Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. 37 nagy önzetlenség és a népszerűségnek nagy kockáztatása kellett ahhoz, hogy akkor valaki, legalább részben, ellenálljon annak £IZ ELT*£L mlatnak, amely reggeltől estig és estétől reggelig kopogtatott a népgazdasági minister ajtaján, hogy földhöz jusson, hogy földet követeljen. Én épen ezért mindig nagy hálával fogok visszagondolni arra a ténykedésre, amelyet közvetlenül is alkalmam volt látni igen sok nagybirtokos képviseletében az akkori népgazdasági minister, nagyatádi Szabó István részéről. De bármennyire igyekeztek is az akkori államférfiak visszaszorítani ezeket az igényeket, ezek mégis sürgetőbben jelentkeztek, mintahogy mód és idő lett volna arra, hogy az akkori földbirtokreform-tárgyalásokat megfelelő részletességgel és nyugodtsággal lehessen lefolytatni. így történt azután, hogy az 1920 : XXXVI. te. nem lett az a részletes, körülirt, meggondolt törvény, amelynek lennie kellett volna, hanem kerettörvény lett, amelynek igazán csak négy falát épitette ki a törvényhozás, reábízván az akkor fellállitott szervre, hogy ezt a négy falat tartalommal kitöltse és betetőzze. Ez a szerv, amelyet az 1920 : XXXVI. te. felállitott, az Országos Földi irtokrendező Biróság, külön intézmény volt, névleg felállitva, csak általánosságban megszervezve, minden közelebbi körülírás nélkül. Ugy tudom, hogy ennek a szervnek felállítását a földbirtokosok épugy kivánták, mint a földet igénylők. A földbirtokosok is, a földet igénylők is ki akarták venni az irányítást a kormány kezéből, mert nem bíztak az akkori kormány tárgyilagosságában. A független bíróságra bizni ezeket a nyilván politikai természetű kérdéseket nem lett volna célirányos, felállíttatott tehát az Országos Földbirtokrendező Biróság, amelynek ma temetését készítjük elő. Nem kivánok arról vitatkozni, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság megfelel-e feladatának, teljesítette-e kötelességét. Azt hiszem, anynyira közelállunk még a történtekhez, hogy tárgyilagos bírálatot mondani a Földbirtokrendező Biróság működéséről talán korai volna és talán nehéz is lenne. (Ugy van ! balfelol.) Alkalmunk volt látni olyan megváltást szenvedetteket, akik a Földbirtokrendező Biróság ténykedése ellen tiltakoztak, alkalmunk volt látni olyanokat, akik azzal meg vannak elégedve ; láttunk olyan földigénylőket, akik a Földbirtokrendező Biróságot áldják és olyanokat, akik pareat-ot kiáltanak reá. Azt hiszem tehát, ma nem volna opportunus tárgyalni arról, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság működésével meg vagyunk elégedve; de le kell szögeznünk, hogy az adott viszonyok között, az igen kevéssé megállapított és körülhatárolt törvényi-rendelkezések alapján, amikor a politikai befolyások is napról-napra érvényesültek és amikor az ellenőrzéssel megbízott gazdasági szervek az ellenőrző munkát kevéssé alkalmazták, ez a biróság igyekezett feladatát jóhiszeműen teljesíteni és az alatt a nyolc év alatt, amely alatt fennállott, feladatát teljesítette is annyira, hogy ma, nyolc év után, ezen földbirtokreform befejezéséről tárgyalhatunk, holott mint voltam bátor említeni, az 1848-as idők földreformjáról 60 év múlva is törvényhozási intézkedéseket kellett tenni. (Gróf Hadik János: Ez nem a bízottság véleménye, ez a felsőházi tag úr egyéni véleménye! — Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Tisztában vagyok azzal, hogy én ezt nem a bizottság hivatalos megbízásából mondottam. (Zaj.) Tisztában vagyok azzal is, hogy amikor itt, mint a bizottság előadója, előadást tartok, akkor nekem szabad annyira tárgyilagosnak lennem, hogy ezzel kapcsolatban tárgyilagos