Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-49

Àz országgyűlés felsőházának 49. ülése azt a vádat emelni, hogy a gazdálkodás rossz és kifogásolhatói Én ismételve felhívom a közöttünk ülő főpolgármester úr ő méltóságát, (Ripkíi Ferencz : A miniszter urat méltóztassék!) — kérem nem a miniszler úr, hanem a főpolgármester úr tud erre választ adni — hogy a főpolgármester ur, akinek felügyeleti hatósági működésében kifejtett lelkes buzgóságát mindnyájan ismeijük és eismerjük, — akinek a szeme ott van a közigazgatás minden ágazatán, akinek a keze ott van a vagyonkezelés pulzusán, hogy ellenőrizze, szigorúan ellenőrizze a törvényhatóságot és szerveit, — mondja meg: hát csakugyan rossz az a közigazgatás, csakugyan rossz az a vagyonkezelés a fővárost illetően

1

? Ezt nem a miniszter úrtól, ezt a főpolgármester úrtól kell kérdeznem. Többször hangsúlyoztam már. hogy az 1872: XXXV. t\ elavult Mi sem gátolja, hog.v ennek az elavult törvénynek közigazgatási részeit rendezzük, és mint ahogy rendezhető volt az 1924: XXVI. tc-kel a kérdés politikai része a nélkül, hogy hozzányúlt v. Ina a közigazgatási rész rendezéséhez, úgy véleményem szerint rendezhető a közigazgatási rész is a nélkül, hogy a politikai íészt érintené. À magam részéről készséggel elismerem, hogy azokban a tervekben, ameiyekről szerencsém volt eddig talán közvetve értesülni, nagyon sok jeles és helyes gondolata van a belügy m in iszter úr ő nagy méltóságának. így például helyeslem azt, hogv valami kisgyűlésféle szerveztessék és alkottassák. (Mozgás a baloldalon ) Helyeslem azt az eszmét, hogy kisgyűlés alkottassék, még pedig azért, hogy a közgyűlés a kisebb jelentőségű ügyektől tehermentesíti essék. De nem helyeslem azt, hogy a kisgyűlés hatáskörébe átmenjenek olyan jogok, amelyek a közgyűlés autonóm hatáskörét kell, hogy képezzék. Így például a közjogi ügyek, költségvetés és zárszámadás, panaszjog, az autonómia első tisztviselőinek megválasztása, stb. stb. A kisgyű ést azonban nem látnám helyesnek olyképpen megszervezve, hogy abban ne az autonómia vezetésére és irányítására hivatott választott elemek, hanem ezeknek hátrányára talán más elemek domináljanak. Helyeslem azt is, hogy például a közigazgatási bizotts ig esetleg átszerveztessék és ennek hatásköre át is helyeztessék. Ám az sem volna baj, sőt ta ián előny ösebb volna, ha a közigazgatási bizottság, mint hatósági fórum megmaradna. Helyeslem, hogy az adminisztráció egyszerűsítése érdekében egyes, ma a tanácsban intézett ügyek átvitessenek a polgármester és az alpolgármesterek egyéni felelőssége mellett azok egyéni hatáskörébe. Nem helyeslem azonban azt, hogy átvitessenek az egyéni felelősség mellett, az egyéni intézkedés körébe olyan foutos ügyek, amelyek ha nem is tartoznak a közgyűlés hatáskörébe, de jelentőségüknél, talán vagyoni vonatkozásuknál fogva inkább volnának koll gialiter intézeudők, mert hiszen jól tudjuk, hogy több szem többet lát. a kollegialiter intézett ügyek mindig nagyobb megnyugvással fogadtatnak, mint az egyénileg intézett ügyek. Azután az egyéni felelősségérzet is különböző. Egyes embereknél nagyobb, másoknál kisebb. A túlságos felelősségérzettel biró embereknél tehát előállhat, hogy az adminisztráció lassúbb lesz. Helyeslem a felügyeleti jogkör tágítását is, és pedig olyanképpen, hogy minél erősebb felügyelet gyakoroltassák az autonómia felett, de nem tudnám helyeselni — amint a kiszivárgott hirek mondják —. hogy az intézkedési jogkör egy része a felügyeleti jogkörbe átutaltassák Nem helyeslem — így halljuk ; nem tudom, igaz-e, mert hiszen a belügyminiszter úr ő nagyméltósága errenezve nem nyilatkozott —, hogy a polgármesteri 1928. évi november hó 28-án, szerdán. 