Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. 65 hogy e tekintetben teljesen egyetértünk Somssich gróf őméltóságával, és semmi olyasmire nem gondolunk, hogy valami generális vagy nem tu­dom én milyen messzemenő intézkedéseket fogana­tostisunk. Tévedés volna azt gondolni mintha mi a földbirtok állandó hullámzását akarnánk, amely sem termelési, sem nemzetgazdasági szempontból nem kívánatos, közpe lépni caak ott szükséges, ahol az élet ezt parancsolólag követeli meg, hogy az elővásárlási jog utján levezetjük a közmeg­nyugvás és a közrend szempontjából a feszült­ségeket. Ugyancsak Somssich gróf őméltósága mondta tegnap azt is, hogy az ujabb juttatásoknál a tel­jesen vagyontalanoknak ne juttassunk földet. A törvényjavaslat 5. §-a kifejezetten előírja, hogy a megüresedett területek csak kézpénz­fizetés mellett juttathatok, ugy azonban hogy az ehhez szükséges összeget hitelművelettel is meg­szerezhetik. Tehát itt is a teljes biztositék meg­van s kell, hogy eloszlassuk aggodalmát őméltó­ságának, hogy az ő kívánsága teljes mértékben honoráltatik. Bernát István őméltósága tegnapi beszédében a korlátozások fenntartását kéri és azokat a nemzeti szempontokat kívánja megvédeni, amelyek ezen az utón eléretni kívántatnak. Megnyugtathatom őméltóságát, hogy e tekintetben teljesen azonos a felfogása a kormányéval, és hogy azok a kor­látozások, ott ahol szükségesek, fennif ognak tartatni. Jankovich Béla őexcellenciája azt mondotta tegnapi beszédében, hogy azért, mert párszor elő­fordult annak szüksége, hogy az elővásárlási jog­gal kell élnie a kormánynak, kár ezt a korlátozást az egész vonalon fenntartani és a birtokot gúzsba kötni ; sokkal elönyösebb volna, hogy amennyiben annak szüksége felmerül, az állam kisajátitás utján szerezné meg a birtokot. Én a gazdaközönség érdekében a magánjog és a magántulajdon szem­pontjából nem tudok egyetérteni Jankovich őex­cellenciájával és messzemenő külömbségek vannak köztünk ebben a tekintetben. Mert miről van szó ? Ez már teljesen belevágna az önrendelkezési jogba, a magántulajdonba, és kisajátitás utján bárhol hozzá lehetne nyúlni a birtokhoz ötletszerűen, bármely kormány vagy bárki iniciálhatná, hogy kisajátitás utján földbirtokpolitikai szempontból birtokokat elvegyen. Az elővásárlási jog gyakor­lásánál pedig, ott, ahol egy birtok eladásra kerül és gazdát cserél, az állam elővásárlási jogának gyakorlásával, anélkül, hogy az illetőnek bár­milyen sérelmet okozna, a szerződés azonos fel­tételei mellett veszi át és használja fel a területeket földbirtokpolitikai célokra. Itt tehát elvi szempont­ból is nagy különbség van mi köztünk és Jankovich őexcellenciája között, mert mi mégis csak sokkal előnyösebbnek tartjuk a birtokosság szempontjából az elővásárlást, mint a kisajátítást. Ugyancsak Jankovich őnagyméltósága rekri­minálja, hogy nem kellett volna azoknak adni birtokot, akiknek pénzük nincs. Ez most már ter­mészetesen túlhaladott álláspont, amelyről hiába beszélünk. Annak idején a törvény igy alkotta­tott meg, s ezen mi most már segiteni nem tudunk. Báró Vay László Őméltósága az ingatlanfor­galomnak ezidőszerinti korlátozását szükséges­nek tartja és reméli, hogy ezt a korlátozást nem a gazdaközönség ellen, hanem nemzetvédelmi szempontból fogja gyakorolni a kormány. Meg­nyugtathatom őméltóságát, hogy semmi olyan törekvése a kormánynak nincs, hogy a gazda­közönségnek ezekkel a korlátozó rendelkezésekkel bármilyen téren, bárminemű nehézségeket vagy károsodást akarna okozni. Megnyugtathatom őméltóságát, hogy csak ott, ahol azt a legszüksé­gesebb nemzetvédelmi szempontok parancsolják, fog a kormány ezekkel a jogokkal élni. (Helyes­lés a jobb- és a baloldalon.) Azt