Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

64 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése önrendelkezési jog érintése nélkül lehetett volna a nemzet és a termelés érdekében megoldani ezt a nagyhorderejű kérdést és ma talán nem folytak vulna ezek az elkeseredett viták, amelyek ennek a javaslatnak kapcsán elhangzottak lUgy van! jobbfelől ), amelyek most ennek a földreformnak a likvidálását célozzák. Mélyen t. Felsőház ! Gróf Hadik János ur ő excetlenüája tiszteletreméltó, elszánt és fáradhatatlan harcot folytatott ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Olyan érdeket védett, amelyért érdemes küzdeni, harcolni, érdemes álmatlan éjszakákat átvirasztani munkában, mintahogyan ezt ő tette. Védte a magyar föld szabadságát és a magyar birtokosérdekeket. Meg kell állapitanom, hogy mindazokban az alapelvekben és érvekben, amelyeket ö felsorakoztatott, úgyszólván különbség sincs köztük. Teljesen azonosak vagyunk minden tekintetben, csak egyben nem : nem vagyunk azonosak a tempóban, amelyet ő a földbirtok forgalom teljes szabadsága szempontjából álláspontja szerint magáénak vall. Ebben a kérdésben pedig — méltóztassanak megengedni — mégis csak a kormány feladata mérlegelni azt, hogy elérkezett-e már az az idő. nemzeti és nemzetvédelmi szempontból vállalhatja-e most már a felelősséget azért, ami a konzekvenciája lesz annak, ha ebben az időben a földbirtok teljes szabadforgalmát visszaállítja. _ A kormány álláspontja az volt, hogy még nem látja elérkezettnek az idejut annak, hogy a íeljes szabadforgalmat visszaállítsa. Ebben azután Hadik János gróf ur őexcellenciáját sikerült nekünk meggyőznünk és sikerült az ő ki>ánsága szerint megállapodnunk abban, hogy egy bizonyos határidőt szabunk, amely után újra vissza fogunk térni mindezekre a kérdésekre és mindezeket a kérdéseket törvéuyhozásilag fogjuk szabályozni. Mi körül forgott itt a nagy vita ? Vita forgott a földbirtok szabadforgalma, az önrendelkezési jog és a magántulajdon szentsége körül egyrészről, másrészről pedig a nemzetvédelmi szempontok körül. Nagyon szomorú volna, ha ezekben a kérdésekben a kormány és a Felsőház meg nern tudná egymást érteni, nagyon szomorú volna, ha ezekben a generális kérdésekben alapelv szempontjából összeütköznénk egymással. (Ugy van! jobbfelöl.) Meg kell állapitanom, hogy nem is volt összeütközés, mint ahogyan nem is szabad annak lennie Gróf Hadik János ur őexcellenciája kijelentette, hogy nem egyéni akció, és nem szociális elzárkózás az, amelyet ő folytatót, mert a magyar birtokososztály olyan áldozatot hozott szociális szempontból és a gazdasági élet konszolidációja szempontjából, amilyen áldozatot talán még egyetlen állam birtokosai sem hoztak. (Ugy van) jobbfelől.) Azt meg kell állapitanom, hogy ugy Hadik János, mint Somssich László gróf urak, amikor ebben a vitában ré.-ztvettek, sohasem helyezkedtek a szociális elzárkózás álláspontjára és sohasem helyezkedtek arra az álláspontra, hogy bármilyen téren, akár nemzeti, akár nemzetvédelmi szempontból, áldozatot hozni hajlandók nem volnának, hanem mindig a legnagyobb megértéssel és a sz' ciális szempontok figyelembe vételével folytatták a tanácskozásokat. Hadik János gróf őexcellenciája tegnapi beszédében különösen nehezményezte azt, hogy nekem nem volt módom hozzájárulni ahhoz, hogy 200 katasztrális holdig teljesen szabaddá tegyük a birtokforgalmat és azoknak a földműveseknek, akik saját falujokban laknak, ha^ azok magyar állampolgárok, minden további nélkül engedjük meg a birtokszerzést. Nemzetvédelmi szempontok és különösen a ha tárviszonylatban való birtokforgalom tette szükségessé azt, hogy még itt ne 