Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

'Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. 61 még a bizottsági jelentés határai a is és kifogásolt minden megkötöttséget, amely időlegesen is fenntartatik a földbirtokokra vonatkozóan és kifogásolta azt a rövid időt is, amely alatt a véglebonyolitás céljából az eddig fennállott szerv nagyon megszükitett keretekben még fennállani fog. Azt hiszem, hogy őméltósága itt tévedett. Hiszen maga mutatott reá arra, hogy a földbirtok Magyarországon évszázadokon keresztül meg volt kötve. Hogy hogyan volt megkötve, az közismert, erről nem kell beszélnem, de ezt le kell szögeznem azért, mert az a meggyőződésem, hogy a földnek ez a megkötöttsége volt egyike azoknak a tényezőknek, amelyek Magyaroszágot egy évezreden át fenntartani képesek voltak. . Az 1848-as idők után engedtetett meg a föld teljes felszabadítása és azt hiszem, mindnyájan egyértelmüleg megállapíthatjuk, hogy ez a teljes felszabadítás sem volt egészen teljes, mert hiszen bizonyos használati kotlátokat a törvény ismételten felállított és azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy bizony nem ártott volna, ha a föld egy kicsivel jobban meg lett volna kötve, mert akkor sem az Albina, sem a tót bankok, stb. nem jutottak volna magyar földhöz. (Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát a magam részéről igenis helyeslem és örömmel látom, hogy szinte a Ház osztatlan helyeslésével találkozik, hogy átmenetileg, amig az ország viszonyai megfelelően meg nem javulnak, természetesen megfelelő keretek között, valamelyes földmegkötöttség fennmaradjon. Felszólaló mélyen t. tagtársaim hangsúlyozták a gazdatársadalom áldozatkészségét és megértő munkáját. Ezt ki kell emelnem nemcsak azért, mert a gazdatársadalom tagjai közé tartozom, hanem azért is, mert az adott viszonyok között el kell ismernünk, hogy újból áldozatokat hoznak az eddigi áldozatok után. Az a meggyőződésem azonban, togy a Vay László báró őméltósága által kifejezésre juttatott nemzeti és hazafias érzés mindig megvolt a földet szerető és a földet biró magyar emberben és azok az áldozatok, amelyeket a magyar ember ma meghoz, csak követései azoknak az áldozatoknak, amelyeket a mindenkori földbirtokos magyarság az ország érdekében meghozott. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon íj Ezek után még csak két megjegyzést legyen szabad tennem. Hadik gróf ur őexcellenciája tegnapi felszólalása bevezetésében kifogást emelt az előadás körüli eljárás ellen és kifogásolta különösen, hogy a jelentést nem nézhette át, hogy a jelentés nem tartalmazza a többség intencióit és azonkívül ez a jelentés a bizottsági ülésen nem hitelesíttetett. Amikor őexcellenciája ez ellen tiltakozott, kifejezte azt a véleményét, hogy ez az eljárás nem fogja megzavarni a gazdatársadalom és a kormány közötti jóviszonyt. Méltóztassanak megengedni, hogy erre azt a megjegyzést tegyem, hogy a bizottsági ülés befejezése után az elnök ur őexcellenciája Hadik János gróf őexcellenciáját jelölte ki a oizottságba tagnak, én tehát joggal hihettem azt, hogy őexcellenciája, aki az ülés után azonnal átnézte a bizottsági jelentést, (Gróf Hadik János : Azonnal 1 Éjfélig húztam a dolgot és éjszaka néztem át.) ismétlem, azonnal átnézte a bizottsági jelentést és azonnal megtette megjegyzéseit, ugy hogy azokra én már a választ is megadtam éjfélután két órakor, itt a háznagyi hivatalban azonnal hozzáfoghatott munkájához. Ugy gondoltam, hogy ez után az átnézés után annál kevésbé van szükség még egy bizottsági ülésre, mert őexcellenciájának egyes kifogásait részben akceptáltam (Gróf Hadik János : Csak részben