Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

Àz országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. 69 Már most, ami az Ofb kérdését illeti, tudom, hogy az Ofb egész működését körülveszi az antipátia köde. (Ugy van ! Ugy van !) Én azonban ennek a kérdésnek elbírálásánál mégis szeretném a mélyen t. Felsőház magas figyelmét ráirányítani azokra a szempontokra, amelyekre Tóth János őexcellenciája, azonkívül Bernát István és Józan Miklós püspök ur is rámutattak. Az objektiv kritika nem indulhat el aszerint, hogy a kritika tárgya népszerü-e, vagy nem ? Valamely nagy szervnek, akár bíróság, akár hatóság, akár politikai főhatóság, igen nagy előnye az, ha van népszerűsége, azonban az a tény, hogy népszerűtlen, nem lehet ok arra, hogy az objektív kritikát kedvezőtlen irányban befolyásolja. Tisztelettel kérdezem, — ha szabad saját szerény személyemre hivatkozni, mint ahogy a bizottság ülésén is megtettem — vájjon van-e ebben a Házban valaki, aki engem jó lélekkel megvádolhatna, hogy például a lakásügyet nem igazságosan, becsületesen, a legjobb szándékkal és szociálpolitikai érzéssel próbálom kezelni f Immár hat esztendeje, hogy ezzel a matériával kínlódom és vájjon szereztem-e népszerűséget azzal, hogy a lakásügyet kezelem 1 (Derültség.) De abból, hogy nem szereztem népszerűséget, nyilván nem lehet azt következtetni, hogy én a lakásügyek terén garázdálkodom, vagy hogy a lakásügyeket nem ugy intézem, mint ahogy törvényesen vagy az adott körülmények között legjobban, a lehetőségek szerint, intézni lehet. Mármost az Ofb az 1920: XXXVI. és az 1924. évi VII. tcikkekkel elindított mozdonyon ül, a földreformnak nagy, hatalmas mozdonyán. Kicsiny ez az ország, de nem is kicsinysége szerint kell megmérni problémáit, mert a problémák nagysága mindig önmagukban rejlik. Elindult ez a góliáth-mozdony, amikor a sinek még nem is voltak tökéletesen lerakva, le kellett tehát rakni a síneket abban az irányban, amely irányban ennek a mozdonynak robognia kellett. A mozdonyon ott volt a mozdonyvezető, az Ofb elnöke, ott voltak kiváló férfiak, rajta vannak valamennyien, akik az Ofb mozdonyát végig akarják vezetni az országon (Somssich László gróf : Az elnöknél nines baj ! A fűtőnél van baj ! — Derültség.) — és akik azt a legjobb irányokban vezetik. T. Felsőház! Akármennyire vigyáztunk arra, és vigyáztunk annak idején, 1920 ban, a törvény megcsinálásánál is, hogy eleven testek ne kerüljenek, legalább ok nélkül, a robogó mozdony elé, vájjon lehet-e ezt a mozdonyt úgy vezetni, hogy kerekei elevent ne érintsenek ? Vájjon lehet-e az Ofb egész működését úgy adminisztrálni, akár bírói, jogászi szempontból, akár adminisztratív szempontból, hogy azok, akiktől elvett és azok, akiknek nem adott, azok, akiknek adott ugyan, de nem ott, ahol szerették volmi, azok, akiknek adott, de nem annyit, amennyit szerettek volna, azok, h kiknek adott, de nem ingyen, mint ők szerették volna: vájjon lehet-e ezt összes vonatkozásaiban úgy elintézni hogy a végén az az Ofb valóban népszerű legyen 1 Azt hiszem, valóban nem lehet. De ebből, ismétlem, nem következik az, hogy joga legyen valakinek azt mondani, hogy az Ofb munkássága nem elsőrangú, és nem a nemzet érdekében történt, hogy nem a törvényt hajtotta végre, becsületesen, jó szándékkal^ hazájának és a népnek igazi szeretetében (Hadik János gróf : Ehhez jogunk van és hangoztatni fogjuk továbbra is!) Sőt továbbmegyek és hangoztatom, hogy az Ofb munkásságát tulajdouképen még nem is lehet tökéletesen elbirálni. (Hadik János gróf : Épen elég volt már belőle!) Történelmi korszakot nyitott meg ez a munkásság. Ez a munkásság még nincs is tökéletesen