Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés felsőházának 43. ütése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. 15 tett járulék után fogják megállapítani. Nem találom itt eléggé biztositva a munkaadó szavatosságát, s ugv érzem, ha majd esetleg szükség lesz a törvény egyik-másik gondolatának módosítására, — hiszen tudom, hogy most nem fogunk tudni ezen változtatni — ez a legelső dolog lesz, amelyet meg kell majd változtatni. Mert méltóztassék elképzelni, hogy az a munkás 30 vagy 40 év múlva fog ráébredni arra, hogy azt, amiben bízott, reménykedett, hogy mint nyugdijat meg fogja kapni, csak csonkán, hiányosan fogja megkapni, mert munkaadója valamikor mulasztást követett el. Magának az adminisztrációnak kell majd megtalálnia a korrektiyumát ennek, hogy a munkás mindig azonnal értesüljön arról, ha valami mulasztás tört nik. De ismerve a mun kás és munkaadók között sokszor látható (Felkiáltások jobbfelŐl : Összejátszást V összejátszást vagy összeveszést, tudjuk, hogy ha valamely munkás ezt panaszolni fogja, ez azzal a veszélylyel fog járni ránézve, hogy esetleg elveszíti munkáját. Ez az Achilles-sarka a törvényjavaslatnak, s ezért nagyon kérem a népjóléti miniszter urat, hogy hatalmánál fogva rendeleti utón méltóztassék valahogy körülbástyázni ezt a gyenge pontot, hogy itt lehetőleg semmi emberi rosszakarat vagy gyengeség ne tehessen kárt abban a szép alkotásban, amelyet a minister ur olyan bölcsen kigondolt. Én legértékesebbnek a törvényjavaslatnak azt a szakaszát tartom, hogy a megszűnt várományi jog feléled, ha a következő egy esztendőn belül, de még a biztositási esemény bekövetkezte előtt, a biztositottak a várományjog fentartásához szükséges hiányzó járulékot leróják. Ez azt jelenti, hogyha a munkás valami ok miatt — akár betegség, akár munkanélküliség miatt — nem tudott fizetni, de később abba a helyzetbe jut, hogy elmaradt járulékokat be tudja űzetni, ezáltal idővesztesége nem lesz. Az egész nagy szociálpolitikai alkotásnak, a társadalmi biztosításnak nagy problémáit már csak távirati stilusban mondhatom el Az egész voltaképen azon nyugszik, miképen tudjuk a betegek ellenőrzését, ami a múltban nem volt olyan. amilyennek kellett volna lennie, tökéletesebbé tenni s hogyan tudjuk a tagellenőrzést tökéletesítené. Mert biztos tudomásom szerint legalább 200.000 ember nincs még biztosítva, aki köteles volna, hogy benne legyen ebben a biztositási intézményben. A járulékbehajtás terén előzékenységet és figyelmet akarunk tanúsítani a munkaadókkal szemben. De viszont itt is fel kell panaszolnom azt, amit a Képviselőházban olyan súlyos szavakkal húzott alá maga a népjóléti minister ur is, hogy lehetetlen helyzet az, hogy a munkaadók 160 milliárdnyi hátralékban vannak a pénztárral szemben. Ez a szociális kötelességtel jesitésnek olyan elhanyagolása, amely konzekvenciák nélkül nem maradhat. Mégis azt tartanám helyesnek és indítványoznám, ha a népjóléti minister ura már meglevő hátralékokra való, büntetésszámba menő 24%-os kamatra egy alkalomra való kamat-amnesztiát nyújtana azok részére, akik az öregségi biztositási törvény életbeléptetése előtt három hónappal törzstartozásukat és mondjuk, annak 8%-át azonnal kifizették, mert lehetetlen, hogy mi ezt a nagy holtanyagot magunkkal hurcoljuk és folyton beírjuk ezeket a számokat a könyvekbe és ezáltal könyveink mindig hamis képet mutassanak. Nagy hiba és a munkásbiztositás elleni minden animozitásnak legalább 50%-ban oka az, hogy a munkaadók, különösen a háztartási alkalmazottak elbocsátását nem jelentik be. Abból, hogy valaki