Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

66 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. lebontják és nem ledöntik ezeket az intézkedése­ket es fokozatosan fogják visszaállitani a normá­lis állapotokat. Azt hiszem, hogy ha a törvény életbelép, ez áldásos lesz, különösen a kérdés pénz­ügyi megoldásánál fogva és annak következtében, hogy a rendelkezések 'assanként, fokozatosan kö­zelebb hoznak bennünket ahhoz az állapothoz, amely egy normális viszonyok között lévő állam­ban fennáll. Kérem a mélyen t. Felsőházat, hogy az előt­tünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljen-és és taps.) Elnök : Az igazságügyminister ur őexcellen­ciája kivan szólni ! Pesthy Pál igazságügyminister: Nagyméltó­sáötr Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen az, hogy az 1920. évi XXXVI. t.-c. rendelkezései erős belenyúlást foglalnak magukban a tulajdonjog szentsége, a tulajdonjog és az önrendelkezési jog érinthet­lensége kérdésében. A földmivelésügyi minister ur az imént elhangzott beszédében, Vay László báró ur Dedig a délelőtt folyamán elhangzott beszédében rámutatott azokra a szempontokra, amelyek a tulajdonjog korlátozását szükségessé teszik. Ha ezeket a^ szempontokat birálat alá veszem, azt kell megállapítanom, hogy politikai, szociális és gazdasági okok tették szükségessé a tulajdonjog korlátozását. Most, amikor az egyke-kérdés megoldásával kapcsolatban a kisvagyonok Öröklési jogának mikénti rendezése kérdésével foglalkozunk, ha visszatekintek a tulajdonjog kérdésének fejlődé­sére a jogtörténelem folyamán, meg kell állapita­nom, hogy ezek a politikai, szociális és gazda­sági okok a történelem folyamán mindig érvénye­sültek a birtokok tekintetében. Visszamehetünk a zsidóságig. Meg kell állapitanom azt, bogy pl. a zsidó családban, ha egy családtag a maga bír­tokrészét el akarta adpi, arra a birtokrészre a családnak elővásárlási joga volt Meg kell állapita­nom, hogy a zsidó családból kiházasodó leány kénytelen volt a maga ingatlan birtokát a család­nak visszahagyni. Nem akarom hosszadalmasan untatni ezekkel a kérdésekkel az igen t. Felsőházat, mégis rá kell mutatnom arra, hogy pl. 1769 körül, Nagy Frigyes idején Poroszországban a belsőségekre, a városi telkekre és az ingatlanok haszonbérletére vonatkozólag a 30 éves háború után is ilyen intézkedések történtek. Rám, mint igazságügyministerre, ezidöszerint csak annak a birálata tartozik, hogy vájjon azok a tulajdonjogkorlátozások, amelyeknek bevezetését a nemzetgyűlés bolcsesége 1920 ban szükségesnek látta, ez idő szerint még fentartbatók-e, és fen­tarthatók-e abban a mértékben, amint azt az 1920. évi XXXVI. te. statuálta. Hogy e korlátozások időtartamáról miként vélekedem, illetve véleked­tem már 1925 ben, erre vonatkozólag legyen szabad egy, a nemzetgyűlésben 1925 november 25 én tar­tott beszédemnek egy részét felolvasnom. (Olvassa): »Tény, hogy elkerülhetetlen szükség az, hogy azt a földbirtokreformtörvény alapján való eljá­rást, amely eddig folyt, befejezzük. Ezen az utón azt a cél', amelyet megvalósitandónak tartok, nem is fogjuk elérni. De nem fogjuk ezt elérni azon az utón sem, amelyet az ellenzéki polgári blokk a maga programmjában megjelölt, Kell tehát, hogy ezekkel a követelményekkel és ezekkel a programul pontokkal néhány szóval foglalkozzam. Nevezetesen, a polgári blokk a maga további földbirtokprogrammjában ugy állítja be a kérdést, hogy ő szükségesnek tartaná azt, hogy a most folyó földbirtokrendezési eljárásban bizonyos lehetőség teremtessék arra nézve, hogy az ügyek újra