Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés felsőházának 43. ülése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. 9 az őstermelés. Az Őstermelő nép ugyanis a természet változásai révén, főképen pedig a természet rendjének megváltoztathatatlansága folytán sokkal inkább konzervatív. A városi ember elejétől fogva a természet meghódítására indult, és hogy a természeti erőknek olyan sokasága áll ma az emberiség szolgálatában, ezt a városok munkájának, a városok kultúrájának köszöi hetjük. ( Ugy van ! Ugy van !) A magyar városok történetében is benne van a nemzet kultúrája. Buda és Pest a királyi udvar fényében lettek az ország ékességei. A nemzeti királyság megsemmisülésével megsemmisültek ők is, de az alkotmányos élet újraéledésével megint feltámadtak. Ez pedig nem véletlen, hanem nemzeti életünkben gyökerező igen fontos jelenség. Magyarország Európában a legkeletebben fekvő ország, amely Európának kulturéletét átélte ezer esztendőn át. Az európai kultúra története ezer esztendőn át itt végződött, Magyarország keleti határain. (Ugy van!) Minden haladás riadóját itt mindenkor meghallották, de ezen túl már nem. Természetes, hogy Budapest, a hirtelen kifejlődött világváros a nyugati eszmeáramlatoknak hatalmas, nagy hangfogója lett és a szabadságharc összeomlása után, amikor belefáradt tétlenségébe, gyors tempóban akarta a nemzetet a haladás, a fejlődés utján vinni, hogy pótolja azt, amit két évtized alatt elmulasztott. A nemzet a múltba tekintett s a szabadságharc szépségein ábrándozott, mig a fiatal főváros rohant előre. S itt kezdődött a végzetes elszakadás. Megismétlődött az a történet, amelyet Arany János «A sárkány» című költeményében mond el Amikor a sárkányt feleresztik, repül a magasba és szökkenésszerüen akar egyre magasabbra jutni, de a zsineg, amely a földhöz köti, nem engedi. A papirossárkány ránt egyet, eltépi a zsineget s most már repülhetne a végtelen magassásba. De nem igy történik, mert hiszen az a zsineg eresztette egyre magasabbra és magasabbra, amikor azonban a zsineg elszakadt, a sárkány lezuhant a mocsárba. így járt Budapest is. Arról a kötelékről, amely a nemzet r életéhez kötötte, azt hitte, hogy akadályozza és hátráltatja a repülésben és emelkedésben, amikor azonban a kötelék elszakadt, megtörtént a lezuhanás. (Ugy van ! Ugy van !) De talán nem is szabad azt mondani, hogy Budapest, mert biszen akik Budapestet jelentik, azok nem követték el azt, ami itt történt. Budapest értékei akkor a fogházakban ültek, avagy pedig elmenekültek. (Ugy van!) s Budapestnek minden jóravaló lakosa szenvedett akkor. Azok, akik Budapestet naggyá, hatalmassá tették, nem vettek részt ezekben a dolgokban. A tudomány, a művészet, az ipar, a kereskedelem, a nemzeti eszme képviselőit mind megalázták, mind sanyargatták. Nagy földrengéseknél fordul elő, hogy ismeretlen mélységekből előtör a fekete iszap és^ megfojtja az életet. Itt is ilyen ismeretlen mélységekből tört elő az iszap s elárasztotta ezt a fővárost. Csak a házak voltak akkor Budapest, nem pedig Budapest népe, nem pedig az emberek. (Ugy van ! Ugy van !) Budapest ma minden erejével arra törekszik, hogy megszilárditsa kapcsolatait a nemzet életével, s ennek a törekvésnek igen örvendetes eredményét látjuk. Budapest vezetősége és Budapest polgársága mindent megtesz, hogy tökéletes lelki kapcsolatot létesitsen a vidékkel és testvéri megértésben, testvéri összefogásban szolgálja a nemzet nagy érdekeit-és ideáljait; mert jól tudjuk, hogy Budapest a nemzet nélkül, a nemzet pedig Budapest nélkül nem tud megélni. (Ugy van! Ugy van!) Ez a javaslat hatékonyan fogja előmozdítani ilyirányu törekvéseinket, mert ez a javaslat az