is mondja őmél­tósága, hogy ha a kormány a mezőgazdasági termelés rentabilitását biztositja, ugy többé föld­reformra szükség nincsen. Ebben teljesen igaza van, itt azonban olyan körülmények játszanak közre, amelyeknek eliminálására a kormány ereje is nagyon kicsinek bizonyult. Ezek olyan külke­reskedelmi és gazdasági vonatkozások, amelyek­kel szemben a kormány annyit küzd. Ilyenek: a külkereskedelmi szerződések tárgyalása, a mező­gazdasági termények értékesítése, stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyek olyan nehézséget okoz­nak, hogy a kormány ezekkel szemben szinte képtelen megvédeni a magyar álláspontot, mint ahogy azt épen Hadik János gróf őexcellenciája és Somssich László gróf ur őméltósága is jól tud­ják, akik ezekben a tárgyalásokban is résztvet­tek. Mindenesetre a kormánynak az a törekvése, hogy a termelés rentabilitását biztositsa. mert hiszen abban egyetértek őméltóságával, hogy ha ezt el tudjuk érni, akkor a magyar birtok forga­lom arra a minimumra fog szorítkozni, amely minden körülmények között természetszerű és amely nem haladja meg azt a normális hullám­zást, amely egy konszolidált gazdasági életet élő államban szükségszerűen előfordul. A földbirtokreformról sok szó és súlyos kritika hangzott el ezen vita során Nem minden rossz azonban, ami itt történt. Ha csak arra utalok, hogy a földbirtokrendező biróság 258.000 házhelyet osztott ki, és ha átlag csak négy családtagot ve­szek alapul, — tekintettel arra, hogy rövid időn belül remélhetőleg be fognak épülni ezek a telkek, — akkor is egy millió honfitársunk fo«. saját fedele alá kerülni. Hogy ez mit jelent nemzeti szem­pontból, ehhez azt his?em, kommentár nem szük­séges. Ami a javaslatot illeti, azok a kívánságok, amelyeket Hadik őexcellenciája és Somssich őmél­tósága előterjesztettek, honoráltattak. Hiszen a legfőbb kívánság kezdetben az volt, hogy a föld­birtokrendező biróság hatásköre szükittessék, és hogy mindazok a kérdések, amelyek közigazgatási térre tartoznak, a töldmivelésügyi kormány hatás­körébe utaltassanak át és vétessenek ki a föld­birtokrendező biróság hatásköréből. Ez meg is történt. A birtokos osztálynak az volt a kívánsága, hogy szüntettessék meg az az áldatlan állapot, amely fennállott, hogy t. i. a megváltást szenvedő a juttatottal szemben mint követelő állott és neki kellett még azon felül, hogy a földjét igénybe vettük, folytonosan verekednie azokért az esedékes járadékokért, amelyek őt a törvény alapján joggal megilletik. Ezt a helyzetet is megszüntette a ja­vaslat. Az a főkivánság is, hogy a földbirtokren­dező biróság működése határidőhöz köttessék, — ami egyik kardinális követelése volt a birtokos osztálynak, — szintén honoráltatott, jeléül annak, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek jogos és méltányos követelései a földbirtokos osztálynak, a kormány mindenben egyetért vele- És jeléül annak, hogy Somssich László gróf őméltósága és Hadik János gróf őexcellenciája nem lépték át azt a határt, amelyen tul a kormánynak ezeket a kívánságokat nem állott volna módjáben honorálni. A megegyezés megtörtént, és azt hiszem, hogy amikor kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot álta­lánosságában a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni méltóztassanak, rámutathatok arra, hogy mindazok a rendelkezések, amelyek itt le vannak fektetve, nem fognak több korlátozást, több köz­terhet, több kötelezettséget róni senkire s elimi­nálnak és — hogy ugy fejezzem ki magamat — leépítenek fontos és súlyos olyan intézkedéseket, amelyeket nem jó szemmel nézett a gazdaközön­ség és amelyek ránézve terhesek voltak. Ismétlem, 12'

Next

/
Thumbnails
Contents