Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

8 Az országgyűlés felsőházának 43, leszek bátor rávilágítani Budapest lakosságának arra a részére, amelynek sorsát ez a javaslat érinti. (Halljuk ! Halljuk !) Budapestnek ez idő szerint 960.000 lakosa van. A keresők sorában 60.00 magántisztviselő és 194.000 munkás és egyéb segédszemélyzet él. E keresők száma tehát összesen 254.000 ember. Az eltartottak száma az első kategóriában 51.000, mig a másodikban 170.000, összesen tehát 221.000. A keresők és az eltartottak száma a két kategóriánál együttesen 475-000. Ebbe a számba belevettem 53.000 háztartási alkalmazottat is, noha ezekre vonatkozólag a törvénytervezet nem rendeli el a kötelező biztosítást. Az önálló iparosok száma Budapesten 27.400, a kereskedőké 25.000, az állandó Összsegélyben részesülők pedig 11 500-an vannak. Ez utóbbi három kategória a családtagok számával együtt 180.000, mig az előbbi két kategóriával együttvéve 655.000 embert számlál. Ennek a tömegnek megélhetési viszonyairól a következő számok nyújtanak igen szomorú felvilágosítást. (HalljukJ Halljuk!) A magántisztviselők, munkások és egyéb segédszemélyzet 254.000 kereső főt számláló kontingenséből 31%-nak a havi keresete alul marad 80 pengőn, 55%-a alul marad a havi 120 pengőn, 74%-a alul marad a havi 160 pengőn és csak 28%-nak van havi 160 pengőnél nagyobb keresete. Ez annyit jelent, mélyen t. Felsőház, hogy e nagy tömegnek 72%-a, ha a keresőkre eső eltartottakat is számítom, családtagonként havonta legfeljebb 50 pengőt költhet lakásra, ruhára, élelmezésre és minden egyéb szükségletre. (Felkiáltások : Szomorú !) Nyilvánvaló ezekből a számokból, hogy ezek a tömegek nem gyűjthetnek tőkét s ezek a tömegek önerejükből nem gondoskodhatnak semmiféle biztosításról. (Ugy van! Ugy van ! a középen) Budapest lakosságának nagyobbik feléről van itt szó; félmilliót maghaladó ember kétséges helyzete változik nyugalommá és reménnyé. (Ugy van ! a középen.) Félmillió ember lelkéből csapódik ki a mindenre kapható gyűlölet s helyet loglal abban az a felemelő tudat, hogy a haza gondoskodik gyermekeiről. (Ugy van ! Ugy van !) Mélyen t Felsőház! A háborút követő világválság Magyarországot rettenetesen érintette. A nagy vérveszteség, az erkölcsi összeomlás, a borzasztó területi megcsonkitottság mind végzetesen érintette hazánkat. És a nagy katasztrófában, mint az árviz menekültjei, ugy gyűltek össze itt Budapesten azok a magyar testvéreink, akik nem maradhattak meg szülőföldjükön. És Budapest, noha ennek súlyos helyzetét még súlyosabbá tették, szívesen fogadta őket. Budapest sohasem fordult el ridegen a nemzeti szerencsétlenségtől. Már a háború alatt tömegesen jöttek ide menekült testvéreink, a nagy összeomlás után pedig megindult a nagy áradat, és Budapest megtett mindent, amit akkor megtehetett. Soha semmiféle módon nem hátráltatta és nem akadályozta, hogy magyar testvéreink ide menekülhessenek, bár az akkor már súlyos lakásínséget és a köznyomort megdöbbentő módon fokozták s a betegségek, a különféle lelki válságok és egyéb veszedelmes jelenségek állandóan nyugtalanították a főváros életét; de a főváros akkor is a szivével gondolkozott és szeretettel nyújtotta segítő jobbját mindazoknak, akik arra rá voltak szorulva. (Éljenzés a középen. ~ Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez igy van!) Budapest főváros óriási feladatot teljesít az emberbaráti munka terén. Nincs a jótékonyságnak, a nyomorenyhitésnek oly területe, amelyet lelkesen ki ne használna a népjólét emelése érdekében. A csecsemő- és gyermekvédelemtől kezdve az aggok ellátásáig mindenféle berendezkedése és intézménye olyan, amely bátran kiállja a versenyt ülése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. a legkulturáltabb államok hasonló berendezke déseivel is. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Budapest főváros emberbaráti politikájának e jellemzésére meg kell említenem, hogy folyó 1928. évi költségvetésében a 201 millió pengőt kitevő összkiadásokból 20*5 millió pengőt költ emberbaráti célokra. (Éljenzés.) A költségvetés kiadás-részének 10%-át meghaladó összeget áldoz tehát Budapest főváros a humanitás oltárán. Ebbe az összegbe azonban nincsenek befoglalva a közegészségügyi kiadások, amelyek szintén a milliók nagy számával terhelik a főváros költségvetését. Igen nagy összeg ez, mélyen t. Felsőház ; büszkék lehetünk arra, hogy Budapest ilyen áldozatot hoz a humanitás érdekében. Nagyon szerettem volna ezeket a kiadási tételeket összehasonlítani az állami költségvetés hasonló tételeivel, de ezek annyira el vannak szórva a nagy állami költségvetésben, hogy csak hosszabb tanulmány alapján lehetett volna a szükséges számadatokat megszerezni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy ez az arányszám az állami költségvetésben jóval kisebb, mint a székesfőváros költségvetésében. (Ugy van ! a középen.) Ez a néhány ;^dat mutatja, hogy Budapest nem a házaknak, nem a köveknek, nem a gépeknek, a raktáraknak és az üzleti könyveknek telepe, hanem kulturáltságával természetes vezetője a magyar életnek, amely példát mutat arra, hogy egy művelt magyar közületnek még olyan nehéz, válságos időkben is, mint amilyeneket ma élünk át, hogyan kell cselekednie. (Éljenzés,) Kendkivül örvendek annak, mélyen t. Felsőház, hogy mindezeket elmondhattam itt, az ország legmagasabb közjogi testülete előtt, mert Budapest szivéről nagyon sokszor és sokat beszélnek, de - sajnos — nem mindig ugy beszélnek, mint ahogy ezt Budapest megérdemelné. (Ugy van ! a középen.) Én itt az ország szine előtt hirdetem azt, hogy Magyarország fővárosának nagy és nemesen érző szive van, amelynek érzékeny antennája felfog minden oly hullámrezgést, mely a magyar szenvedések és a magyar örömök leadó állomásából jön feléje. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Ez a javaslat, amely Budapest lakosságának félmilliót meghaladó részéről szól, a főváros életére a lelkületek megnyugvásában nyilatkozó mély benyomást fog gyakorolni. Budapest lelkülete pedig igen fontos tényező az orszáír sorsának alakulásában. Mert a nemzet nagy életében a különféle szerveknek közös és harmonikus együttműködése szükséges. Amint nő a fa, szaporodnak ágai és minél több az ága, annál sűrűbben nőnek az apró gallyak a fán. A nemzet életében is igy szaporítja a fejlődés az élet elágazásait. Ezért lehetetlen dolog az, hogy a nemzet életét egyetlen szempontból bíráljuk el, aminthogy észszerütlen volna a fát arra kényszeríteni, hogy minden ága, minden gallya egy irányban nőjön, mert nemcsak korcs volna a ez fa, hanem védelmet sem tudna nyújtani a viharnak azokkal a támadásaival szemben, amelyek arról az oldalról jönnek, ahol a fának nincsenek ágai. A városok életét is akkor értjük meg. mélyen t. Felsőház, ha természetük és jelentőségük szerint nézzük őket. A városok életének jellemző sajátsága, hogy nem a hatalomra, hanem a törvényre támaszkodik. Mert a középosztály életét a hatalom csak ugy tudja biztosítani, ha törvényes alapon áll. A hagyományok tisztelete és a haladásra való törekvés együtt él a városokban, ha időszakonk nt eltolódik is egymáshoz képest ennek a kettőnek viszonya. Az ipar és a kereskedelem a városi életnek legfontosabb tényezői ; ezek egészen más lelkületet nevelnek a lakosságba, mint