befejezve, a földbirtok-juttatás, illetőleg a földbirtok helyesebb eloszlásának eredménye csak évtizedek, esetleg egy fél század múlva fog jelentkezni. Méltóztatott hallani a földmivelésügyi minister ur előadásában, hogy negyedmillió házhely osztatott ki. Ez a negyedmillió házhely be fog épülni, hogy mikor, nem tudom. Talán 15—20—25—30 év múlva, nem tudom, lehet, hogy korábban, (Hadik János gróf: Sárházakat, sárviskókat fognak épiteni a Faksz segítségével!), de negyedmillió önábó család gyökerezik be majd a magyar földbe. Kiosztottak továbbá nem tudom hány százezer hold földet. Elhiszem, mivel nincs megoldva az invesztíció pénzügyi kérdése, hogy termelési, nemzetgazdasági szempontból talán nem hozatik ki mindaz az igy kiosztott földekből, ami kihozható. Ez igaz. Ellenben épen Hadik őexcellenciája volt oly szives rámutatni arra, hogy ebből a kicsi országból valamennyi kormányzati ágazat terveinek és munkásságának összefogásával egy kis Dániát kell csinálni. Én is azt mondtam erre, hogy rendben "van, de azt el kell kezdeni és természete.-, hogy a kezdés elején vannak zökkenők, és hogy az eredmény nem lehet teljes a kezdet kezdetén, hanem majd csak akkor, amikor megoldattak az összes financiális kérdések, s majd amikor az invesztícióval rendben leszünk, majd amikor nem fogja fenyegetni a földhöz juttatottakat egy uj rabszolgaságnak, a bankjobbágyságnak, vagy a földönfutásnak veszélye, majd amikor begyökerezett ez a sok százezer kisexisztencia a földbe, majd akkor méltóztassanak birálatot mondani arról a munkáról, melyet az Ofb végzett 8 vagy 11 esztendő alatt. Mélyen t. Felsőház ! A harmadik kérdés, amelyre néhány mondattal szeretnék kitérni, megint csak az, amire már nyilatkoztam, hogy t. i. mennyi ellentétes nézet, kívánság, bírálat s erős hadakozási vágy mutatkozott ezzel a javaslattal szemben. Amikor rámutatok arra, hogy a hosszú tárgyalások alapján a kormány részéről minden olyan Jrivánság honoráltatott, ami magának a törvényjavaslatnak szószerinti szövegével, valamint a kormány intencióival összeegyeztethető, akkor ezzel kettőt bizonyítottunk, a tények logikájával. Az első az, hogy a mi kivántatott a kormánytól, az valóban okos, hasznos, és a kérdést klarifikáló, világossá tevő dolog volt, a másik pedig az, hogy a kormány valóban nem cezaromanikus dühvel próbál magának hatalmat biztosítani, mert hiszen minden egyes esetben, amikor az összeegyeztethető volt intencióival, honorálta a kívánságokat, amelyeket vele szemben támasztottak. (Széchenyi Aladár gróf : Ugy van ! Ezt lojálisán elismerjük!) Én azt hiszem, hogy amikor az elismerés az én részemről szintén lojális kivan lenni, lehetetlen, hogy elmaradjon a másik oldalról is ugyancsak egy lojális elismerése annak, amit az előbb voltam bátor vázolni A különböző határozati javaslatokról, amelyek kettő kivételével nincsenek ellentétben a törvényjavaslatnak sem szövegével, sem szellemével, már kijelentettem a bizottsági tárgyalás alkalmával, hogy a kormány ezekhez a maga részéről hozzájárul, és amennyiben szükséges, a felvetett gondolatok beleillesztetnek majd ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után a törvénynek végrehajtási utasításába. Vannak olyan nézetek is, amelyeknél elég egy illetékes, egy kompetens miniszteri nyilatkozat, hogy \alamely homály, amely esetleg felmerülhet a szöveg értelmezésénél, tökéletesen eloszlattassék. Marad két pont, a 3. § 3. pontja és a 7. §, melyek mindegyikét a bizottság javaslata szerint törölni kellene, amennyiben a Felsőház bölcsesége igy határozna. Erre a két pontra vonatkozólag is lehet azonban megegyezést találni. Nevezetesen Hadik őexcellenciája a 3. § 3. pont-