Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

36 Àz országgyűlés felsőházának A6. ülése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. az a gondolat, hogy a földbirtokviszonyokat az alkotmány módosításával együtt okvetlenül rendezni kell. Hiszen már körülbelül 15 évvel előbb nemcsak egyesek kötöttek úrbéri megváltási szerződést, de Bezerédy István felszabadította jobbágyait jeléül annak, hogy azok a viszonyok, amelyek a földbirtok tekintetében akkor törvényszerüleg fennállottak, már idejüket multák, és ennélfogva rendelkezésre van szükség. De bizonyítja azt, hogy itt a fölbdirtokrendszer átalakulására szükség volt, az is, hogy az 1853. évi rendelkezések, az úgynevezett nyilt parancsok ismételten tüzetesen körülirtak nemcsak az urbériség megszüntetésének jogi részét, de annak pénzügyi részét is, mert ezzel látták az akkori időben is igazolva, hogy a földbirtokviszonyok helyes rendezése szükséges ncmesak az ország megnyugtatására, de az ország lakóinak boldogulhatása érdekében is. Ez az alkotmánymódositással járt földbirtokreform a XIX. század egész második felén keresziülhuzódik, és még a XX. század első tizedében is állandóan törvényhozási intézkedés tárgyát képezi. Ha visszagondolunk az 1871-es, 1877-es, 1880-as, 1894-es, és 1908-as törvéDyhozási intézkedésekre, amelyek mind az urbériséggel kapcsolatos jogi és pénzügyi kérdéseket szabályozzák, két dolgot megtudunk állapítani: az egyik az, hogy igenis ezekre a földbirtokrendezési intézkedésekre feltétlenül szükség volt, ós pedig szükség volt azt az állam részéről hivatalosan, nem pedig a magánosok megegyezése utján lebonyolítani; a másik pedig az, hogry megállapíthatjuk, hogy ezek a^ dolgok nem képezhetik egy vagy két év munkáját, mert ezek sokkal jobban belefolynak az állami életbe, a közigazgatásba és annak minden intézkedésébe, mintsem hogy azokat röviden, egy-két év alatt befejezni lehetne. T. Felsőház! Amikor tehát a mai viszonyok között sokan azt állitják, hogy az immár tiz év óta húzódó földbirtokrendezés nagyon hosszú ideig tart, kénytelen vagyok megnyugtatni ezeket, rámutatva arra a helyzetre, hogy 60 éven keresztül újból és újból kellett törvényhozási intézkedéseket hozni, mindenkor a változott viszonyoknak megfelelően rendezendő a különböző kérdéseket. Az 1848-as időkből folyó földbirtokrendezés azonban azáltal, hogy a törvényhozás az urbériségről ismételten rendelkezett, nem ért véget. A XIX. század utolsó évtizedében már látszott, hogy az 1848-as rendelkezések csak az akkori időknek feleltek meg, és a változott viszonyoknak megfelelően — amint a népesség szaporodott és a megélhetés mind nehezebbé védt — szükség volt ismételten módot adni arra, hogy a népesség valamiképen földhöz jusson, vagy haszonbérletek vagy tulajdon alakjában. És itt rá kell mutatnom az 1894 : V. tc-re, a telepitési törvényre, amely nagy lépéssel kívánta előbbre vinni a földbirtokrendezés ügyét. Ha Darányi Ignácnak ez az alkotása az életben megvalósult volna, azt hiszem, megakadályozta volna azt, hogy az 1918-as földbirtokrendezés abban a forradalmi időben kirobbanjon. Azt hiszem, hogy ha az akkori telepitési törvényt a törvényhozás komolyabban vette volna és nem hagyta volna a napi politika ingoványaiban elveszni, nekünk ma nem kellene olyan nehéz viszonyok között a földbirtokreform kérdésével foglalkozni. (Igaz ! Ugy van íj Mélyen t. Felsőház ! De ez a telepitési törvény még mást is mutat. Ebben a telepitési törvényben ismeri el a törvényhozás azt, hogy igenis a földbirtok rendezése olyan földbirtokpolitikai tény, amellyel a kormánynak mint kormánynak foglalkoznia kell politikai