I) és őexcellenciája kívánságai szinte 99 százalékig honoráltattak. Azt gondolom, hogy amikor ez az eljárás tényleg mindjártakkor megtörtént, nem lehet azt állítani, hogy őexcellenciáját megakadályoztam abban, hogy a bizottsági jelentést átolvashassa. Erre vonatkozólag a kézirat és a kinyomatott jelentés összevetése ékes bizonyiték. Kijelentem egészen nyíltan, hogy ha tudtam volna, hogy van még egy bizottság, amely azt felül akarja vizsgálni (Somssich László gróf : Az elnök ur jelölte ki !) akkor készséggel bocsátottam volna rendelkezésére, mert azt gondolom, hogy annak a bizottságnak sem lett volna erősebb kritikája, mint őexcellenciájáé._ (Hadik János gróf : De érvényesítettük volna ! Ön pedig nem tartotta be a szabályt !) Egyébként pedig^ ugy tudom, hogy a parlamentek történetében általános szabály, hogy ha az előadó maga készíti előadmányát, akkor az előadónak a bélyege azon a bizottsági jelentésen többé-kevésbé rajta van. Ugy képzelem, hogy ha ezen a bizottsági jelentésen csak csekélységemnek bélyege van rajta és nem olyan országoshirü emberé, mint őexcellenciája, azért talán mégis méltóztatnak megengedni, hogy szerénytelenség nélkül gondolhassam azt, hogy ez nincs az ügy ártalmára, mert hiszen ami a jelentésben benne van, azt, ha szavakban nem is, de végeredményben az egész Ház elfogadta. Ott pedig, ahol őexellenci áj ának határozati jayaslataelfogadtatott a törvényjavaslat megváltoztatására vonatkozólag, méltóztassék öszszevetni a bizottsági jelentést ezzel az állásponttal és méltóztatik meglátni, hogy abban a legteljesebb tárgyilagossággal csupán a tények vannak leszögezve. Nyugodt vagyok abban a tekintetben, hogy ennek a bizottsági jelentésnek beterjesztése nem fogja megzavarni a kormány és a gazdatársadalom közötti jó viszonyt ; nyugodt vagyok azért, mert magam is közéjük tartozom és tudom, hogy nagyon sokan vannak, akik velem együtt gondolkoznak. A másik tiszteletteljes megjegyzésem Jankovich őexcellenciájának beszédére vonatkozik. Őexcellenciája kifogásolta azt, hogy én tiltakoztam volna az ellen, hogy az Of b-vel szemben kritikát gyakoroljanak. Őexcellenciája ugy értette beszédemet, mintha én az Ofb-t noli me tangerenek tartanám, amelyhez tehát hozzányúlni nem szabad. Mindig hive voltam a gyakorlatban is, híve vagyok ma is a legteljesebb kritikának. A kritika azonban kétféle kell, hogy legyen. Az egyik a jelen vitatkozásából áll, a másik az, amely történelmi távlatból nézi a dolgokat. A jelen vitatkozásában csak olyan kritikát gyakorolok, amelyet a hatósági tekintély és birói szabályok megtartásának határai megengednek, úgyhogy a hatósági tekintélyt és a birói tekintélyt ne érintsem, nehogy sokkal többet ártsak a kritikával, mint amennyit használni szeretnék. A történelmi távlati kritikánál pedig, szerény véleményem szerint, tartani kell magamat ahhoz, hogy necsak az egyes Ítéletekről t mondjak véleményt, hanem nézzem az intézmény szerkezetét, annak általános feladatát, működését, működésének eszközeit, annak eredményét és hatásait ; akkor, ha mindezt szemügyre vettem, mondhatom el azt a kritikát, amely, azt hiszem, egészen tárgyilagosan hangzott el az én jelentésemből és beszédemből ; mi az Ofb. temetését rendezzük, méltóztassanak megengedni, hogy ezért róla kritikát ne mondjak. Azt hiszen), hogy az a kritika, hogy az eltörlésről beszéltünk, a íegtárgyilagosabb és az adott viszonyok között a legmegfelelőbb kritika. Én úgyis mint gazda, úgyis mint jogász nézem az életet és az eseményeket. Mint gazda, mert hiszen résztvettem ugy a bel- mint a külföldön a földbirtokreform áldásaiban, talán subjektiv vagyok, de mint ügyvéd és mint-jogász