Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-48

88 Az országgyűlés felsőházának 48. ülés biztosító hatását és rendeltetését az egész vonalon nem volt képes beváltani, még pedig azért nem, mert az 1907. évi törvény hatálya — mint Ő excellenciája is mondotta — a katonai bíráskodási viszonylatban nem érvényesült Nem érvényesült az akkori katonai szervezet miatt. Másrészt az azóta alakult új biróságok tekintetében à régi törvény szintén nem nyújtott módot arra, hogy ezeknek a hatásköri összeütközési eseteknek elbírálása bírói kézbe tétessék le. Elsősorban tehát alapjában véve azt célozza ez a törvényjavaslat, hogy a hatásköri bíróságnak alkotmányjogi biztosítékot képező hatásköre kiterjesztessék a magyar jogi életnek minden megnyilvánulására, minden ágára, vagyis, hogy a szabadságjogok minden hatósággal szemben e legfelsőbb forum által biztosíttassanak és megvédessenek. Ebből kifolyólag gondoskodnunk kellett arról, hogy azazótaalakultú.ibíróságokúj hatóságok és a meglévők közötti hatásköri összeütközések esetére "is kitérjesztessék a hatáskör, Ez volt az. egyik, a fő indok ; a másik indok pedig az, amire ő excellenciája szintén lámutatott, hogy ennek a hatásköri bíróságnak megadjuk azt a jogot, hogy döntvényt alkotva, ez a döntvény a hatóságokra, bíróságokra kötelező erővel bírjon mindaddig, amíg ez a legfelsőbb fórum ezt a maga döntvényét meg nem változtatja. Szükséges volt ez azért, mert ha az 1907. évi törvény rendelkezése maradt volna hatályban, tényleg bekövetkezhetett volna az az eset, amely esetre ő excellenciája itt rámutatott, hogy nem lévén kötelező a hatásköri bíróság döntvénye egy más esetben, a különféle hatóságok ismét csak a saját belátásuk szerint — nem kötve ezáltal a felsőbírósági határozat által — járhattak volna el és ezáltal jogbizonytalanságot teremthettek volna. Ez volt a másik cél, és én azt hiszem, hogy ennek a két célnak 'a törvényben történt megvalósítása által most már az egész magyar jogélet terén, az egész magyar jogszolgáltatás minden ága tekintetében teljes bizonyosság teremtetett abban a tekintetben, hogy a legfelsőbb független hatásköri bíróság megóvja minden halóságnak és minden bíróságnak a kompetenciáját és biztosítja azt a fő-fő alkotmányjogi alaptételt, tiogy senki illetékes hatósága, bírája elől el nem vonható. Ezek a gondolatok érvényesülnek ebben a törvényben. Én azt hiszem, hogy ez Magyarország alkotmányjogi épületének egy lényeges betetőzése. És ezért kérem az igen t. Felsőházat, méltóztassék ezt a törvényjaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, Vígy nem! (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, nogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakas air ak sorszámát felolvasni. Borbély György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és a szakaszok sorszámát.) Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja azt a részletes tárgyalás során elfogadott szerkezetben véglegesen, igen vagy nemi (Igen!) Kérem, méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetiien elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a 1928. évi november hó 16-án, pénteken. hatásköri bíróság hatáskörének kiterjesztéséről és szervezetének mód< sításáról szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezési szerinti végszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Mai napirendünk ezzel letárgyaltatván, az ülésünk elején hozott határozatnak megfelelően következik Bernát István ő méltóságának interpellációja a kultusz- és az igazság ügy miniszter urakhoz, a könnyelmű elválások tárgyában. Bernát István ő méltóságát illeti a szó. Bernát István : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Igen tisztelt Felsőház" (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt majdnem két évtizeddel, egészen precízen : 1911-ben, egyik szürke tudományos folyóiratunkban egy már akkor nagy reményekre jogosult fiatal statisztikusunk tollábóJ, aki azóta Magyarország pénzügyminiszteri székébe emelkedett és itt nagy sikereket érve, éveken át vezette a pénzügyeket: Bud Jánosnak a tollából egy tanulmány jelent meg, mely azzal a nagyon sajnálatos jelenséggel foglalkozott, hogy Magyarországon a házassági elválások az utóbbi — már az akkori — időkben rendkívüli módon megszaporodtak és pedig annyira, hogy összehasonlítva az itteni adatokat a külföldi államokban gyűjtött idevonatkozó adatokkal, Magyarország sötét képet mutat- Bud kutatván a jelenség okait, kénytelen volt azt konstatálni, hogy az elválások az 1894-ben megalkotott házassági törvény óta rohamosan emelkedtek, de még rohamosabb lett az elválások emelkedése akkor, amikor 1907-ben a XXXI. törvénycikkei a Kúria ezektől az ügyektől a túlterheltség miatt mentesíttetett. Bud felszólalása ]9ll-ben történt. Akkor a magyar társadalomban ez a felszólalás alig keltett visszhangot. Egyetlen egy társadalmi testület volt, amely felismerve ennek a kérdésnek nagy fontosságát és azt látva, hogy itt igazában véve nem egyes felekezeteknek, hanem az összes felekezeteknek életbevágó érdekéről van szó, próbált bizonyos társadalmi mozgalmat megindítani. Ez az egyesület a Magyar Kálvin Szövetség volt, amelyliek tényleg sikerült ezen a téren bizonyos eredményeket elérnie. A legnagyobb eredmények közé kell soroznom azt, hogy JSíagy-Magyarország utolsó hercegprímásától az egyesülethez egy levél érkezett, amelyben a kezdeményezéssel való tökéletes harmóniáját, megegyezését jelenti ki és maga részéiői fenntartva természetesen katholikus álláspontját, minden olyan mozgalmat támogatni hajlandó, amely a házasságok stabilitását és tartósságát biztosítani igyekszik. Még két más egyházi fejedelemnek idevonatkozó leveléről ke 1 megemlékeznem. Az egyik Prohászka Ottokáré, aki, alig pár héttel halála előtt, körülbelül hasonló értelemben nyilatkozott és igen erős módon megrótta a magyar társadalomnak azt a fejlődését, amelyet e tekintetben mutat. A másik pedig Ravasz Lászlóé, aki rámutatott arra, hogy e bajok orvoslása tulajdonképpen csak a vallás, illetőleg az egyházak révén eszközölhető. (Ügy van! Úgy van!) 1914-ben sikerült egy társadalmi mozgalmat indítani, amelynek eredménye gyanánt előterjesztés történt az akkori igazságügyminiszter úrhoz, Balogh Jenő ő excellenciájához, és én ismerve lelkületét, felfogását, erősen bíztam abban, és hiszem ma is, hogy ha közbe nem jön a háború, ezen a téren kezdeményezőleg lép fel. A háború után a romok eltakarításával voltunk elfoglalva. Kevés időnk és figyelmünk maradt arra, hogy vannak bizonyos, hogy úgy mondjam felszín alatti folyamatok és áramlatok, amelyek a nemzet életére nagyon veszedelmesek lehetnek, amelyeknek gyengítése, kiirtása nem-