Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

Àz országgyűlés felsőházának 48. ülése 1928. évi július hó 2-án, hétfon. 13 okozta nagy egészségügyi leromlás idején ezeket az előnyöket, és ba a hiányzó kórházak mellett legalább százszámra menő rendelőintézetekben nem kaptak volna orvosi ellátást a legszegényebb néptömegek, milyen volna ma az ország közegészségügyi állapota. 1926-ban 735.000 tagja volt ennek az intézet^ nek és munkaadók és munkások közösen 44 millió pengőt áldoztak saját maguk ezért a célért. 1927-ben kb. 49 millió pengőt e lehet számítani azt az áldozatot, amelyet maga az érdekeltség hozott az intézetért. Csak itt Budapesten 268 000 ipari munkás volt biztositva, háztartási munkás pedig 65.000, vagyis a budapesti körzetben a biztosított munkások összes száma 333.000 volt. A pénztár révén érdekeit ipari munkaadók száma Budapesten 30.000 volt, a háztartási munkkaadóké 54.000, vagyis az érdekelt munkaadók száma összesen 84.000 volt. A pénztárnál jelentkezett 1927-ben Budapesten táppénzért, tehát rendes javadalmazásának 60%-áért 79-689 munkás és 3790 olyan gyermekágyas nő, aki keresetképtelen, beteg volt. Ingyen orvosi kezelésért jelentkezett az 1927. év folyamán 1,901.651 keresetképes biztosított munkás, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a munkás egy-egy évben többször is jelentkezett. Az átlagos beteglétszám az iDari munkásoknál naponként csak a budapesti körzeten 19.000 és 20.000 között van. A háztartási alkalmazottak közül pedig, akikre az egész társadalom azt mondja: »Minek fizessek a cselédemért, úgysem kap semmit« — ma is, tegnap is, minden nap 5 —600 háztartási alkalmazott van csak a kórházakban, és sokkal többre megy azoknak a száma, akik a rendelőintézetben jelentkeznek. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Az intézet, tehát a szociális biztosítás 1926ban kifizetett táppénzre 373 milliárdot, vagyis az összes járulékok 35%-át, kóiházi költségekre (íiH milliárdot, orvosokra 61 milliárdot, temetkezési segélyre 6 milliárdot, terhességi segélyre 7 milliárdot, gyermekágyi segélyre 15 milliárdot, szülési segélyre 4 milliárdot, szo itatási segélyre 8 milliárdot, fürdői és szanatóriumi költségekre 21 milliárdot, gyógyászati ellátás céljaira 43 milliárdot. Kifizetett tehát segélyezésre együttvéve 412 milliárdot, a befizetett összes járulékoknak 82%-át. 1927-ben nem egészen preciz, de körülbelül megfelelő adatok szerint, táppénz volt tiz millió pengő, szülőnők segélye 1,700.000 pengő, gyógyászati ellátás 1,779.000 pengő, kórházi költség 3,121 000 pengő, fürdő és szanatórium 874.000 pengő, orvosi költség 3,364.000 pengő, temetkezési segély 340.000 pengő, betegek útiköltsége 134.000 pengő, vagyis 28 millió pengő. Mélyen t. Felsőház ! Lehetetlen-e itt nem gondolni arra, hogy e nélkül az intézmény nélkül ma már a munkásélet sorsát, a munkásélet egész berendezését el sem lehet képzelni. Szükséges, hogy e téren minden állam folyton nagyobb áldozatokat hozzon. Nemcsak a munkaadónak és munkásnak, de magának az összességnek is kell áldoznia ezekért a célokért, mert hiszen a járványoknak, betegségeknek leküzdése az összesség érdeke. Németország például egyedül csak az ipari vámvédelemből 80 millió márkát fordit a munkásbiztositás révén a tüdővész és a nemi betegség elleni küzdelemre. A fővárosi körzethez egészen hasonló a helyzet a vidéken is. Ugy állították be a dolgot, mintha ebből a 650.000 vagy 750.000 emberből félmillió ember volna Budapesten. Ez tévedés. 