Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

06 I; országgyűlés fel soha zán ah 59. \ részleges rendezés formájában végre abba a stádiumba juthatott, hogy erre vonatkozólag a Képviselőház állal már elfogadott törvényjavaslat fekszik előttünk, ez az eredmény, amint erre az előadó úr ő méltósága és nagyrabecsült barátom Némethy Károly úr ő nagyméltósága is szíves volt rámutatni, kétségtelenül nagy sikere és igen nagy érdeme a belügyminiszter urnak, amiért teljes elismerés illeti ő nagyméltóságátKöszönhető ez talán elsősorban annak, hogy az ő koncepciója szakított a múlt időknek meddő kísérleteivel, amelyeknél a reformjavaslatoknak alapgondolata és kiindulási pontja a törvényhatósági igazgatás államosítása volt és amelyek ennek a régi magyar jogfejlődéssel ellentétes irányzatnak erőltetésével a javaslatoknak sorsát jobbára már előre megpecsételték. Ezzel ellentétben a belügyminiszter úr ő nagyméltósága által benyújtott javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy közigazgatásunknak korszerű javítása biztosítható a nélkül, hogy annak érdekében vármegyei autonómiánkat egyik lényeges alkotó részétől, saját tisztviselő választásának jogától kellene megfosztani. Én, aki a vármegyei intézménynek, a közélet e nagy nevelő iskolájának meleg szeretetétől és nemzetfenntartó értékének megbecsülésétől oly mértékben vagyok áthatva, amint erre talán csak azok képesek, akik annak szabadságszerető, hazafias légkörében és nemes tradíciói között nőttek fel (Éljenzés), aki ennélfogva az autonómiának nem gyengítését, de erősítését óhajtja, természetesen nagy örömmel látom a mélyen t. kormánynak ezt az állásfoglalását, amely egyúttal kimozdítja a közigazgatási reform kérdését arról a holtpontról, amelyen az emiitett elvi kontroverzia következtében, közállapotaink nagy kárára, már évtizedek óta vesztegel. A magam részéről az államosítás gondolatának elejtését nagyjelentőségű elvi állásfoglalásnak tekintem abban az irányban, amelyben nézetem szerint a jövő törvényhozási alkotásoknak is haladniuk kell az önkormányzatra fektetett közigazgatási decentralizáció felé, az alkotmányjogi és közigazgatási érdekekből egyaránt mellőzendőnek tartott túltengő centralizációnak fokozatos megszüntetésével. Ideje is szakítani azzal a rendszerrel, amely az önkormányzat jogkörét mind szűkebb térre szorította s a kormánybeavatkozás és közvetlenrendelkezés jogát folyton tágítva, állami életünkben oly merev közigazgatási központosítást teremtett, aminőhöz hasonlót másutt aligha találhatnánk. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága a javaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával tartott nagyérdekű beszédében maga is megemlékezett az adminisztrációnak régóta sürgetett decentralizációjáról, aminek miniszteri reszortokként való fokozatos keresztülvitelét kilátásba is helyezte. Őszinte örömmel üdvözlöm ezt a nagyfontosságú programninyilatkozatot és melegen óhajtom annak mielőbbi megvalósítását. Közigazgatásunknak valóban alig lehet jnbb szolgálatot tenni, mintha megszabadítjuk a túlhajtott centralizációtól, amely a kormányzat körébe nem tartozó helyi vonatkozású apró konkrét ügyek egész áradatát zúdítja a minisztériumokra. Magát a javaslat benyújtását tulajdouképen a törvényhatóságok képviseleti szerveinek tovább már nem halasztható újjáalakítása tette sürgőssé és szükségessé. Ue csak helyeselhető, hogy a belügyminiszter úr ő nagyméltósága ezt az alkalmat kivánja felhasználni a közigazgatás javítása érdekében szükséges és kivánatos többrendbeli reform megvalósítására is. Ezeknek legtöbbjétől közigazgatásunk lényeges javulását várhatjuk. Ilyenek a iá vaslatnak az eljárás egyszerűsítését és gyorsabbá tételét szolgáló