szempontok szerint és neki kell ezt a dolgot irányitania minden birói és egyébb funkció kizárásával. A másik dolog, amely szintén mutatja, hogy mi ma helyes utón járunk, az, hogy már akkor megallapittatott, hogy a telepités és parcellázás kérdésével nem foglalkozhatik bárki szabadon, hanem azt igenis a kormány ellenőrzése alá kell helyezni, és a telepítésre az előre bemutatott tervek szerint az akkori közigazgatási bizottságoknak kell az engedélyt megadniok. Ez mutatja T. Felsőh'iz, hogy nem felesleges az a kormányjavaslat, amely azt mondja, hogy neki igenis a föld parcellázásában, a földek felosztásában, a lakosság földhözjuttatásában tevékeny, tevőleges részt kell vennie. (Ugy van ! a középen ) Mélyen T. Felsőház ! Voltam bátor emliteni, hogy ez a Darányi-féle törvény a gyakorlat ban nem hatályosulhat oly mértékben, mint amennyire szükséges lett volna. Igaz, hogy voltak nagybirtokosok, voltak főpapok, voltak olyan kisebb, de megértő birtokosok, akik nem üzletből, hanem az idők jelét megértve, hajlandók voltak földjeiket a népnek akár haszonbérlet, akár pedig tulajdon alakjában átadni. Az ország ezért nagy köszönettel tartozik, mert hiszen ez a tény, azok a földfelosztások, amelyek során az 1910 es években az egyes főpapok és főurak jószivüségből és jóindulatból az akkori áraknál alacsonyabb értékért bocsátottak földet a földhözjnttatottak rendelkezésére : adták meg azt a lehetőséget, hogy egyes vidékeken a nép hangulata a legforradalmibb időben is nyugodt maradt, nyugodt maradt azért, mert kellő időben megtalálta a kielégülést. S én, aki abban az időben igenis résztvettem ezekben a dolgokban, mély hálával emlékszem, vissza boldogult királyunknak, I. Ferenc József Őfelségének rendelkezésére^ aki maga, a saját elhatározásából buzditotta a főpapságot arra, hogy a főpapi javakból népünknek megfelelő kis haszonbérleteket, vagy megfelelő tulajdon földet engedjen át. Ez a tény mutatja azt, hogy az akkori földbirtokviszonyokkal kapcsolatban a legfelsőbb helytől kezdve le egészen azokig, akik a földet kezükben tartották, mindenki érezte, hogy itt változtatásnak kell bekövetkeznie, hogy itt segiteni kell a népet, hogy itt igazságos elosztást kell tenni, mert különben a helyzet tarthatatlan lesz. S ez az érzés helyesnek is bizonyult. Ha visszaemlékezünk az 1918. évi szomorú forradalomra, akkor azt látjuk, hogy azt a forradalmat nemcsak a budapesti hintáslegények csinálták ott a városligetben, vagy pedig a Gizella téren, nemcsak azok a galileisták csinálták, akik itt Budapesten az országgyűlésben okvetetlenkedtek, hanem résztvett abban az a néplélek és az a néphangulat is, amely — fertőzve az agitációtól — igenis kívánta, hogy ő megfelelően földhöz juttattassék. (Mozgás a jobbközépen.) Ezt kénytelenek vagyunk leszögezni ; kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy olyan helyen is, ahol látszólag nyugodt volt a hangulat, akkor, amikor a földosztásról szó lehetett, mindenki föld után szaladt, mert földben kellő kielégülése nem volt. Ilyen körülmények között, ebben a forradalmi hangulatban kellett az akkori nemzetgyűlésnek az 1920 : XXXVI. tcikket megalkotnia. Ennek a törvénynek megalkotásában nagy része volt a már elhunyt földmivelésügyi ministernek, nagyatádi Szabó Istvánnak, aki a forradalom alatt mint népgazdasági minister irányította, a földbirtokrendezést. Tudom, mélyen t. Felsőház, hogy velem együtt nagyon sokan nem értettek egyet az akkor történtekkel, azokkal a dolgokkal, amelyeket részben az akkori népgazdasági ministerium vezeteit, de azt is tudom, hogy az akkori hangulatban nagy erély. nagy szigor, nagy kitartás,