élet legmélyebb ismeretéből : a szeretetből fakad, FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1 és szilárd meggyőződésem, hogy az embert az ismeri legjobban, az életet az ismeri legjobban, aki az embereket szereli. Az életnek törvénye az erkölcs, az erkölcsé a szeretet. Ez a szeretet fogja meghozni ennek a törvényjavaslatnak olyan kiegészítését, amely azt a magyar szociális gondolkozásnak, a magyar társadalmi szolidarizmusnak erős várává fogja kiépíteni. A törvényjavaslat kiegészitő részeit illetően bátor vagyok megjegyezni, hogy a törvényjavaslat önkéntes biztosításra utalja az iparosokat, kereskedőket és háztartási alkalmazottakat. Ezeknek kötelező biztosítására és az általános népbiztositás nagyszerű gondolatának megvalósítására bátor vagyok a magas kormánynak, a népjóléti minister ur őexcellenciájának figyelmét külön felhívni. Gondoskodni kell a szegényügynek is uj alapokon való rendezéséről, akár a községi törvény keretében, akár pedig külön szegényügyi törvény utján. Azután pedig még a munkának utolsó etapjára: a munkanélküliség esetére szóló hiztositásra vagyok bátor figyelmüket irányítani. Jól tudom, hogy ezeket az elgondolásokat csak a gazdasági erők óvatos mérlegelésével és csak fokozatosan lehet megvalósítani, mert nem lehet és nem szabad gazdasági életünkre olyan terheket ráróni, amelyeket az el nem bir. Már ez a javaslat is 1 százalékkal drágítja meg a termelést, illetőleg a termelésnek egyszázalékos terhét jelenti, ami budapesti vonatkozásban magában 17 millió pengőt jelent. Azok a kiegészitő részek, amelyekre hátorkodtam rámutatni, még sokkal nagyobb mértékben terhelnék meg a mi termelésünket, de .bízom abban, hogy a magyar termelés ereje hova-tovább szembe tud nézni ezekkel a kiadásokkal is. Végül még egy körülményre bátorkodom a magas kormány figyelmét telhivni, és ez a törvényjavaslattal tervezett biztositás kontinuitásának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat nagyon humánusan akkép rendelkezik, hogy a munkanélküli biztosított egyén, ha nem tudja rendes heti járulékait megfizetni, 50 fillér elismerési díj ellenében fentarthatja a biztositás kontinuitását, és ha egy évben 13 héten át megfizette az 50 fillért, akkor a kontinuitás az egész évre biztosítva van. Ámde azok a hetek, amelyeken át a rendes járulékot nem fizette, kiesnek a biztosításból. A mi kedvezőtlen munkaviszonyaink között megtörténhetik az, hogy ezekből a hetekből esztendők lesznek, és annak a munkásnak, aki önhibáján kivül nem tudott keresni, egész életén át viselnie kell ennek a szerencsétlen helyzetnek következményeit. (Mozgás.) Ezt a szomorú eshetőséget mindenképen el kell hárítani a munkásról, és meg vagyok győződve, hogy a kormány és a helyhatóság megértő összefogása lehetővé fogja ezt tenni, és meg vagyok győződve arról is, hogy a magyar kormány ebben az irányban rövidesen meg is fogja tenni a kezdeményező lépéseket. (Helyes'és.) Mélyen t. Felsőház ! Igen sokat veszítettünk, igen nagy csapások érték nemzetünket. De a történelem arra tanit, hogy az egészséges nemzetek könnyebben kiheverik a vereségeket, mint a nagy győzelmeket. A testi és lelki egészség a nemzetnek legnagyobb ereje. Egy nemzet egészségének pedig legbiztosabb jele, ha a hatalom szereti a népet és a nép abban a meggyőződésben él, hogy a hatalomnak tehetsége és jóakarata van. (Ugy van! Ugy van !) Az önkényuralom jelszavát Madách Ember Tragédiájában a rabszolga mondta ki : milliók egy miatt. Milliók élete arra való, hogy egy emberért áldozzák fel. Itt fordítva ál! a dolog. Ebben a javaslatban egy kormány, illetve egy ember szól milliókhoz; (Éljenzés.) és mig az önkényuralom milliókat dönt szenvedésbe és nyo2