Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés felsőházának 59. ütéí kormányok tetszésétől és belátásától tétetnék függővé. Hogy ilyen messzemenő korlátlan felhatalmazások ártalmára vannak a törvények tekintélyének és kevéssé egyeztethetők össze alkotmányunknak azzal a sarkalatos alapelvével, hogy törvényt csak törvénnyel lehet módosítani, megváltoztatni (Ügy van ! Ügy van ! a középen és jobbfelöl), vagy hatályon kívül helyezni, azt talán felesleges említenem. A szanálási törvény óta mind sűrűbben találkozunk azzal a, nézetem szerint, nem helyeselhető törvényhozási gyakorlattal, hogy a meghozott törvények egyes rendelkezéseinek rendeleti úton való módosítására a kormánynak, vagy egyes miniszter uraknak felhatalmazás adatik. (Úgy van ! a középen.) De a kifogásolt rendelkezéssel adott felhatalmazás, nézetem szerint, még az eddigiek körét is meghaladja. (Ügy van ! a középen.) Különben is, mélyen t. Felsőház, a szanálási törvény külső nyomásra, rendkívüli körülmények között előállott kényszerhelyzetben hozatott, amelynek nem lenne szabad normális időkben is precedensül szolgálnia. (Az elnöki széket báró Wlassics (ïyula foglalja el.) A törvényjav t

slat súlypontját természetesen a törvényhatóságok egyetemét képviselő közjogi testületeknek : a törvényhatósági bizottságoknak újjászervezése képeziIsmeretesek a kérdés előzményei, és nem szenvedhet kétséget, hogy a törvényhatóságok e fontos szerveinek reorganizálása tovább már nem halasztható. Hiszen éppen ennek égetően sürgős szüksége volt a javaslat benyújtásának legfőbb indító ika. Kétségtelen, mélyen t. Felsőház, hogy a törvényhatósági bizottságok mai elavult összetételükben meg nem hagyhatók s ho try az általános választójog korszakában törvényhatósági önkormányzatunkat is szélesebb alapokra kell fektetnünk. Nagyon helyesen mutatott rá Bezerédj őméltósága tegnapi beszédében arra, hogy maguknak a törvényhatóságoknak jövőjét veszélyeztetnek akkor, ha azoknál mereven elzárkóznánk a haladó kor követelményei elől. Ez nem is felelne meg a vármegyei hagyományoknak, mert a vármegyék ősi intézménye mindig a legszorosabban össze volt forrva a nemzet közéletével és a nemzeti haladás szolgálatában mindenkor alkalmazkodni tudott a fejlődő állami élet szükségleteihez. (Ügy van!) Ma a korszellem és szociális béke kívánalma, hogy a törvényhatósági önkormányzatban eddig részt nem vett széles nagy néprétegeket is az önkormányzat részeseivé tegyük, abban jogokhoz és képviselethez juttassuk, Ezt vallom és kívánom én is. ha mindjárt nem is vagyok híve az általános és titkos választói jog kiterjesztésének a törvényhatósági bizottsági tagválasztásokra. Mert demokratikus államokban is látjuk azt, hogy az önkormányzati testületek választójogának nem kell szükségképpen egyeznie az országgyűlési képviselői választójoggal, és szerintem, nálunk is helyesebb volna, ha törvényhatósági választójogunk a községi választójoghoz igazodnék. De ha már, bizonyára fontos politikai okokból, a mélyen t. kormány és javaslata alapján a Képviselőház is az általános és titkos választójog alapjára helyezkedett és ezen az alapon hatásában és következményeiben még ki nem próbált (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelöl és a középen.), talán ugrásszerűnek is mondható nagy lépéssel viszi előre törvényhatóságaink demokratizálását, akkor természetesen korrektivumokra van szűkség, hogy a puszta számbeli többség alapján ez a széleskörű jogkiterjesztés a törvényhatóságok életében v 1929. évi június hó 5-én, szerdán. 07 valamiképpen tömeguralommá ne fajulhasson. (Egg hang jobbfelöl : Az^ lesz a vége !) Mert végzetes hiba volna a közérdek parancsolta tekintetek által elénk szabott mértéken túlmenő radikális reformokkal évezredes történelmi fejlődésünknek egyik legbecsesebb alkotását, méltán közjogi kincsünknek tekintett vármegyei autonómiánkat és annak életműködését kitenni olyan megrázkódtatásoknak, amelyek azzal a veszéllyel járhatnának, hogy az alkotmányos szabadság, az önzetlen közéleti munka, nemzeti szellem és józan hazafiság e kipróbált őrhelyeit hatalmába ejthesse a demagógia és a szélsőséges irányzatok érvényesülési bázisául használhassa föl azokat. (Taps a középen.) Ha azt akarjuk, hogy ez a széleskörű jogkiterjesztés erőgyarapodást jelentsen a törvényhatóságok életében a nemzet számára és ne veszedelmet, a társadalom szervezett erejének az egyetemes nagy nemzeti érdekeket veszélyeztető dezorganizálását, akkor a középosztály vezető szerepét, a társadalomban meglévő konzerváló erőket és a vármegyék közszellemében ma is élő és munkáló nemes hagyományokat meg kell óvnunk és fenn kell tartanunk a jövőben is. (Ügy van ! Ügy van !) Ezt a célt: magyar intelligenciának az általános választások korszakában sem nélkülözhető szupremaciája megóvását kívánják szolgálni a törvényjavaslatnak a törvényhat« sági bizottságok összetételére vonatkozó rendelkezései, amelyeket a magam részéről abban a feltevésben, hogy a vezetésre hivatott középosztály tagjai nemzetfenntartó hivatásukkal egybekötött feladataik súlyának és horderejének teljes átérzése mellett hűségesen fogják teljesíteni a közélet iránt tartozó kötelességeiket, megfelelőnek tartom arra, hogy a törvényhatósági bizottságok szellemi és erkölcsi színvonalát továbbra is képesek lesznek fenntartani. Akik antidemokratikusnak tartják a javaslatnak a törvényhatósági bizoltság összetételére vonatkozó rendelkezéseit és azzal kapcsolatban reakciót emlegetnek, nézetem szerint egyoldalú szempontok által vezettetik magukat és nincsenek kellő tekintettel a világháború nyomán reánk szakadt nehéz válságos idők vajúdásai és megpróbáltatásai között jelentkező veszedelmekre, melyek a haladásban minden elsietést, minden kockázatot kerülő, megfontolt óvatosság szem előtt tartását teszik az ország sorsáért felelős tényezők kötelességévé. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik ) Elnök : Szólásra következik Pap József ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Bár a vitában már a közigazgatásnak számos kiváló reprezentánsa vett részt, akik részint elméletileg, részint pedig gyakorlatilag művelik a közigazgatási jogot, mégis méltóztassanak megengedni, hogy én, aki nem vagyok ex asse közigazgatási ember, aki azonban foglalkozásomnál fogva igen sokat érintkezem az élettel, a hatóságokkal és a közigazgatással, röviden kifejthessem nézetemet jogi szempontból erről a javaslatrólA törvényjavaslat nem egységes mű, erre már több szónok rámutatott. A törvényjavaslat novella. A novelláris törvényalkotás nálunk nem ritkaság. Utalok arra, hogy pl. a polgári perrendtartásnak sok novellája van, a büntetőtörvénykönyvnek és a bűnvádi perrendtartásnak is van egypár novellája. A novella éppen olyan törvény, mint az alaptörvény és törvény marad mindaddig, amíg meg nem változtatják. A novellának nincs átmeneti jellege, a novella olyan végleges