Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés felsőházának 43. ütése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. 15 tett járulék után fogják megállapítani. Nem talá­lom itt eléggé biztositva a munkaadó szavatos­ságát, s ugv érzem, ha majd esetleg szükség lesz a törvény egyik-másik gondolatának módo­sítására, — hiszen tudom, hogy most nem fogunk tudni ezen változtatni — ez a legelső dolog lesz, amelyet meg kell majd változtatni. Mert méltóz­tassék elképzelni, hogy az a munkás 30 vagy 40 év múlva fog ráébredni arra, hogy azt, amiben bízott, reménykedett, hogy mint nyugdijat meg fogja kapni, csak csonkán, hiányosan fogja meg­kapni, mert munkaadója valamikor mulasztást követett el. Magának az adminisztrációnak kell majd megtalálnia a korrektiyumát ennek, hogy a munkás mindig azonnal értesüljön arról, ha valami mulasztás tört nik. De ismerve a mun kás és munkaadók között sokszor látható (Felkiál­tások jobbfelŐl : Összejátszást V összejátszást vagy összeveszést, tudjuk, hogy ha valamely munkás ezt panaszolni fogja, ez azzal a veszély­lyel fog járni ránézve, hogy esetleg elveszíti mun­káját. Ez az Achilles-sarka a törvényjavaslatnak, s ezért nagyon kérem a népjóléti miniszter urat, hogy hatalmánál fogva rendeleti utón méltóztas­sék valahogy körülbástyázni ezt a gyenge pontot, hogy itt lehetőleg semmi emberi rosszakarat vagy gyengeség ne tehessen kárt abban a szép alko­tásban, amelyet a minister ur olyan bölcsen ki­gondolt. Én legértékesebbnek a törvényjavaslatnak azt a szakaszát tartom, hogy a megszűnt várományi jog feléled, ha a következő egy esztendőn belül, de még a biztositási esemény bekövetkezte előtt, a biztositottak a várományjog fentartásához szük­séges hiányzó járulékot leróják. Ez azt jelenti, hogyha a munkás valami ok miatt — akár betegség, akár munkanélküliség miatt — nem tudott fizetni, de később abba a helyzetbe jut, hogy elmaradt járulékokat be tudja űzetni, ez­által idővesztesége nem lesz. Az egész nagy szociálpolitikai alkotásnak, a társadalmi biztosításnak nagy problémáit már csak távirati stilusban mondhatom el Az egész voltaképen azon nyugszik, miképen tudjuk a be­tegek ellenőrzését, ami a múltban nem volt olyan. amilyennek kellett volna lennie, tökéletesebbé tenni s hogyan tudjuk a tagellenőrzést tökélete­sítené. Mert biztos tudomásom szerint legalább 200.000 ember nincs még biztosítva, aki köteles volna, hogy benne legyen ebben a biztositási in­tézményben. A járulékbehajtás terén előzékeny­séget és figyelmet akarunk tanúsítani a munka­adókkal szemben. De viszont itt is fel kell pana­szolnom azt, amit a Képviselőházban olyan súlyos szavakkal húzott alá maga a népjóléti minister ur is, hogy lehetetlen helyzet az, hogy a munka­adók 160 milliárdnyi hátralékban vannak a pénz­tárral szemben. Ez a szociális kötelességtel jesités­nek olyan elhanyagolása, amely konzekvenciák nélkül nem maradhat. Mégis azt tartanám he­lyesnek és indítványoznám, ha a népjóléti minis­ter ura már meglevő hátralékokra való, büntetés­számba menő 24%-os kamatra egy alkalomra való kamat-amnesztiát nyújtana azok részére, akik az öregségi biztositási törvény életbeléptetése előtt három hónappal törzstartozásukat és mondjuk, annak 8%-át azonnal kifizették, mert lehetetlen, hogy mi ezt a nagy holtanyagot magunkkal hur­coljuk és folyton beírjuk ezeket a számokat a könyvekbe és ezáltal könyveink mindig hamis képet mutassanak. Nagy hiba és a munkásbiztositás elleni min­den animozitásnak legalább 50%-ban oka az, hogy a munkaadók, különösen a háztartási alkalmazottak elbocsátását nem jelentik be. Abból, hogy valaki munkásának