Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

62 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése kell, hogy minden körülmények között objektiv maradjak. Ennek az ügynek előadója lévén, kellett hogy bizonyos szordinoval dolgozzam, kellett hogy mindazt elhallgassam, ami egyéni aggályom volt, de ami nem képezte a bizottság tárgyalási anyagát. Mint gazda éreztem, hogy az eljárás lebonyolítása körül felmerült tévedésekből nagy és igen komoly nemzetgazdasági kár is keletkezett, de tisztában vagyok azzal, hogy minden gyors munka, minden nehéz időben gyorsan és különböző külső, erősen érvényesülő behatások között keresztülvitt munka bizonyos kárral jár, mert hiszen nincs meg az a lehetősége az alapos meggondolásnak és meg­fontolásnak, amely maga után vonhassa azt, hogy közmegelégedésre legyen az ügy elintézve. Mint jogász ugy a törvényjavaslat rendelke­zése, mint szerkezete ellen egészen nyíltan hang­súlyoztam kifogásaimat még pedig hangsúlyoz­tam közhelyesléssel, de ezek a kifogások részben honoráltattak már a törvényjavaslat képviselőházi módosításánál, részben pedig azoknak a határozati javaslatoknak elfogadásával, melyeket Hadik gróf ur őexcellenciája beterjesztett és amelyeket a bizottság egyhangúlag elfogadott. Ezekben a kérdé­sekben nem volt köztünk különbség. Talán különb­ség van köztünk a keresztülvitelben, különbség van köztünk időben, különbség van köztünk gyor­saságban, de azt hiszem, hogy az egész Felsőház szinte egyhangú megállapítása az, hogy a törvény­javaslatnak azok a homályai, amelyek felsorol­tattak, az elfogadott határozati javaslatokkal oly irányban és oly mértékben lesznek kiküszöböl­hetők, hogy ha számolunk az adott helyzettel, ha számolunk azzal, ami ma van, nem pedig azzal, amit szeretnénk, hogy legyen, akkor ez a törvény­javaslat az életben is megfelelően hatályosulni fog. Még csak két elvi álláspontot kívánok le­szögezni, még pedig azért, nehogy az a félreértés keletkezzék, mintha bármilyen irányban én, a Felsőház egyszerű, szerény tagja... (Gróf Hadik János: Nem nagyon szerény!) — kérem, igyek­szem önhöz méltó szerény lenni — elvi állás­pontomat a bizottsági előadói tisztemmel szemben feladtam volna. Az egyik t elvi álláspontom az a jogi elv, hogy a birói tévedés minden körülmények között reparálandó s a hatóságnak meg kell találni azt a módot, hogy ez a reparálás megtörténhessék, A másik elvi álláspont, hogy az államnak véde­keznie kell — és pedig a nehéz időkben már pre­ventív módon — olyan egyéni tények ellen, ame­lyekkel a tulajdonjog, vagy haszonbérlet alapján fennálló földjogokkal a salus rei publicae veszé­lyeztethető. Nagy örömömre fog szolgálni, ha a mélyen t, Felsőház bölcsesége a meghozandó határozattal igazolni fogja, hogy ez a két elvi álláspontom tényleg érvényesült és nagyon fogok örülni, ha a törvényjavaslat ezzel szolgálni fogja szegény hazánk jövőjét. Kérem a törvényjuvaslat elfoga­dását. (Helyeslés és taps a középen.) Gróf Hadik János : Személyes kédésben ké­Elnök: Méltóztassék! Gróf Hadik János : Nagyméltóságú Elnök Ur! Tisztelt Felsőház! Ideje volna, hogy Szőke felső­házi tag ur tudomásul vegye azt, hogy ha egy bizottság jelentést terjeszt a plénum elé, akkor a bizottság többségének álláspontját tartozik az elő­adó tolmácsolni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb­oldalon.) Ha ez az ő meggyőződésével ellenkezik, akkor ne fogadja el a megbizatást, de ha a meg­bízatást elfogadta, akkor itt semmiféle egyéni bélyegről, semmiféle szordinókról nem lehet szó; akkor kötelessége a bizottság többségének véle­ményét tolmácsolni. (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon.) De "tovább megyek; ha valaki belepottyan az 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. előadói