munkásának elbocsátását nem jelenti be, törvényszerűkig az következik, hogy azt ott mint biztositási díjra köteleset tartják nyilván és előfordul, hogy valakinek számláján vezetik négy- vagy öt cselédnek nevét, mert a bejelentést megkapjuk, a kijelentést azonban nem, ami abból a mulasztásból származik, hogy sokan elfelejtik a cselédjüket kijelenteni. A magyar intelligenciának, különösen a középosztálynak nagy animozitása ezzel az intézménnyel szemben ebből a kis, haszontalan dologból származik. Ha ezen valahogy a háztartási alkalmazottaknál segítenénk, nagyon sok panasz könnyen megszűnnék. Hivatalosan is meg fogom tenni, de itt a Felsőházban is szükségesnek tartom a minister ur figyelmét felhivni arra, hogy elengedhetetlenül szükséges a törvén\ javaslatban kontemplált módon a tisztviselőknek és orvosoknak az intézmény szempontjából való továbbképzése és kérem, hogy méltóztassék ebben a tekintetben minden áldozatot meghozni. A magam részéről nagy súlyt helyezek arra, hogy^ az önkormányzatot a minister ur előző törvényének alapján minél előbb megcsinálhassuk, és hogy az alapszabályok megjelenésével megtörténhessenek az előmunkálatok arra, hogy már az ősz folyamán a közgyűlés és az igazgatóság megválasztható legyen, mert az intézménynél szerzett tapasztalataim és az egész kérdés külföldi anyagának tanulmányozása alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy ilyen szociálpolitikai intézménynél feltétlenül szükség van arra, hogy az érdekeltségeknek is bizonyos beleszólásuk és befolyásuk legyen, amint hogy erre a lehetőség a 1927-es törvény alapján meg is van. Hiszem és remélem, hogy ősszel el fogunk jutni ahhoz, hogy a munkaadó és a munkaérdekeltség ebben résztvehessen. A vitás és peres ügyek gyorsabb elintézése érdekében kérnem kell a minister ur őexcellenciájának szives intézkedését arra vonatkozólag, hogy a munkásbiztositási bíráskodásnál alkalmazott bírák száma emeltessék, mert enélkül nem tudják lebonyolítani ezeket a dolgokat. Az intézet e törvény által ráruházott feladatokon kivül messzemenően kíván eleget tenni azoknak a kötelezettségeknek is, amelyek társadalompolitikai szempontból reáhárulnak. így pl, az idén a prevenció érdekében, hogy a szegény munkásgyermekeknek tartalékerőt biztosítsunk az élet nehéz küzdelmeire, azok közül a gyermekek k ízül, akik legjobban érzik a trianoni átok súlyát, számosat elfogunk vinni egyik intézményünkbe, Gizella-telepre, hogy 1200 gyermek hozzájuthasson ahhoz a napfényhez, levegőhöz és üdüléshez (Helyeslés.) amely szükséges ahhoz, hogy életerejük az őket fenyegető nagy betegségekkel és a korai halállal szemben a harcot meg tudja állani. Azonkívül gondoskodni kivánunk később arról, — ami terveim között van — hogy a családi gondozónők intézményét valahogy Magyarországon meghonosítsuk, mert lehetetlen állapot az, hogy minden jótékony társadalmi intézmény külön-külön megy el egyik családtaghoz és a másik családtaghoz, ötszörös, hatszoros felesleges munkával Szeretnők, ha valamennyi nagy társadalmi, szociálpolitikai jótékonysági egyesülettel munkaközösségben az egész országban, de különösen és elsősorban a fővárosban a családi gondozónők intézményét megvalósithatnók. Ezt a törvényjavaslatot, az öregség és rokkantság esetére való biztosítás törvényjavaslatát én igazi családvédelemnek tekintem és méltóztassék meghinni, hogy az egyke elleni küzdelemnek igen hathatós eszköze és fegyvere ez, a sokgyermekes családok megmentése szempontjából kiváló fontosságú és ezért nagy hálával köszöntöm a népjóléti minister urat, hogy ezt megvalósította.