Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés felsőházánál; 59. ül egységes állami alakulással és annak érdekeivel. Amikor az 1848. évi törvényhozás utasítást adott arra, hogy összhangba kell hozni a munieipiumok munkálkodását a parlamentáris kormánnyal, akkor azt hiszem, már arra gondolt az 1848-as törvényhozás is, hogy meg kell szüntetni azt, hogy a vármegyék és törvényhatóságok főleg politikával, kiváltkép napi és pártpolitikával és kizárólag politikával foglalkozzanak. örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mert azt hiszem, hogyha törvényerőre emelkedik, garantálja nekünk a tiszta, becsületes, a jog és méltányosság kívánalmának megfelelő közigazgatást, és garantálja, hogy politikamentes közigazgatásunk lesz az egész vonalon. Ez a törvényjavaslat a maga felépítésénél és struktúrájánál abból indult ki, hogy ma, a háború után megváltoztak közjogi viszonyaink, Magyarország ma teljesen független, önálló állani, nem vagyunk semmiféle — sem reális, sem perszonális — összeköttetésben más államokkal. Ez a szempont mindenesetre dirigens szempont volt a törvényjavaslat megalkotásánál. Ha közigazgatási reformról van szó, elméletileg és elvontan is, két irányzatot lehet követni : a centralizációt vagy a decentralizációt. Centralizáció alatt értem azt, amikor a kormányzati funkciók a maguk összességében egykézben, a minisztériumban összpontosulnak, decentralizáció alatt pedig értem azt, amikor a kormányzati funkciót vagy pedig azoknak egy részét a minisztériumon kívül még más közhatalmi szervek is gyakorolják. Ezek az úgynevezett törvényhatóságok vagyis önkormányzati testületek. Ez a törvényjavaslat bölcs mérséklettel az állami, az országos kormányzat mellett fenntartja a helyi kormányzatot továbbra is. A törvény Hatóságok továbbra is maradjanak közjogi személyiségek és politikai közületek. Ez a törvényjavaslat nem szünteti meg az autonómiát, sőt ellenkezően, a törvényhatósági bizottság összeállításának alappilléreit véve szemügyre, azt kell mondanom, hogy nagyon helyesen jár el, mikor úgy állítja össze a törvényhatósági bizottságokat, mint ahogy azt a 2. és a következő szakaszok szabályozzák. A törvényjavaslat középúton halad az államosítók ós az autonomisták felfogása közt. Természetesen a parlamentáris kormány felel mindenért, felel tehát a vármegye tisztviselőiért is és felel magukért a vármegyékért is, lehetetlen tehát kizárni azt, hogy a kormány kellő felügyeleti és ellenőrzési jogot gyakoroljon a törvényhatóságok fölött. A törvényhatósági bizottság összeállításánál elfogadom azt az alapot, amelyen áll a törvényjavaslat, csak egy megjegyzésem van ; a vallásfelekezetek képviselőit kihagynám azért, mert ezen célzott intézménynek nincs semmi történelmi múltja a törvényhatóságoknál. Ügy látszik, hogy itt azt a gondolatot használták fel analógiául, amelynek alapján a Felsőházat összeállították. Csakhogy a Felsőháznál másképpen áll a dolog, mert a Felsőház jogelődje, a Főrendiliáz, történelmi alapon fogadta be és tette tagjaivá a vallásfelekezetek reprezentánsait. Nem fogadnám el a vallásfelekezetek képviselőinek kiküldését azért sem, mert a vallásfelekezetek különféle törvényhatóságok területén máskép és máskép oszolnak meg, hol több, hol kevesebb lesz egyik vagy másik vallásfelekezeti képviselőkből, hol pedig egy sem lesz. Attól félek, hogy ez súrlódásra, ellenmondásra, vallási türelmetlenségre vezet, ettől pedig ezt a szegény országot meg kell óvni. Azt a nagy, nemes valláserkölcsi irányzatot, amelyet a vallásfelekezetek képviselői gyakorolnak és kötelesek is gyakorolni, akkor is sikeresen fogiák munkálni, ha a vallásfelekezetek nem lesznek reprezentálva a törvényhatósági bizottságokban. ése 