elbocsátását nem jelenti be, törvényszerűkig az következik, hogy azt ott mint biztositási díjra köteleset tartják nyilván és előfordul, hogy valakinek számláján vezetik négy- vagy öt cselédnek nevét, mert a bejelentést megkapjuk, a kijelentést azonban nem, ami abból a mulasztásból származik, hogy sokan elfelejtik a cselédjüket kijelenteni. A magyar intelligenciának, különösen a középosztálynak nagy animozitása ezzel az intézménnyel szemben ebből a kis, haszontalan dologból származik. Ha ezen valahogy a háztartási alkalmazottaknál segítenénk, nagyon sok panasz könnyen meg­szűnnék. Hivatalosan is meg fogom tenni, de itt a Felsőházban is szükségesnek tartom a minister ur figyelmét felhivni arra, hogy elengedhetetlenül szükséges a törvén\ javaslatban kontemplált mó­don a tisztviselőknek és orvosoknak az intézmény szempontjából való továbbképzése és kérem, hogy méltóztassék ebben a tekintetben minden áldo­zatot meghozni. A magam részéről nagy súlyt helyezek arra, hogy^ az önkormányzatot a minister ur előző törvényének alapján minél előbb meg­csinálhassuk, és hogy az alapszabályok meg­jelenésével megtörténhessenek az előmunkálatok arra, hogy már az ősz folyamán a közgyűlés és az igazgatóság megválasztható legyen, mert az intézménynél szerzett tapasztalataim és az egész kérdés külföldi anyagának tanulmányo­zása alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy ilyen szociálpolitikai intézménynél fel­tétlenül szükség van arra, hogy az érdekeltsé­geknek is bizonyos beleszólásuk és befolyásuk legyen, amint hogy erre a lehetőség a 1927-es törvény alapján meg is van. Hiszem és remélem, hogy ősszel el fogunk jutni ahhoz, hogy a mun­kaadó és a munkaérdekeltség ebben résztvehessen. A vitás és peres ügyek gyorsabb elintézése érdekében kérnem kell a minister ur őexcellen­ciájának szives intézkedését arra vonatkozólag, hogy a munkásbiztositási bíráskodásnál alkalma­zott bírák száma emeltessék, mert enélkül nem tudják lebonyolítani ezeket a dolgokat. Az intézet e törvény által ráruházott felada­tokon kivül messzemenően kíván eleget tenni azoknak a kötelezettségeknek is, amelyek társa­dalompolitikai szempontból reáhárulnak. így pl, az idén a prevenció érdekében, hogy a szegény munkásgyermekeknek tartalékerőt biztosítsunk az élet nehéz küzdelmeire, azok közül a gyermekek k ízül, akik legjobban érzik a trianoni átok súlyát, számosat elfogunk vinni egyik intézményünkbe, Gizella-telepre, hogy 1200 gyermek hozzájuthasson ahhoz a napfényhez, levegőhöz és üdüléshez (Helyeslés.) amely szükséges ahhoz, hogy életere­jük az őket fenyegető nagy betegségekkel és a korai halállal szemben a harcot meg tudja állani. Azonkívül gondoskodni kivánunk később arról, — ami terveim között van — hogy a családi gondozónők intézményét valahogy Magyarorszá­gon meghonosítsuk, mert lehetetlen állapot az, hogy minden jótékony társadalmi intézmény külön-külön megy el egyik családtaghoz és a másik családtaghoz, ötszörös, hatszoros felesleges munkával Szeretnők, ha valamennyi nagy társa­dalmi, szociálpolitikai jótékonysági egyesülettel munkaközösségben az egész országban, de különö­sen és elsősorban a fővárosban a családi gondo­zónők intézményét megvalósithatnók. Ezt a törvényjavaslatot, az öregség és rok­kantság esetére való biztosítás törvényjavaslatát én igazi családvédelemnek tekintem és méltóz­tassék meghinni, hogy az egyke elleni küzdelem­nek igen hathatós eszköze és fegyvere ez, a sok­gyermekes családok megmentése szempontjából kiváló fontosságú és ezért nagy hálával köszöntöm a népjóléti minister urat, hogy ezt megvalósította.

Next

/
Thumbnails
Contents