Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

14 Az országgyűlés felsőházának 43. az ipari üzemben, az ipari munkahelyre való menetel vagy hazatérés idején ért baleset miatt ad kártalanítást a munkásbiztositó intézet. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a munkásembereket más balesetek is érhetik. Egy igen súlyos esetem van például, amelyet nem tudok törvényes alapon megoldani. Sárváron a műselyemgyárban megvakult egy munkásleány. A törvények értelmében nem lehet bizonyítani, hogy gáz vagy valami folyadék volt ennek a megvakulásnak oka. Én személyesen, ismertem ezt a szegény munkásleányt, akinek senki fentartója nincs. A gyárban vakult meg, de mert nem lehet bizonyítani, hogy üzemi eljárás következtében vakult meg, nem áll fenn a lehetőség a segélyezésre. Ha ez a törvény, amelyet a Felsőház meg fog szavazni, életbe lép, akkor ilyen igazságtalan, égbekiáltó, hajmeresztő esetek nem fognak előfordulni. Pedig az ipari balesetek kártalanítása rendkivül fontos dolog. Az 1927. év folyamán ipari baleset miatt megcsonkult, rokkanttá, tehetetlenné vált munkás nyilván volt tartva és az intézet által segélyezve 11.903. Ezek baleseti táppénz révén élvezte s 406.280 pengőt, járadék fejében kaptak 3,178 000 pengőt, ezek azonban — mondom — csak az üzemi baleset következtében kártalanitottak. A sérültek végkielégítésére a pénztár 332.000 pengőt fizetett ki. Érdekes tünet és mindenkit gondolkozóba kell hogy ejtsen, hogy a termelés fokozásával és a termelés tempójának siettetésével még a munkáslétszám csökkenése esetén is emelkednek a balesetek, mert 1925-ben csak 1958 esetben kellett az eljárást megindítani, 1926-ban 2478 esetben, 1927-ben pedig már 2722 esetben. A Képviselőházzal ugyan nem szokás itt vitába szállni, de a Képviselőházban több oldalról sok kifogás hangzott el. egyesek féltek és felvetették a vitában azt a gondolatot, hogy el fogják adminisztrálni a dolgokat és az adminisztráció nehézkes. Kénytelen vagyok erre válaszolni. Méltóztassanak elgondolni, hogy körülbelül 770—780 ezer ember ügyét ugy intézik, hogy egy év folyamán 991.000 uj tagot jelentettek be és 936.000 tagot jelentettek ki, vagyis fluktuáló munkapiac mellett micsoda rettenetes nagy minuciózus dolgot ad az adminisztrációnak ennek a szociális biztositásnak a természete. Itt csupa kis tételről van szó: a munkásnak egy heti járulékáról, vagy egy heti táppénzéről. Ezeket 7—8-szorosan ^ kell kontrollálni, mert hiszen az ellenőrzés hiánya mellett nagyon nagy bajok történnének, itt tehát nem az adminisztráció gyengeségéről vagy rosszindulatáról, vagy a lelkesedés hiányáról, hanem a dolog természetében rejlő nehézségekről van szó, amelyek a külföldi hasonló munkásbiztositó intézményeknél is mindenütt megvannak, s maga az intézet adminisztrációja és tisztikara kiválóképen fáradozik azon, hogy minden nehézséget eltávolítson az útból és szolgálja ezt az ügyet ugy, ahogy a lelke diktálja. Egész rémmesék vannak elterjedve az intézet adminisztrációs költségeiről. Kijelentem, hogy a személyi kiadások nem érik el a hét és fél százalékot, a dologi kiadások pedig a két százalékot sem. Méltóztassanak elhinni, hogy nincs a világon sehol még egy szociális biztositó intézet, amely hasonló kis rezsivel dolgozik. (Helyeslés ) Ennek a magyarországi munkásbiztositásnak, amelyet a maga részéről oly kiválóan gondoz a népjóléti minister ur, az az előnye, hogy a különböző biztosítási ágakat egy adminisztrációval bonyolitja le Külföldön. Németországban is négy-öt adminisztráció, egész nagy külön központ intézi el azokat a dolgokat, amelyeket mi égy helyen intézünk. Az