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. honoráljuk őexcellenciájának ezt a kívánságát és ezek a bizonyos nemzetvédelmi szempontok kell, hogy itt érvényesüljenek. Mi sem természetesebb, mint hogy a birtokforgalomban ezeket a korlátozó jogokat a kormány nem a birtok szerzés, nem a birtokforgalom korlátozása, hanem közszükség és a nemzetvédelmi szempontok fenntartása céljából fogja gyakorolni. ő nagy méltósága tegnapi beszédében megemlítette azt is, hogy én hivatkoztam egy birtokszerzőre, aki külföldi állampolgár és zsidó vallású. Én újra kénytelen vagyok megismételni azt, hogy az a birtokszerzést tényleg megakadályoztatott, de meg vagyok győződve arról, hogy, amint Hadik őexcellenciája itt ki is fejezte, a magyar hazafias zsidóság szintén nem akarja ezeknek az elemeknek térfoglalását, szintén nem kívánatos elemeknek tartja őket és szintén azt kivánja, hogy ezeknek az elemeknek a határon belül való birtokfoglalását megakadályozzuk. Miről volt szó ? Egy középbirtok megszerzéséről, amelyet egy orosz alattvaló akart megszerezni, akiről nem tudom, hogy mit akart, csak azt tudom, hogy óriási árat, dupla árat igért egy középbirtokért és magyar birtokos akart lenni. Miután én nem tudom, honnan jött, kinek az ija-fiy, a birtokvételt megakadályoztam, azonban meg vagyok arról győződve, hogyha Hadik János gróf őexcellenciája, vagy bármelyik hazafias zsidó vallású polgár ült volna helyemben, ugyanezt tette volna, vagyis megtagadta volna a hozzájárulást. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Őexcellenciája a korlátozásokról tett emlitést abban a gyönyörű citátumban, abban a Széchenyiidézetben, amellyel beszédét befejezte és azt mondotta, hogy önön magunkra rakunk korlátokat. Sajnos igy van ; azonban a hazafias önmegtagadás, a hazafias érzés, a hazafias meggondolás kell, hogy arra késztessen, hogy ezeket a korlátokat magasabb szempontból, a nemzeti érdekek védelme szempontjából igenis önként^ vállaljuk. Bárcsak ott tartanánk már, hogy a teljes szabadságot, a föld forgalmát a birtoklás terén vissza tudnánk állitani, az én megitélésem szerint azonban ennek az ideje még nem következett el. Somssich gróf őméltósága tegnapi beszédében kifejezte azt, hogy többször hallotta a tárgyalások során, hogy ezek vagy azok az intézkedések vagy szakaszok ugy sem érvényesültek a gyakorlati életben, tehát azok mint ártalmatlan szakaszok nem jelentenek sem korlátozást, se semmit, mert hu zen tulajdonképen alkalmazva nem lettek és ebből kifolyólag azt mondja, hogy ő ezt nem akceptálhatja, inert ezek mégiscsak korlátozások, amelyekkel adandó alkalommal mégis élni fog az a kormányzat, amely talán nem ugy fogja fel a dolgot, mint ahogyan mi fogjuk fel és amellyel nem lesz meg a harmónia és az a soros nexus, amely a gazdatársadalom és a kormány között ma fennáll. Idevonatkozóiaga törvényjavaslatban biztosítva van az, hogy három év eltelte után az Ofb megszűnésével ezekről a kérdésekről gondoskodnunk kell és szabályokat kell alkotnunk, hogy akkor ezek mind eliminalva legyenek és akkor ezek a holt szakaszok ki lesznek lökve — hogy igy fejezzem ki magamat — a törvénykönyvből. Somssich őméltósága hangoztatta tegnapi beszédében azt is, hogy a helyi bajokat kell orvosolni földbirtokpolitikával és nem generális földbirtokpolitikai intézkedésekre kell gondolnunk. A törvényjavaslat 6. §-a épen ezt célozza. Az állami elővásárlási jog gyakorlásával akarjuk épen a helyi bajokat orvosolni, amelyeket ott orvosolunk, ahol azokhoz eminens érdekek fűződnek és ahol ezek elől a közmegnyugvás, a szociális szempontok, a termelés, népünk szaporodása szempontjából elzárkóznunk nem lehet. Azt hiszem,