1927 december 31-én a vidéki pénztárak és kirendeltségek ?záma 35 volt, 143.000 munkaadóval és 400,000 munkással. A biztosítottak közül táppénzt kapott 9577, terhességi gyermekágyi segélyt 479, kórházi ápolást 1364, szanatóriumot 321, szülészeti segélyt 248, gyógykezelést 41.000. A családtagok közül 25.000. A többi számokat talán méltóztatik elengedni. A segélyezés méretét nem ugy kell elképzelni, hogy a munkás bemegy, egyszer megnézik, azután vége van a kezelésnek. A munkások százait és ezreit kezelik, az év 365 na' jából 300—320 napon keresztül vannak kezelésben részint a körzeti orvosok által, részint az intézetben levő rendelőben. A budapesti körzetben a betegnapok száma, amelyekben a betegek orvosi kezelésben és táppénzben részesültek, összesen kitesz 3,164.000-et. A háztartási alkalmazottakkal együtt körülbelül megfelel ez négymillió betegségi napnak, amelyben az intézet segítségére van a rászoruló munkásoknak. Méltóztassék elgondolni, mennyi kín. mennyi szenvedés, mennyi kétségbeesés, mennyi jaj és mennyi fájdalom enyhitéséről van szó, amikor négymillió napon át betegek jönnek és gyógyítást keresnek s gyógyítást találnak. Ennek illusztrálására egyetlenegy szörnyű adatot. A budapesti körzet munkásai közül a légzőszervei meg vannak támadva a munkások 25°/oának. Ha tehát nem volna a Munkásbiztositási Intézet, amely már eddig is évenként körülbelül 38—40—45 milliárdot áldozott a tbc elleni küzdelemre, mennyivel ijesztőbb volna a tüdővész pusztítása a munkáslakásokban. Be * gyedül bent a székházban ötven orvosi rendelőintézet van, a legnagyobb ambulancia, amely egyáltalán csak létezik, úgyhogy egyetlenegy intézetben 4—5000 munkás jelenik meg, amely intézet eredetileg irodának volt szánva, és senki sem gondolt arra, hogy ebbe az intézetbe orvosi rendelőket fognak beállitani. Betegségek szerint még szörnyűbben oszlanak el ezek az adatok. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam. (Halljuk ! Halljuk !j A budapesti köizetben 1926. év folyamán előfordult 140.000 belgyógyászati eset, bőrgyógyászat 174.000, csecsemőgyógyászat 55.000, fénygyógyászat 94.000, fogászati kezelés 109.000, fülészet 33.000, gyermekgyógyászat 47.000, gyomorkezelés 23.000, idegkezelés 27.000, nőgyógyászat 86.000, orr, torok, gége egyenként több mint 33.000, orthopaedia 28.000, Röntgenvizsgálat 29.000, sebészeti beavatkozás 300.000, szemészeti kezelés 170.000, tüdőgyógyászat 121.1)00, urulógia 158.000 és vizgyógyászat 55.000, nem is beszélve a fertőző betegségekről, amelyek a taglétszámnak majdnem 30%-ára terjednek ki, azonfelül volt influenza 43.000, kanyaró 8332, vörheny kisebb számú, difteria 612, fültőmirigylob 2928, hörghurut 4932, blenorhoea 21.500, lágyfekély 4800, luesz 9704, rák 5304 és venereás beteg 36.000. Mélyen t. Felsőház! Lehetetlen tudomásul nem venni azokat a nagy szolgálatokat, melyeket ez az intézmény eddig is teljesített. (Ugy van! jobbfelől.) Nemcsak a betegekről gondoskodott az intézet, hanem azokról a munkásokról is gondoskodott és gondoskodik az intézet, akiket az üzemben baleset ért, de csak azokról, s épen ezért ennek az intézménynek ez a két ága csonka, mert én is, aki ennek az intézetnek vezetésében ott állok, sokszor majdnem összetört lélekkel látom, mikor bejön hozzám egy beteg, aki egy évig már élvezte az összes segélyeket és látom, hogy még szüksége vf Ina további kezelésre és gyámolitásra, de a létező törvények alapján egy év után semmiféle segélyt, támogatást nem tudok adni részére. A munkásbiztositás eddigi szisztémája tehát annak az ágazatnak kiépitése nélkül, amelyet a népjóléti miniszter ur most elénk terjesztett, egy csonka valami, amely épen akkor mond csődöt, amikor legnagyobb szükség volna reá. A baleseteknél pedig az történik, hogy csak