Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

100 Az országgyűlés felsőházának 59. ü mérlegelte azokat az indokokat, amelyeket a bizottság egyhangúlag magáévá tett és elfogadta ezt a határozati javaslatot. Nagyon kérem a mélyen t. Felsőházat, méltóztassék szintén hozzájárulni ehhez a határozati javaslathoz Megjegyzem azonban, ha alsófokú közigazgatási bíróságunk lesz, akkor annak a bíróságnak csakugyan bíróságnak kell lennie, mert vagy akarjuk azt, hogy a közigazgatási dolgok bírói oltalomban részesüljenek, akkor bíró elé kell utalni azokat, vagy pedig nem akarjuk, hogy bírói oltalomban részesíttessenek és akkor ne alkossunk a látszat kedvéért alsófokú közigazgatási bíróságokat. E tekintetben azonban könnyű az út, már régen ki van egyengetve, hiszen van közigazgatási bíróságunk ; ha tehát közigazgatási bíróságot szaporítunk, azt olyan alapra fektetni, mint ahogy azt Bezerédj ő méltósága tegnap indítványozta, nézetem szerint teljesen lehetetlen. Egy nagy negatívuma ennek a törvényjavaslatnak, hogy egyáltalán nem foglalkozik a községekkel, illetve nem olyan mélyen és behatóan, mint ahogy kellene a községekkel foglalkoznia. Léptennyomon olvassuk, hogy ellentétek merülnek fel a falu és a főváros között. Olvassuk azt, hogy a falut fejleszteni kell. Nagyon he.yes. Ha tehát a falu fejlesztésének a gondolata az embereknek mentalitásában bent van, akkor azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak lett volna elsősorban kötelessége megragadni az alkalmat és a községet másképpen szervezni, mint ahogy az ma van megszervezve. A mai szervezet, nézetem szerint, nem állhat meg. A mai szervezet mellett a községnek élén a községi jegyző áll; az a községnek vezetője és vezére. A mai rendszer mellett a községi jegyző egy jurista, már pedig nézetem szerint a község élére olyan embert kellene állítani, aki gazdasági kérdésekben, a termelésnek kérdéseiben, az darusításnál, a többtermelési kérdésben adhatna felvilágosítást, útbaigazítást; a falu népének atyja, vezérlője lehetne ezekben a kérdésekben. Az a rendszer, amelyet a mai törvény fenntart, hogy a községi jegyző, aki az elöljáróságnak tagja, (Egy hang a középen : De nem feje !) azoknak a feleknek, akik az ő impériuma alá tartoznak, magánmunkálatokat díjért végezhet, jogállamban, nézetem szerint, fenn nem tartható. Rendkívül csodálkozom, hogy ezt az intézkedést nem szüntették meg ezzel a törvényjavaslattal akkor, amikor a törvényjavaslatnak 72. §-a beszél a tisztviselők mellékfoglalkozásáról és nagyon helyesen úgy intézkedik, hogy a hatósági mérnök nem vállalkozhatik olyan műszaki tervezések, vagy olyan műszaki munkálatok kivitelére vagy ellenőrzésére, melyek hivatali működése területén kerülnek megvalósításra, továbbá hivatali működése területén nem végezhet magánfél részére a műszaki tevékenység körébe eső munkálatokat. Ugyanaz a gondolat ez, amelyet én propagálok, Miért nem viszik azt keresztül a községi jegyzőre vonatkozólag is 1 A törvényjavaslat 72. ^-nak .'$., 4. és 5. bekezdése a vármegyei fő- és alügyészekre vonatkozólag ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket tartalmaz, amelyeknek célja a honestas publicaenek biztosítása. Vagyok bátor felhívni a mélyen t. Felsőház figyelmét arra, hogy méltóztassanak elképzelni gyakorlati szempontból hova vezet a mai rendszer. Az a községi jegyző első bírája annak az ügynek, amely hozzá kerül a közigazgatási bizottság albizottságából, amikor ingatlanok eladásáról, haszonbérbeadásáról stb.ről van szó. Hogyan intézi el és hogyan véleményezi az ügyet akkor, ha ő készítette, vagy hogyan intézi el és hogyan véleményezi akkor, ha nem ő készítette ezt a dolgot ? Mélyen t. Felsőház ! Van egy törvényünk, amely 1920-ból vagy 1921-ből való, amely meglëèe 1929. éri június hó 5-én, szerdán. tiltja a királyi biráknak és a királyi ügyészeknek azt, hogy választott bíróság tagjai lehessenek. Addig lehettek. Megtiltja azért, mert a választott bírák is díjat kapnak. Hogyha szükségesnek tartotta a törvényhozás ezt a gondolatot ebben a vonatkozásban keresztülvinni, száz és száz ok szól a mellett, bogy ez keiesztülviendő más vonatkozásban is. Ezt a kérdést most nem mint ügyvédi kérdést vetem fel és mint kenyérkereseti kérdést, — ez másodrangú kérdés —, hanem mint egy hatásköri kérdést, hogy lehet-e megengedni, hogy ez az állapot továbbra is így maradjon ? Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ha a községi jegyzőt a magánmunkálattól megfosztják, akkor a falu népe ki lenne szolgáltatva a bizonytalanságnak, nem lenne kihez mennie, kilométerekre kellene befutkosnia a városba, hogy közjegyzőhöz és ügyvédhez forduljon. Nem, mert amiképpen vannak községi orvosok és községi állatorvosok, úgy gondoskodni kellene, hogy legyenek községi jogtanácsosok is. A község lakossága jogi érzékének fejlesztése, jogügyeinek kielégítése legalább is olyan fontos, hogy az ő részére jogtanácsosokat állítsunk oda. És van még egy szempont- A XII. jogászgyűlésen hivatalosan konstatálták, hogy ma a telekkönyvi dolgoknak 90%-a a községi jegyzők kezén van, tehát olyan közegek kezén, akik nem ex professo foglalkoznak és foglalkozhatnak és nem a kellő felügyelet és ellenőrzés mellett ezekkel a dolgokkal. Ez óriási kárára van a közjegyzői karnak és kárára van az ügyvédi karnak, de elsősorban kárára van magának a közéletnek. Én tudom azt, hogy a községi jegyzők egy hatalmas politikai faktort képeznek, válás ztások etc. ügyekkel kapcsolatosan, tudom azt, hogy itt a jog harcol a politikummal, de tudom azt is, hogy valahányszor összeütközésbe került a politikum a joggal, ideig-óráig tartott csak az összeütközés állapota, mert utóvégre is a jog diadalmaskodott és a jognak kell diadalmaskodnia. Bátor vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni, amely így szól (olvassa): «A magyar országgyűlés Felsőháza utasítja a magyar király i belügyminisztert, hogy mielőbb terjesszen elő törvényjavaslatot a községi körjegyzők államosítása iránt.» Még most egészen röviden egypár megjegyzést akarok tenni a tisztviselők minősítésére vonatkozólag. A közigazgatási tisztviselőknek rendkívül fontos hatáskörük van, ez a hatáskör meg nyilatkozik közigazgatási téren, szociális téren és megnyilatkozik nemzeti irányban is. Helytelenül fogja fel az a tisztviselő megbízatását és rendeltetését, aki azt hiszi, hogy a nagyközönség van az ő kedvéért, mert megfordítva áll a dolog. De helytelenül fogja fel a feladatát az a tisztviselő is, aki csupán a kötelességeket akarja kikényszeríteni a polgárokból. A közigazgatási tisztviselőnek az én nézetem szerint segítségére kell lennie a lakosságnak, segítségére kell lennie a nagyközönségnek az élethez, a megélhetéshez szükséges előfeltételek biztosításában, és elől kell járnia a közigazgatási tisztviselőnek a társadalmi élet nemzeti irányú megnyilatkozásánál. Helyesnek tartom tehát, hogy intézkedések vaunak a törvényjavaslatban, hogy szellemileg emeltessék a közigazgatási tisztviselők nívója úgy elméleti, mint pedig gyakorlati téren, hogy erkölcsileg magasabb piedesztálra jussanak, amelyben függetleníttetnek a választóközönségtől, de függetleníttetnek bizonyos tekintetben magától a kormánytól is egy jó, helyes fegyelmi törvény által. Igaz, hogy szerettem volna, ha benyújtották volna ezzel a törvényjavaslattal egyidejűleg a szolgálati pragmatikát, mert csak a szolgálati pragmatika