1929. évi június hó 5-én, szerdán. '•>'.» Nem sérti az autonómiát, nézetem szerint az, hogy ezentúl sokkal kisebbszámú lesz a törvényhatósági bizottság, mint volt eddigelé. A népes önkormányzati testületek nagyon nehezen működnek. Ha valaki azt akarja, hogy alapos, gyors és szakszerű legyen a közigazgatási elintézés, azt mentől kisebb körzetekkel, mentől kisebb testületekkel kell biztosítani. Én azonban azt látom, hogy nemcsak az autonómia van megvalósítva ebben a törvényjavaslatban, hanem a demokratikus elv is. A demokratikus elv megvalósítását az elfogadott választási rendszerben látom. A régi választási rendszerrel szemben itt van a nagyon tág, mondjuk általános választójog ; ennek alapján fog történni a választás, még pedig titkosan. Ezek mind olyan koncessziók, amelyek a demokrácia elvének tétettek. Én a virilizmusnak barátja vagyok, a virilizmus intézményét fenntartandónak tartom, mert ezáltal látom biztosítva azt, hogy a szélsőséges elemeket távoltartják a törvényhatósági bizottságoktól. A virilizmus biztosíthatja a szellemi nívó fenntartását. Ha azonban egy pontra vonatkozózólag megjegyzést és kifogást szabad tennem, úgy ez legfeljebb az, hogy én a választásoknál nem kétötöd-kétötödben csoportosítanám a számarányt, hanem úgy, hogy 8

/r.-ödöt a szabad választók, Vs-ödöt pedig a legtöbb adótfizetők válasszanak. Felmerült az az eszme is, hogy a virilisták választását ne bízzák a legtöbb adóíizetőkre, de az általános választók válasszák a virilistákat is. E. tekintetben megnyugtatóknak és teljesen kielégítőknek tartom a törvényjavaslat intézkedéseit. Az örökös tagok intézményét szintén örömmel kell üdvözölnöm, mert itt is érvényesül a kontinuitás, a nagy tapasztalat, a tekintély, és módot és alkalmat nyújtunk ennél az intézménynél is ai ránézve, hogy a konzervatív természetű elemeket bevonják a közigazgatási ügykörbe. Nem helytálló tehát az az ellenvetés, amellyel ez a törvényjavaslat sokszor találkozott, hogy retrográd vagy reakciós. Nem lehet erről szó akkor, amikor az aktív választójog megillet mindenkit, aki a 7. §-ban körülírt feltételekkel rendelkezik és aki az országgyűlési választói névjegyzékbe fel van véve. Csak a passzív választójognál van megjegyzésem. Itt visszaesés észlelhető. Hogy a nők miért záratnak ki a vármegyei passzív választói jogosultságból, ezt igazán nem tudom megérteni. Hiszen a törvény megengedi, hogy a nő országgyűlési képviselő, hogy városi képviselő legyen, semmi akadálya sem lenne tehát annak, hogy a vármegyei bizottságba is belekerüljön. Igen lényegesnek tartom a törvényjavaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek a fórumbeosztásokra vonatkoznak, a jogorvoslati rendszerekre, az egyszerűsítésre. Amennyire mi jogászok, vagy legalább a jogászok nagy része, nem szeretjük, hogyha a polgári törvénykezésben és büntetőtörvénykezésben egyesbirák járnak el társasbiróságok helyett, annyira helyesnek tartom itt a közigazgatásban, hogy a konkrét ügyet egyes szerv intézze el saját felelőssége mellett, mert így mindenesetre jobban lesz elintézve, mint ha egy felelőtlen gyűlés határoz ebben a kérdésben. A társashatóságok elé csak közérdekű ügyek utalandók és nem az egyes konkrét dolgok. Némethy ő excellenciája rámutatott ma arra, hogy mennyire megrövidíti ez a törvényjavaslat a jogorvoslati utat. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és a rövidség kedvéért csak arra utalok, hogy még ennél is sokkal jobban lehetne megrövidíteni az ügyutat és az egész eljárást, ha meghonosítanák nálunk az úgynevezett alsófokú közigazgatási bíróságot. Erre vonatkozólag voltam bátor a bizottságban beterjeszteni egy határozati javaslatot. A belügyminiszter úr szíves volt, hogy