Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

16 Az országgyűlés felsÖházánah 43. Nem szabad azonban megállnunk intézmények létesítésénél, és ezért azokhoz az indítványokhoz csatlakozva, ameyek itt elhangzottak, nem mint indítványt, hanem mint kérést és követelést szóváteszem azt, hogy a Fürsorgeprincip-ből át kell mennünk a Versicherungspriocipen túlmenően a munkajog kodifikálása felé. Nekünk a munkajogot kell valahogy a modern időkhöz alkalmazni, itt az országban s elsősorban munkaalkalmak teremtése utján, a közvetítő intézmények átszervezése, a munkabér-szerződések védelme, a kollektiv tarifa-egyezmények biztosítása és törvényes segítségben való részesítése, az iparfelügyelet tökéletesítése, a munkásság célszerű szakképzése által, a munkabérnek aránybehozatalával a drágasággal és a munkanélküliség kérdésének megoldásával tovább kell haladnunk a szociális reformok utján, ugy, ahogy azt az előttem szóló igen illusztris szónokok a Felsőházban kifejezlek, (Helyeslés.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) A szociális biztosítás a társadalmaknak nemzetközi problémája, ennek a nemzetnek pedig külön nemzeti problémája. Vagy enged a rideg kapitalizmus a maga felfogásából és a keresztény etika és a humanitás alapján igyekszik az evolutió utján eleget tenni a dolgozó tömegekkel szemben való kötelességének, akkor megmenekül az összeomlástól, vagy, ha a rideg Kapitalista felfogás felett nem tud úrrá lenni a keresztény etika, a nemzeti és a társadalmi szolidaritás gondolata, akkor egész Európa menthetetlenül el van veszve. Ha a polgári társadalom és a polgári állam megbirkózik ezzel a nagy feladattal, akkor csődöt fog mondani az osztályharc. Ha nem tud megbirkózni ezzel a feladattal, akkor a sötét erők fognak eluralkodni az egész társadalom felett. A magyar állam és a magyar nép sorsközösségben él, ezért én történelmi fontosságú cselekedetnek tartom nemzetvédelmi szempontból a nemzeti fejlődés ós haladás szempontjából azt, ami ebben a törvényjavaslatban le van fektetve. Aki békét akar a magyar családban, aki a fórumon egyetértést akar, aki a társadalomban nyugalmat és a nemzetnek szebb jövőt akar, az nem tehet egyebet, mint azt, hogy a legnagyobb lelkesedéssel és örömmel szavazza meg ezt a törvénylavaslaíot, amit magam is cselekszem. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik Mészáros István őméltósága. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Méltóságos Felsőház ! Nem mulaszthatom el ezen ünnepélyes alkalommal, hogy amikor a magyar munkásságnak ünnepe vagyon, Örömemet a méltóságos Felsőháznak néhány szóval tudomására hozzam. Ünnepet ülünk mi, akik dolgozunk, munkában élünk. Habár én nem is vagyok ipari munkás, hanem mezőgazdasági munkás vagyok, örvendek annak a nagy jelentős szociális törvénynek, amely most, a Felsőházban való elfogadása után, törvénnyé válik és amely biztosítja azokat a szegény munkásokat, akik eddig elhagyottan voltak és akiknek kenyerét eddig a törvény nem védte, hogy ezután ez a biztosítás védi majd az ő kenyerüket öregségükre. Méltóságos Felsőház ! Ha már a béke előtti kormányok is ennyit törődtek volna M munkás sággal. amennyit törődik a mostani kormány, hiszem és vallom, hogy nem következett volna be a háború után az a szomorú, katasztrofális helyzet, amely vérbeboritotta egész szerencsétlen magyar hazánkat, (Ugy van ! Ugy van !) mert ha a lelkekben megvan a nyugalom és a családokban megvan a kenyér, a betevő falat, akkor igenis el kell ismernünk azt, hogy nincs nyugülése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. talanság. Ha annak a munkásnak az egyik nap a másik után nincs meg sem magának, sem a családjának a kenyere, akkor a legkönnyebb őket tévtanokkal, izgatásokkal felháborítani, ami mindig csak a köz kárára megy. Méltóságos Felsőház ! Ennél a törvényjavaslatnál a legflfogultabb embernek is meg kell hajtania a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése alkalmából az elismerés zászlaját a magyar kormány előtt és a magyar kormányban Vass József őnagyméltósága előtt, aki nagy tudásával odahatott és iparkodott minden időben odahatni, hogy a szegény munkásember is megtalálja jövőjét és kenyerét. Amikor ezeket elmondom, akkor nem mulaszthatom el erről a helyről szegény egyszerűségem folytán kijelenteni és megköszönni Vass József őnagyméltóságának azt, — gyermekkoromtól ismerős vagyok vele — hogy igen sok jót öntött irása lelkembe és azokat az írásokat, amelyeket akkori Népújságjában leszegezett, a vasi nép igen hűen forgatta. Ez volt talán egy alapvetője annak, hogy a kommunizmus megyénkben, az ő előkészítő munkája folytán, nem birt teljes gyökeret verni. Végül meleg megnyugvást kelt bennem az is. amikor látom, hogy József főherceg Őfensége és a hercegprímás ur Öeminenciája is olyan megnyugtatóan egyetértenek a munkásnéppel. Nagy megnyugvás a munkásnépnek ez, mert látják a küzdelmes életet, és látják az iparban és a mezőgazdaságban, hogy legfensőbb főuraink vele éreznek és ha egy kicsinnyel kevesebb is a kenyér, de megnyugszanak abban, hogy eljön az az idő, amikor egyetértve főurainkkal, újra kiválthatjuk egy szebb, jobb jövő reményét. Ezen törvényjavaslat elfogadása hozza közelebb a munkásságot a kormányhoz, ez lesz a munkásság békés megnyugvásának alapja ; és ha a nemzet munkásságában megvan az egyetértő erő, ez nagyban előmozdítja Magyarországon legalább a vagyonbiztonságot és bizzunk a magyarok Istenében, hogy a munkásság sem fog többé tévtanok után szaladni, hanem a keresztény, igazi magyar szociális elvek érzésével fogja előmozdítani Magyarország feltámadásának reményét. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra senki sincs jelentkezve. Kivan még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur őexcellenciáját illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház ! Egy bizonyos, nem csekély mértéke a meghatottságnak vesz erőt rajtam, amikor a Felsőház magas színe előtt a vita bezárásául szót kérek a magam részére. Be kell számolnom azokról a benyomásokról, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán lelkem befogadott ; mert hiszen ha ő kir. Fenségét, a magyar katonák édesapját, József főherceg Őfenségét, (Élénk éljenzés.) mint kezdő láncszemet tekintem, ime a lánesorozat végén a magyar népnek értékes képviselőjét, Mészáros őméltóságának felszólalását fűzöm bele és a láncsorba kerül a hercegprímás Öeminenciájának felszólalása, valamint mindazok, akik figyelmükkel, felszólalásukkal méltóztattak megtisztelni ezt a javaslatot, akkor azt kell mondanom, hogy ime tulajdonképen az az elgondolás, amely vezetett minket a törvényjavaslat kodifikálásánál, tökéletes illusztrációt nyert a mai tárgyaláson. Ennek a törvényjavaslatnak vonzó, illetve inditó gondolata volt a szolidaritás ideálja, amely egy nagy szociálpolitikai organizmusba próbálja összefogni a magyar nemzet minden tagját és ime a felszólalóknak ez a sorozata illusztrációja magának a szolidaritásnak. (Tetszés.) T, Felsőház! A magyar, vagy bármely nem-