Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

68 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése hatásköre szűnjék meg, nehogy az ujia jöjjön más név alatt. A hatáskörének kell megszűnnie!) Ami a katáskör kérdését illeti, megint a 17. $-ra hivatkozom, amelynek elején fel vannai sorolva azok a teendők, amelyek az Ofb hatáskörébe tartoznak. Ezek a teendők az Ofb hatáskörét jóformán kimerítik. Ha ezeket a rendelkezéseket tekintem, akkor azt kell megáll api ta nom, hogy nagyon kevés olyan rendelkezés van ezek között, amely tulajdon képen birói hatáskörbe tartozó dolog, s legnagyobb részük már közigazgatási hatáskörbe tartozik. Ha ezek a birói hatáskörbe tartozó dolgok elimináltatnak, ledolgoztatnak, megszűnnek, akkor a három éven belül sem lesz semmi akadálya szerintem annak, hogy az adminisztrációs kérdések tekintetében megtegyük, keresztül vigyük a rendelkezést és elosszuk, eljuttassuk ezeket oda, ahová tartoznak. (Általános helyeslés. — Gróf Hadik János: Helyes! Kendben van!) Pap József őméltósága itt ezzel k pesolatban azt a kijelentést tette, hogy miért tartjuk az Of b-t három évig siralomházban, és miért nem tesszük már most meg azokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a hatáskörébe eső dolgoknak szétosztását jelentenék. Ezt nem elvi, hanem gyakorlati okból nem tehetjük meg. Méltóztassék számolni azzal, mit jelentene a szervezet tekintetében az, ha én ma például az Ofb hatáskörébe tartozó, még le nem tárgyalt megváltási ügyeket, vagy póteljárásokat marói-holnapra átplántálnám a rendes bíróság hatáskörébe Minden ilyen átcsoportosítás — nemcsak háborúban, hanem békében is — a hatásköri kérdések tekintetében is zavarokat okoz és igy nincs semmi értelme annak, hogy ezen kevés teendő ellátása végett az átcsoportositással járó zavart előidézzük. Ennél a kérdésnél bennünket egyedül az a szempont vezet, hogy ezeket az ügyeket kényelmesebben, zavar nélkül lebonyolíthassuk, mert ha ezt lesszük, akkor meggyőződésem szerint gyorsabban jutunk el a célhoz, a befejezéshez, mintha ezt az átcsoportosítást tényleg inegtennők. Nem kívánom az igen t. Felsőház becses türelmét tovább is igénybe venni, csak ismételten arra akarok rámutatni, hogy ami a tulajdonjog kérdését illeti, — amint azt kimutatni voltam bátor — a tulajdonjog szentsége, a tulajdonjog érinthetetlensége helyre van állítva annyiban, hogy ebben a törvényjavaslatban — ismétlem — nincsen rendelkezés, amely módot adna arra, hogy a tulajdonos akarata ellenére birtokával bármi történhessék. (Helyeslés.) Amint már voltam bátor említeni, annak a hő óhajnak teljesülése, hogy az Ofb eljárások likvidáltassanak, ebben a törvényjavaslatban biztosítva van. Azt hiszem, hogy ilyen módon ez a javaslat valójában a birtokosság érdekeit is szolgálja, de szolgálja azokat a politikai és nemzeti célokat is, amelyekre az előttem szólott urak is rámutattak. Azt hiszem, ez a javaslat ugy ezekben a vonatkozásokban, mint egyéb vonatkozásban is megnyugtatásul szolgálhat, miért is tisztelettel kérem a mélyen t. Felsőházat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : A népjóléti és munkaügyi minister ur őexcellenciája kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen tisztelt Felsőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A tárgyalásnak ilyen előrehaladott állapotában fáradt madár már a figyelem és szinte szerénytelenség részemről, aki nem vagyok szakember ezekben a kérdésekben, hogy mégis néhány mondat elmondására kérek szót (Halljuk! Halljuk!) és ennek a fáradt madárnak szárnyait még tovább terhelem. Ugy érzem azonban, hogy résztvevén