intézet szolgálatában 2700 orvos áll. Elterítése JÍ&28. évi július hó 2-án, hétfőn. kintve attól, hogy az orvosok között a magyar orvosi karnak legkiválóbb tagjai vannak, ennek a 2700 orvosnak működése a népegészségügy szempontjából felbecsülhetetlen. Maga az a tény is, hogy az intézet a magyar intelligencia egy olyan részének, amely most alig tud elhelyezkedni az országban, 2700 orvoscsaládnak is ad egyúttal kenyeret, kel), hogy mindenkit tiszteletre gerjesszen ez iránt az intézmény iránt. A tisztviselők létszámáról is hallatlan hírek vannak forgalomban. Ennek a sok százezer embernek ügyét 148 fogalmazási tisztviselő, a számvitelben 292 ember, a kezelőszakon 125 ember bonyolitja le, ezenkívül az alkalmazottak között van 91 kezelő, : 99 napidíjas és 218 altiszt és kisegítő szolga. Méltóztassanak azonban elképzelni, hogy odajön egy türelmetlen beteg munkás és követeli, hogy az ő dolgát néhány perc alatt intézzék el, s hogy sokszor olyan tömegekben jelennek meg, hogy egy óra alatt néhány ezer ember torlódik ott ösnze : hogyan, mint lehet ezt percek alatt elintézni. E pillauatban Magyarország legaktuálisabb él legnagyobb bajának azt tartom, hogy az 50 éven felüli munkásokat az üzemekbei), gyárakban és mindenütt elbocsátják. Méltóztassanak elhinni, hogy ez országos jelenség, mert nem mondottam volna ezt itt el, ha erre szükség nem volna. Én azt gondolom, hogy az ipari és mezőgazdasági munkaadókat egyaránt figyelmeztetni kellene arra, hogy ez nem helyes eljárás és hogy ez nagy nyugtalanság előidézője lehet. Mert aki 50 éves koráig valahogy megfelelt egy üzemben, akár mint ipari, akár mint mezőgazdasági munkás, azt alapos ok és szükség nélkül el nem lehet bocsátani. Most épen az a nagy baj, hogy amikor ilyen tömeges elbocsátások vannak, ennek az öregségi és rokkantsági törvénynek hatálya a munkások felé tulajdonképen csak 4—5 év múlva fog érvényesülni és nem azonnal. Ezen azonban semmi körülmények között sem lehet segíteni. Én az eredeti javaslatot valamivel jobbnak tartottam, mint azt, amely a Képviselőházból idekerült. A törvényjavaslat Vass József minister ur eredeti elgondolásában és az ő munkatársainak fogalmazásában nem volt még mindenféle befolyások által — mondjuk ugy — Összepréselve és összekalapáha. De igy is nagy, kiváló alkotás, és a magam részéről igy is a legnagyobb szeretettel, örömmel és lelkesedéssel üdvözlöm. Az ilyen szociális biztosító törvényeknek és intézményeknek az a természetük : egyszer meg kell csinálni őket s azután az élet majd ki fogja nekik vájni a medret, és majd ki fognak fejlődni, mert a bennük rejlő energiánál és életerőnél fogva önmagukat ki fogják munkálni. S ebben látom magam is a népjóléti minister ur érdemét, hogy ezekben a nehéz időkben és ezek között a nehéz viszonyok között meg tudta csinálni ezt a javaslatot. (Élénk helyeslés.) Nem akarok rátérni az öregségi és rokkantsági biztositásnak azokra a részleteire, amelyeket az előadó ur oly kiválóan ismertetett. Hiszen semmi szükség sincs arra, hogy ugyanazokat a dolgokat ismételten elmondjuk. Ó olyan kiválóan ismertette a javaslatot, hogy ezekről a dolgokról szólnom teljesen felesleges. Egyetlenegy pontot azonban mégis sérelmeznem kell, még pedig a 109. § harmadik bekezdését, amelynek indokolása a 919. oldalon található. Ennek a lényege — hogy egy szóval fejezzem ki — az, hogy a munkaadó mulasztásáért a munkás bűnhődik. Ha a járulékokkal a munkaadó adós maradt, igaz, hogy vannak büntető szankciók a munkaadóra is, de végeredményben mégis csak a munkás fog ezáltal károsodni, mert nyugdiját csak tényleg lerótt járulék és nem a kivé-