véleményemet előadhassam, (Gróf Hadik János : De előre kel bocsátani, hogy ez egyéni vélemény.) mert hiszen rá fogok majd mutatni arra, mi az, amit a bizottság nevében és megbízásából terjesztek elő. Amikor tehát ezeket előterjesztem, nyugodtan mondhatom, hogy mindenki, aki tárgyilagossággal hallgatja meg felszólalásomat és tárgyilagossággal itéli meg a. mai időket és azoknak intézményeit, igazat fog nekem adni abban, hogy amikor egy országos intézményről nyilatkozunk és egy országos intézmény felett gyakorolunk kritikát, akkor né nézzük annak csupán rossz oldalait, hanem ismerjük el azt is, ami abban jó és helyes. (Helyeslés a jobboldalon.) Külön kell rámutatnom arra, hogy egyedül az előttünk fekvő törvényjavaslat az, amely az egész föld birtokreform eljárás pénzügyi szabályozását kivan ja. Amikor tehát kénytelen vagyok ismételten hangsúlyozni, hogy azok a sikerek vagy sikertelenségek, amelyek 8 éven át előttünk lefolytak, jogos kritika tárgyává tehetők mindkét oldalról, rá kell mutatnom arra is, hogy a legjobb szándékú működést és a legnagyobb igyekezetet is megakadályozza az, ha annak az ügynek keresztülvitelére az anyagi eszközök rendelkezésre nem állanak. Ezt tárgyilagos kritikává', azt hiszem, a Felsőháznak minden egyes tagja elismeri. Az 1920. évi XXXVI. tcikket a törvényhozás ismételten módositotta és a kormány is ismételten ujabb és ujabb rendelkezéseket bocsátott ki. Egészen természetes, hogy amint a viszonyok átalakultak és amint a földek kiosztása lassanként megtörtént, mindig változtatni kellett azokon a szabályokon, amelyek a jövőben a földbirtokreform keresztülvitelének módozatait előirják és ennélfogva egészen természetes volt, hogy a gyors változást gyors törvényhozási intézkedésnek kellett követnie. És amint ez a földbirtokreformeljárás a lebonyolításhoz közeledett, szükség volt arra, hogy ez a törvényjavaslat beterjesztessék. Ma azt lehet kérdezni, vájjon tényleg befejezés előtt áll-e a földbirtokreform eljárás ? Nem akarok a Ház türelmével visszaélni és nem fogok statisztikai adatokat felsorakoztatni arra vonatkozólag, hogy mennyi minden végeztetett már el és ennélfogva milyen kevésaz a munka, amely még a föld birtok reform eljárás címén lefolytatandó lesz, mert hiszen azok a statisztikai adatok úgyis közkézen forognak és közismertek. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy igenis, befejezéshez közeledik a földbirtokreform eljárás, mert mindenütt, ahol csak valamelyest is jogos igények felmerültek vagy felmerülhettek, azok az igények egy pár község kivételével jobbadán már teljesen elbírálás tárgyát képezték. Az pedig, hogy a telekkönyvi és kataszteri adatok lebonyolítása még meg nem történt, már nem a földbirtokreform, hanem a telekkönyvi hatóságok és pénzügy igazgatóságok feladatát fogja képezni. Ennélfogva nyugodtan állithatjuk, hogy ez a törvényjavaslat igenis megérett arra, hogy a földbirtokreform eljárást befejezéshez jutassa. Az előttünk fekvő törvényjavaslat jogi, földbirtokpolitikai és pénzügyi természetű intézkedéseket tartalmaz. A törvényjavaslat jogi intézkedései megtiltják az uj folytatólagos megváltási eljárás elrendelését, megszabják a megváltás további feltételeit, előírják a tulajdonnal kapcsolatos telekkönyvi intézkedéseket és körülhatárolják az OFB további működését, valamint megszabják annak tanácsbani munkáját. A földbirtokpolitikai rész intézkedik az elővásárlási és a megtagadási jogról, intézkedik a haszonbérletek felügyeletéről és intézkedik a további földbirtokfelosztásáról, az úgynevezett parcellázásról. Végül a pénzügyi természetű rendelkezés a megváltási összegek és haszonbérek megtérítését 8*