a megválasztottakat, és a két legfőbb fegyelmi bíróság tagjainak megválasztásáról az igazságügyminiszter urat, továbbá a kir. Kúria, illetőleg a Közigazgatási Bíróság elnökét értesíteni fogom. T. Felsőház! A megválasztott bírósági tagok egy része a házszabály, más része a törvény rendelkezésénél fogva esküt köteles tenni a Ház színe előtt. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy azoknak az újonnan megválasztott rendes tagoknak, akik a múltban a bíróságoknál mint póttagok már esküt tettek, nem szükséges újból esküt tenni. Elsősorban felkérem tehát az igazoló bíróságnak most megválasztott póttagját, Kaltene cker Viktor ő méltóságát, hogy a házszabályok 16. §-ában előírt eskü letétele végett a terem közepére jönni szíveskedjék. Nincs itt. Akkor következik az 1871 : VIII. te. 35. §-a és az 1926 : XXII. te. 45. és 49. %-ÍÚ alapján szervezett királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróság újonnan megválasztott póttagjának eskütétele. Felkérem gróf Bethlen Pál ő méltóságát, hogy a törvényben előírt eskü letétele végett a terem közepére jönni szíveskedjék. Felkérem a jegyző urat, hogy az eskümintát felolvasni szíveskedjék. Latinovits Endre jegyző; (olvassa az eskümintát, prof Bethlen Pál az esküt leteszi). Elnök: Az eskü letétetett. Következik az 1896 : XXVI. te. 8. §-a és az 1926 : XXII. te. 45. és 49. §-ai alapján szervezett királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróság újonnan megválasztott póttagjának eskütétele. Felkérem Bezerédj István ő méltóságát, hogy a törvényben előírt eskü letétele végett a terem közepére jönni szíveskedjék. Kérem a jegyző urat, hogy az eskümintát felolvasni szíveskedjék. Latinovits Endre jegyző (olvassa az esküin intát. —• Bezerédj István leteszi az esküt.) Elnök: Az eskü letétetett. T. Felsőház! Következik Bud János közgazdasági miniszter úr válasza gróf Széchenyi Aladár felsőházi tag úr tegnapi napon előterjesztett interpellációjára. Bud dános (i excellenciád ál illeti a szó. Bud János közgazdasági miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Széchenyi Aladár gróf úr ő méltósága a tegnapi napon előadott interpellációjában azzal a kérdéssel foglalkozott, amely legközvetlenebbül érdekli gazdasági életünket. A búza árának problémáját hozta ide a nemzet színe elé, még pedig a tőle megszokott higgadtsággal, tárgyilagossággal, de azzal a mély aggodalommal is, amely kell, hogy eltöltse nemcsak őt, hanem mindenkit, aki komoly érdeklődéssel viseltetik az ország gazdasági élete iránt. A búza árának alakulása nemcsak a magyar föld sorsa, bariéin sorsa az egész gazdasági életnek, de a társadalom minden rétegének, magának a nemzetnek is. lia a mezőgazdasági termények áralakulásában olyan helyzetek alakulnak, amelyek nem teszik rentábilissá a termelést, ez nemcsak a termelés visszaesését fogja jelenteni, hanem tulajdonképpen a leghatalmasabb réteg vásárlóképességének aláesését és csökkenését (Ügy van! Ügy van!) és ez ki kell hogy hasson az iparra és kereskedelemre, de kivétel nélkül a társadalom minden osztályára Ezért megérthető az is, hogy nem lehet közömbösen nézni, vájjon milyen tényezők hatása alatt alakul a búza ára és nincsenek-e talán itt is hibaforrások, amelyek megszüntetésére törekednünk kell. En egészen objektive megmon dorn véleményemet e tekintetben. Ha visszatekintek egészen a múlt év végéig, hogy miképpen alakult a búzaár, akkor olyan jelenségeket látok, amelyek azt mutatják, hogy itt tulajdonképpen valami hiba is van, valami olyan helyzet, amely nem egészséges és nincs összhangban az ország gazdasági életével. Hiszen a legkönnyebb volna felelőssé tenni az egyik vagy másik tényezőt, de nem azért vagyunk itt. Kétségtelen, hogy volt ilyen áralakulás, mégpedig a határidőüzlet befolyása alatt, amely nem állt összhangban a világpiaci áralakulással és ennek alapján megtévesztő volt, más esetekben pedig egyenesen romboló hatású volt az áralakulásra. Hiszen a tavalyi aratás után a határidőüzletben az áralakulás nem felelt meg a világpiaci viszonylatnak és azt hiszem, ez sokkal jobban hozzájárult ahhoz, hogy félrevezesse a gazdaközönséget, mint minden más ok, amelyet fel szoktak hozni. Olyan disparítás volt a határidőüzlet és a készáru között, amely feltétlenül arra a következtetésre kellett, hogy vigye a gazdaközönséget, hogy talán mégis a határidőüzletben feltüntetett ár az igazi, nem nedig a készáru üzletben feltüntetett ár. Amit el kell ítélni ebből kifolyólag — és meg kell tenni a szemrehányást azoknak, akik ebben részt vettek — az, hogy olyan készletet halmoztak fel ennek hatása alatt a budapesti piacon, amelynek mindig és még most is jelentkezik árnyomasztó hatása. ősszel, amikor szintén bekövetkezett egy áresés, az illető érdekeltekkel való tárgyalások