a tárgyalások1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. ban, — a bizottságban és a bizottságon kivül — az egész kérdés-komplexumnak és az eljárásnak inkább a politikumára vonatkozólag tartozom néhány kijelentéssel, amelyek talán alkalmasak lesznek arra, hogy egyrészt a mélyen t. Felsőház — ha szabad ezt a kifejezést használnom — általános helyeslésével találkozzanak, másrészt kifel? a külső politikai közvéleményt orientálják. Az bizonyos, hogy ennek a javaslatnak parlamenti, felsőházi tárgyalását meglehetős nagy harci készülődés és harci zaj előzte meg. Ha azt a stílust szabad nekem átvennem, amelyet az igazságügy minister ur őexcellenciája egy pillanatban előadásában használt — t. i. az Ószövetségre, a zsidók birtokviszonyára hivatkozott — ha tehát szintén Útestamentomi példára szabad hivatkoznom, lelki szemeimmel olyanformán láttam az érdeklődést, mint ahogy a zsidókra mondja az Ótestamentum, hogy accincti et baculum in manibus teneníes, hogy a húsvéti ünnepet felgyürkőzve, utazásra készen, botot tartva kezükben várták, utazási rendbe állva és mondja : quia hoc est Pascha, id est transitus Domini, mert ez az a bizonyos nagy átmenet. Tényleg ugy látszott, hogy botokkal a kézben, harcra felgyürkőzve és valami nagy átmenet várakozásával állt a politikai közvélemény szemben ezzel a javaslattal, (Derültség.) úgyhogy nem aggodalom nélkül elegyedtem bele ennek a kérdésnek tárgyalásába, ismétlem, a bizottságon kivül és a bizottsági ülésen is: azonban, amikor végighallgattam azokat a felszólalásokat, amelyek majdnem valamennyien a javaslat ellen hangzottak el, és amikor kieresztették a különböző karámokból az argumentumoknak igazán szélvészgyorsán vágtató paripáit, megnyugodtam, mert azt láttam, hogy nini, hisz ezek a paripák nem minket akarnak eltiporni, sőt még nem is a törvényjavaslatot akarják eltiporni, semmikép sem próbálnak ezek nyargalásukkal a kormány ellen való valami bizalmatlanságot jelenteni, (Ugy van ! a Ház minden oldalán.) sőt még, ismétlem, a törvényjavaslatot sem kivanják nagy robogásukban összetiporni, hanem inkább az Ofb ellen irányult a roham (Ugy van! Ugy van ! a Ház minden oldalán) és azonkívül hangsúlyoztattak olyan alapgondolatok éá kívánságok, amelyekben — amint a tárgyalások folyamán azután teljesen kitűnt — tökéletesen egyetértünk valamennyien. Ami már most az első kérdést illeti, hangsúlyozni kívánom a külső politikai közvélemény felé még egyszer, hogy az én meggyőződésem szerint — és méltóztassanak megcáfolni, ha tévedek — az egész harci készülődésnek semmiféle politikai jellege, semmiféle ellenzékcsináló jellege a kormány politikájával szemben nem volt(Ugy van ! a Ház minden oldalán.) Gondolom, hogy ez igy van és helyes ez a megállapításom. (Ugy van! Ugy van!) Ennek következtében mindazok a konzekvenciák, amelyeket jóakarattal vagy túlzott, úgynevezett áldott jó-rosszakarattal levontak ezekből a szemléletekből, elesnek, mind megszűnnek, s a nagy fejetlenség a kormány körében — tekintettel arra, hogy a. ministerelnök ur őexceltenciája ezekben a napokban nem volt a fővárosban — azok a szakadatlan telefonálgatásuk a ministerelnök után, az S-O-S jelek, mint az egyik lap irja, amelyeket én küldtem volna rádió utján, t. i. vágyaim rádiója utján In kepuszta felé, hogy a ministerelnök ur segédcsapatokkal méltóztassék felvonulni, mert immár szétvertek bennünket — nem történt meg s mind ezekből egyetlen szó sem igaz. Őexcellenciája a miniszterelnök ur egy fejbiccentéssel igazat adhat nekem, amikor azt állítom, hogy mindig arra kértem, hogy e miatt a kérdés miatt ne méltóztassék fáradni.