felvétessenek ott, ahol valami hézag van. További prograrnmpontja pedig az. hogy az ezer holdon felüli szabadforgalmu nagybirtokokat arra kivánja kötelezni, hogy ezeknek 'az ingatlanok­nak 20% át két év alatt parcellázzák, amennyiben pedig ezt nem teljesítenék, azok a területek az állam birtokába menjenek át bizonyos kötvények ellenében és az állam rendelkezzék velük. Ugyan­csak prograrnmpontja a polgári blokknak az is, hogy a hitbizományoknak 2000 holdon felüli része járadékkötvények ellenében a földreform céljaira sajátíttassák ki. Én ezeknek a programmpontoknak egyikétsem tehetem magamévá. Nem tehetem magamévá azért, mert én ezekben az ország veszedelmét látom. Nem beszélek arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek megvaló>itásával a tulajdonjog, mint jog, elveszítené minden tartalmát, de nem beszélek arról sem, hogy ezáltal minden egyes birtok belekerülne abba a jogbizonytalanságba, amely jogbizonytalanság szüli azt a helyzetet, hogy a birtok hitelhez nem tud jutni, s nem lévén forgótőkéje, az egész termelés, az egész gazdál­kodás visszaesése következik be. De rá kell mu­tatnom még arra is, hogy ilyen módon ennek a programmnak a megvalósításával akkora birtok­tömegek mozgósittatnának, amelyek ügyét máról holnapra elintézni és azokat odajuttatni, ahova ki\ánatos, nem lehet. Egy azonban bizonyos, az, hogy ezeknek a birtokoknak a tulajdonosok kezé­ből való ilyetén kivonása különösen a mezőgazda­sági cselédek és munkások helyzetét olyanná tenné, hogy azok földönfutókká lennének. Ugyan­akkor, amikor ezeket a birtokokat az Amerikába kivándorolt egyének visszatelepítésére akarják forditani, megfeledkeznek arról, hogy nagy tömege az itthon dolgozó embereknek megint csak vándorútra lenne kényszerítve ezáltal. Épen ebből a s'/empontból én ezeknek a programmpon­toknak a megvalósítását nem sötétbe való ugrás­nak, hanem egyenesen örvénybe való ugrásnak tekintem, amelyet ennek az országnak közgazda­sági élete kibírni nem tudra. Épen ezért én azt a célt, azt a feladatot a birtokeloszlás kérdésében nem igy gondolom megvalósitandónak. Én a szabadlürtokok természetes fluktuációjának kézbe­vétele utján gondolom ezt megoldandónak, gon­dolom pedig az elővásárlási jog fentartásával.« 1925 november 25-én helyezkedtem én erre az álláspontra. Ennek a nyilatkozatomnak eredmé­nyeként tehát meg kell állapitanom azt, hogy én már 1925 novemberében — 1925 december 7-én szűnt meg a rekvirálási jog a birtok tekintetében — szükségesnek tartottam a földbirtokrendezés befejezését és megjelöltem azt az utat és módot, amelyet én a szabad birtokforgalom érintetlen hagyása mellett az elővásárlási jog gyakorlásával a birtokpolitikai célok lebonyolítására szükséges­nek tartottam. Mármost ennek a javaslatnak a szempontjá­ból kell nekem ezt a nyilatkozatomat birálat tár­gyává tennem, és birálat tárgyává kell tennem azt, hogy vájjon ez a javaslat ennek az én nyi­latkozatomnak elvét magáévá teszi-e, igen vagy nem. Hogy ezt megállapíthassam, meg kell álla­pitanom azt, hogy milyen tulajdonjogi korlátozá­sok foglaltatnak az 1920 : XXXVI. tc.-ben. Méltóztatnak tudni, hogy az 1920 : XXXVI. fo­ot év tartamára, 1925 december 7-éig tartó idő­tartamra megváltási jogot engedélyezett a birto­kokra. Méltóztatnak tudni azt, hogy ez a föld­birtokreformtörvény a bi; tokokra elővásárlási jo­got is biztosított ; de nemcsak elővásárlási jogot, hanem megtagadási jogot is Nevezetesen az elő­vásárlási jog gyakorlása nélkül is joga volt az Ofb­nek a jogügylethez való hozzájáiulását megtagadni.

Next

/
Thumbnails
Contents