szerepbe és azt hiszi, hogy a javaslat min­den tekintetben el lesz fogadva s a végén azt látja, hogy két szakaszt mégis leszavaztak és ez az ő meggyőződésével ellenkezik, de tekintettel a sürgősségre, mégis jelentést akar szerkeszteni, akkor tessék azt csinálni, amit én éjszaka aján­lottam a felsőházi tag urnák, — mert félkettőig kellett vele vitatkoznom telefonon, — hogy tessék egy száraz jelentést tenni, hogy mit tartalmaz a javaslat s ugyanakkor egészen egyszerűen, rövi­den, minden kommentár és magyarázat nélkül felsorolni azokat a határozati javaslatokat, ame­lyeket beadtak s amelyeket a kormány elfogadott. Ilyen jelentéssel áthidalhatta volna azt a körül­ményt, hogy a bizottság többségének volt az elő­adója. Az a jelentés, igenis, csak ugy mehet ki, ha teljesen megfelel a bizottság többsége intenció­jának (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) min­den egyéni szempont félretételével. Akkor, igenis, elérhette volna azt, hogy evvel a jelentéssel meg lettünk volna elégedve. Minthogy ez nem igy történt, minthogy szor­dinókkal ugyan, de mégis a maga véleményének adott kifejezé»t, ami pedig egyáltalában meg nem engedhető, azért emeltem ezt a kifogást és tovább is fenntartom álláspontomat. Többé ilyen előadói jelentés nem fog a Ház elé kerülni, mert az eddigiekből tanulva, ezután őrködni fogunk afelett, hogy a jelentés a házsza­bályoknak teljesen megfelelő legyen. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A. földmivelésügyi minister urat illeti a szó. (Bernátk Géia és Szőke Gyula személyes kérdésben kérnek szót.) Bernáth Géza őexcellentiája személyes kér­désben óhajt felszólalni. Bernáth Géza : Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ugy érzem, jogom van ehhez a felszólaláshoz, először azért, mert ismételten történt személyemre hivatkozás, másodszor azért, mert mint a bizottság elnöke azt a jelentést én is aláirtam (gróf Hadik János: Sajnos!) és ez­által az előadóval bizonyos szolidaritást vállal­tam, (gróf Hadik János : Sajnos!) tehát mindazt a támadást, amely ezt a jelentést éri, egyúttal az én eljárásom ellen irányítottnak is kell tekin­tenem. Készségesen elismerem, hogy régen volt eny­nyire - mondhatnám — elkeseredett vélemény­különbség egy törvényjavaslattal szemben ; kész­ségesen elismerem azt is, hogy a fegyverek na­gyon élesre voltak köszörülve, de e mellett mégis hangsúlyoznom kell azt a meggyőződésemet, hogy nem lett volna ez az eredmény, ha ugy, mint máskor, ennek a törvényjavaslatnak előkészíté­sére legalább néhány nap állott volna rendelke­zésre. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a jobbol­dalon.) Nekünk ezzel szemben csak néhány óránk és ez is igen kis számban állott rendelkezésünkre, így történt azután, hogy 16-án este háromnegyed kilenc órakor, amikor a tárgyalást befejeztük, ha jól emlékszem : Somssich őméltósága azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy mielőtt hitelesittetnék a szöveg, az előtt a törvényjavaslat ellenzői közül egy bizottság vizsgálja felül az előadói munká­latot. (Gróf Hadik János: A bizottság többségéből!) Erre én azt voltam bátor megjegyezni, hogy ez először is szokatlan, másodszor igen nehézkes el­járás volna, méltóztassanak tehát egy egyént ki­jelölni, aki ezt a feladatot elvégzi. így történt a megállapodás Hadik őexcellenciájának személyé­ben. Hadik őexcellenciája, — ezt el kell ismerni, — példátlan lelkesedéssel, lelkiismeretességgel és buzgósággal éjjel két óráig dolgozott ezen a ja­vaslaton (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) és az előadóval szemben tudomásom szerint meg is tette a maga észrevételeit. Másnap reggel, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents