Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-48

86 Az országgyűlés felsőházának 48. üléi tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Méltóztatnak-e a bizottságnak azt a javaslatát, hogy a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek a .Bodrogközi Gazdasági Vasút Sárospataksátoraljaújhelyi vonalának engedélyezése tárgyában előterjesztett jelentése tudomásul vétessék, elfogadni, igen, vagy nem 1 (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr jelentését tudomásul veszi, s a Felsőház e határozata a Képviselőházzal közöltetni fog. Napirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint népjóléti és munkaügyi bizottságok együttes jelentése a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek «A Nemzetközi Muükaügyi Szervezet 1926. évi IX. Egyetemes Értekezletén a tengerészek szerződtetése Tárgyában, tervezet alakjában elfogadott két nemzetközi egyezményről, úgyszintén a fentebb említett értekezlet által a tengerészek munkája felügyeletének általános elvei tárgyában, továbbá a hajóskapitányok és hajóstisztjelöltek hazaszállítása tárgyában elfogadott két ajánlás» ügyében az Országgyűlés elé terjesztett jelentéséről. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa a jelentést.) Elnök: Kíván valaki a jelentéihez hozzászólani? (Nem') Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Méltóztatnak-e az együttes bizottságnak azt a javaslatát, hogy a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek fenti tárgyban benyújtott jelentése tudomásul vétessék, elfogadni, igen, vagy nem? (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a kereskedelemügyi miniszter úr jelentését tudomásul veszi, s a Felsőház e határozata a Képviselőházzal közöltetni fog. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi bizottságok együttes jelentése a m.. kir. kereskedelemügyi miniszternek «a személyt érő vétlen károkozás, vagy tiltott cselekmény miatt kártérítés címéti megállapított egyes pénzbeli járadékok átértékelésének mértéke» ügyében kibocsátott m. kir. minisztériumi rendelet tárgyában tett jelentéséről. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa a jelentést.) Elnök : Kíván valaki a jelentéshez hozzászólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Méltóztatnak-e az együttes bizottságnak azt a javaslatát, hogy a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek az említett tárgyban benyújtott jelentése tudomásul vétessék elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a m. kii-, kereskedelemügyi miniszter úr jelentését tudomásul veszi s a Felsőház e határozata a Képviselőházzal közöltetni fog. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési, valamint közigazgatási bizottságok együttes jelentése «a hatásköri bíróság hatáskörének kiterjesztéséről és szervezetének módosításáról» szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa a jelentést.) Elnök : Szólásra következik Juhász Andor ő nagyméltósága. Juhász Andor : Nagyméltóságú Elnök Ür, t. Felsőház ! (Halljuk! Halljuk!) A hatásköri bíróságnak szerényen hangzó címe nem tette szélesebb körökben felismerhetővé, hogy ez alatt az elneve•e 1928. évi november hó 16-án, pénteken. zés alatt alkotmányunknak egyik igen fontos intézménye folytatja immár 20 esztendeje zajtalan munkáját. Sem a közvélemény és a nagyközönség, de még a jogásztársadalom sincsen minden rétegében áthatva a hatásköri bíróság alkotmányjogi jelentőségétől, nevezetesen attól, hogy ez a magas bíróság, amelynek döntései a magyar királyi Kúriára,a magyar királyi Közigazgatási Bíróságra és az összes miniszterekre is kötelezők, tulajdonképpen az állami hatalmak szétválasztásának és egyensúlyának intézményes biztosítéka. Amikor a bírói hatalomról szóló 1869. évi IV. t.-c. az újabb jogfejlődés irányát követve, az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztotta és kimondotta, hogy sem a bírói, sem a közigazgatási hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak, ugyanakkor gondoskodásnak kellett volna történnie abban az irányban, hogy az ekként szétválasztott bírói és közigazgatási hatóságok között felmerülhető határsértések, az úgynevezett hatásköri összeütközések elintézésére egy, a bírói függetlenség minden attribútumával felruházott szerv létesíttessék. Az 1869. évi törvényhozás azonban — amint azt az idézett törvény 25. §-a tanúsítja, — ilyen fórum létesítésétől egyelőre eltekintett és a hatásköri összeütközések elintézésre a törvényhozás további intézkedéséig, tehát ideiglenesen,a minisztériumot, a minisztertanácsot jogosította fel. Ez az ideiglenes állapot azután közel negyven évig tartott és csak a hatásköri bíróságról szóló, most reformálás alatt álló alaptörvény létrejöttekor szűnt meg. A Felsőház érdemes elnöke, báró Wlassics Gyula ő excellenciája volt az, aki egy 1880-ban magyar és német nyelven megjelent röpiratában ennek az ideiglenességnek megszüntetésére az első lökést megadta, kimutatván szóbanforgó röpiratában, hogy ez az ideiglenes áhapot, vagyis az a helyzet, hogy a kormány hatóság döntésétől függ az, hogy valamely vitás ügy a bíróság elé kerüljön-e, vagy sem, valósággal kirí a magyar alkotmányból. Ugyancsak ő excellenciája volt az, aki az 1890-es év elején Hieronymi Károly, akkori belügyminiszter megbízásából a hatásköri bíróságról törvénytervezetet készített, amely azonban nem került a törvényhozás elé, de azután az 1907 évi törvényalkotáskor igen becses forrásmunkául szolgált. Az új bírói fórum megszervezésénél az 1907. évi törvényhozás igen szerencsés kézzel választott a felmerült különböző megoldási módozatok közül, amikor az új bíróságot, alkotmányunknak ezt az új erősségét, nem fektette új, kipróbálatlan alapokra, hanem igazságügyi szervezetünknek két főpillérét, az ősrégi magyar királyi Kúriát és az újabb jogfejlődés által megteremtett, de viszonylag rövid fennállása alatt máris a bírói tekintély feltétlen magaslatára emelkedett Közigazgatási Bíróságot használta fel a lapokul és ezekre helyezte rá az új bíróság szerkezetét aképpen, hogy a Kúriának és a Közigazgatási Bíróságnak háromévenként váltakozó ítélőbíráiból és ugyanennek a két főbíróságnak háromévenként váltakozó elnökeiből állította össze a hatásköri bíróságot. Ennél a szervezésnél nem anynyira az igazságszolgáltatás körében kezdettől fogva túlságos szerepet játszott gazdaságosság szempontja, mint inkább annak a megfontolása lehetett irányadó, hogy ilyen új bíróság, mint amelyet a törvény létrehozni célzott, csakis szilárd alapokon állhat meg nyugodtan és hogy egy magas bíróságnak máról-holnapra teljesen új elemekből való összeállítása kockázatos dolog. Mert nincsen még egy olyan közintézményünk, amelynél a tradíciókra, a hagyományokra és a kifor* rótt testületi szellemre nagyobb súly esnék, mint éppen a bíróságnál, különösen egy legfelsőbb fokon ítélkező bíróságnál. Semmiképpen sem bennünket iilet, akik ennek