105 hatáskört be akarják olvasztani a főpolgármesteri hatáskörbe, vagyis az autonómia élén álló, autonóm akaratból keletkező állás ügyköre belemenne a f lügyeleti jogkört gyakorló főpolgármester ügykörébeItt rámutatnék még arra is, hogy a főpolgármester elnevezés nem egészen helyes, mert a főpolgármesteri elnevezés impériummal bíró hivatalra mutat, pedig impériuma niucsen és nem gyökeredzik a magyar közjogban sem, amely a német talajból lett ide átültetve — lásd az Oberbürgermeister fogalmát—és sokkal helyesebbnek tartanám, ha a főpolgármestert is főispánnak neveznéfí. Nem akarom ezeket a fejtegetéseket tovább folytatni. (Halljuk ! Halljuk !) A magam részéről csak azt akarom hangsúlyozni, hogy mindezek alapján, amiket most elmondottam és látván azt, hogy az autonómia mai politikai formájában igen helyesen, igen eredményesen és igen szépen működik ; és ha még hozzávesszük azt, hogy a belügyminiszter úr ő nagyméltósága a közigazgatás rendezésével olyan egyszerű formákat is adhatna a hatóságok kezére, hogy a közigazgatás jobb és gyorsaob legyen ; és ha még sikerülni fog az, hogy megtel.'lő ügyrendet alkossunk vagy alkottassunk, amely ügyrend azonban a szólásszabadságot ne korlátozza, de lenyesegesse a vadhajtásokat, s amely ügyrend lehetetlenné tegye azt. hogy obstrukció, rosszakaratú, rosszindulatú felszólalások az ügyet kizökkentsék medrükből, mondom, ha ilyen jó ügyrend keletkezik, akkor nem félteném a székesfőváros közigazgatását. Mindennek, amit most elmondottam, levonom a konklúzióját. Nem vonom le azt a konklúziót, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el, mert hiszen a határidőből is meglehetősen kifogytuuk, nem vonom le ezt a konklúziót, mert nem szeretem a káoszt, amely előállhatna, hanem azt a konklúziót vonom le, hogy abban a hitben és reményben, hogy a közigazgatás rendezése az autonómia mai állapotának sérelme nélkül fog megtörténni és hogy mégis sor kerül arra, hogy ezzel a törvényjavaslattal felfüggeszteni szándékolt 1924 : XXVI. Icikknek a politikumra, a választásra vonatkozó intézkedései mégis vissza fognak térni eredeti hatályukba, abban a reményben, hogy a rendezés csak a közigazgatási szervezetre, a közigazgatási rendezés jogi vonatkozásaira fog terjedni és a politikát nem fogja érinteni, a törvényjavaslatot általánosságdan a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés és élénk éljenzés. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr ő excellenciáját illeti a szó. Scitovszky Béla belügyminiszter : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Mélyen t. Felsőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A szőnyegen fekvő törvényjavaslattal Gaár Vilmos, Pap József és Joanovich Pál ő^ méltóságaik voltak szívestk foglalkozni. Igaz. hogy magávai a törvényjavaslattal tulajdonképpen csak Gaár Vilmos ő méltósága foglalkozott, a másik két felsőházi tag úr olyan terrénumra kalandozott el, — legyen sza ad ezzel a kifejezéssel élnem — amely semminemű összefüggésben és vonatkozásban nincsen a javaslattal- (Joanovich Pál : Az autonómiát yédtük !) Ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én magam ugyanezt az utat nem követem. En csak megnyugtatni akarok abban a tekintetben, hogy igyekezni fogom a fővárosra vonatkozó törvényjavastatot minél előbb a Képviselőház elé terjeszteni. Ismerve kés/ségemet és hajlandóságomat az autonómiák iránt, ne méltóztassék mar eleve