rendelkezései és a kisgyűlés intézményének életrehívásával a törvényhatósági közése 19'J9. évi június hó 5-én, szerdán. gyűlés hatásköréből e nagyszámú testület által célszerűen el nem intézhető teendőknek a sokkal gyorsabb és szabadabb mozgású és a szakszerűség kívánalmainak is inkább megfelelő kisgyűlés hatáskörébe való utalása. Ilyen a társashatóságok és az egyéni felelősség mellett eljáró egyes tisztviselők hatáskörének az eddiginél célszerűbb, az egyéni felelősség érvényesülésének nagyobb tért biztosító rendezése, valamint a jogorvoslati eljárásnak is sok tekintetben megfelelőbb szál ályozása. És mindezek mellett a törvényhatósági tisztviselők elméleti és gyakorlati kiképzésének fokozása, anyagi helyzetük javítása, alkalmaztatásuk állandóságának az élethossziglani választás útján való biztosítása, végül pedig, de nem utolsó sorban, az elavult és annyi jogos panaszra okot szolgáltatott fegyelmi eljárásnak a modern jogszolgáltatás kívánalmait jobban megközelítő megreformálása, mindmegannyi értékes részét képezik a javaslatnak, amelyek elismerő méltatást érdemelnek. Csak azzal nem tudok egyetérteni és itt a magam részéről is az előttem szólott Jankovich őnagyméltósága nézetét vallom, hogy a törvényjavaslat 56. és 57. §-a teljesen megszünteti a közigazgatási bizottság plénumának konkrét ügyekben való intézkedési jogkörét és ezáltal közigazgatásunknak egyik legjobban bevált szervét az ily körülmények között elkerülhetetlenül bekövetkező elsorvadásra ítéli. Éppen azt a testületet, amely a törvényhatóságok területén a különböző igazgatási ágak főnökeinek bevonásával az állami adminisziráció és az autonómia összhangzatos együttműködését van hívatva biztosítani és amely fórum jogköre az alispán vagy a kisgyűlés által már csak a miatt sem lesz kellőleg betölthető, mivel ezeket az állami közegekkel szemben a közigazgatási bizottság részére törvényileg biztosított rendelkezési jog meg nem illeti. Legalább az államigazgatási ágak tekintetében óhajtottam volna megmenteni a közigazgatási bizottság plémuna számára eddigi intézkedési jogkörét és nagyon sajnálom, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával nem sikerült ez iránt előterjesztett módosító indítványomnak a belügyminiszter úr őnagyméltóságát és a mélyen t. együttes bizottság többségét megnyernem. Sajnálom ezt azért, mert az én megítélésem szerint a fórumrendszernek ez a megváltoztatása nem válik előnyére a javaslatnak, nem szolgálja a decentralizációt és sok tekintetben hátrányos hatással lesz az ügyek eddigi zavartalan menetére. (Úgy van! Ügy van!) De eltekintve ettől, máskülönben is kifogásolnom kell a javaslat 57. § 2-ik bekezdésének c) pontját, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs is!), amely szerint a közigazgatási bizottságnak azokat az alakulatait, (Scitovszky Béla belügyminiszter: 58. §!), amelyeknek hatásköre a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után érintetlen marad, a minisztérium állapítja meg és jogosult a szükséghez képest esetleg ilyen különleges új alakulatok létesítésén kívül a meglévőket is átszervezni. Ezeknek a meglévő alakulatoknak, névszerint a javaslat felsorolása szerint : a gazdasági albizottságnak, a kisajátítási, telepítési, börtönügyi és útügyi küldöttségeknek a szervezete és összetétele különböző törvényekben van megállapítva. A kifogásolt rendelkezéssel tehát generális felhatalmazást kapna a minisztérium, hogy ezeket a törvényeket megváltoztassa, illetőleg módosítsa. Még pedig nemcsak a jelenlegi kormány a törvény életbeléptetése alkalmából, de minden időbeli és tárgyi korlátozás nélkül bármely későbbi kormány is A szóbanforgó törvények idevonatkozó rendelkezéseinek érvénye ezek szerint a mindenkori