Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-49

106 Az országgyűlés felsőházának 49. ütése 1928. évi november hó 28-án, szerdán. abból a feltevésből kiindulni, hogy én mindenáron és minden körülmények között csak az autonómia rovására akarnám a főváros autonómiáját megerősíteni, megjavítani. Joanovich Pál ő méltósága szíves volt a főváros egész költségvetési és zárszámadási ügyét majdnem 1919-től felsorakoztatni. Én nem akarok ezekre kitérni, nem is akarom azt mondani, hogy a számok csoportosítása lehet önkényes abban a tekintetben, hogy kedvező színben tüntessen fel egyes dolgokat és kedvezőtlen színben más dolgokat. Ö méltósága igen helyese a az előbbit választotta és kedvező színben kívánta feltüntetni a dolgokat. Ellenben minden költségvetésnek, különösen olyan költségvetésnek, amelynek annyi fényoldala van, kell, hogy árnyoldala is legyen. Nekem az a törekvésem, hogy ezeket az árnyoldalakat mentől kisebbé és halaványaboá tegyem felügyeleti hatáskörömben. Én nem az autonómiába kívánok beleavatkozni, hanem serkenteni akarom az autonómiát annak a kötelességnek teljesítésére, amelyet eddig — sajnos — túlnyomó részben nekem kellett elvégeznem. Ezt a feladatkört vállalja magára az autonómia és erre van is remény, mert hiszen már igen sok téren erre a lépésre határozta el magát. Nemcsak az alkotások terrénumán, hanem az ellenőrzés terrénumán is megfelelő határozottsággal kell fellépni, hiszen az alkotásoknak is megvan a határa, s ezeket a határokat tartsa be az autonómia, és én őrködöm, hogy be is tartsa, de maga az autonómia is őrködjék minden elhatározása, minden cselekvése, minden számvetése, minden számadása felett. Ha ezt a gondolatomat valóra váltja, akkor a főváros autonómiája teljes lesz és megelégedéssel fogja eltölteni nemcsak azokat, akik a közgyűlés termében a főváros ügyeivel foglalkoznak, hanem teljes megnyugvással fogja eltölteni azokat is, akiknek áldozatos filléreivel gazdálkodnak. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a mai nehéz időkben ezeket a nagy adókat bárki is, nemhogy szívesen, de könnyen fizethetné. Az államhitel szempontja, de maguknak az egyes embereknek megélhetési lehetősége is az autonómiáknak súlyos és nehéz kötelességévé teszi — és még inkább a felügyeleti hatóságoknak, — hogy ebben a tekintetben a legmesszebbmenő ellenőrzést és felügyeletet gyakorolják. (Helyeslés ) Azt hiszem, egy autonómia sem kifogásolhatja, ha az autonómiát igyekszünk a takarékosságnak abban a keretében megtartani, amely nem gátolja a szükséges haladást, hogy ha felesleggel rendelkeznek, bőségesebben tudjanak honorálni egyes olya;n tételeket, amelyek közszükséglerek előteremtésére vonatkoznak ; de méltóztassék koncedálni azt is, hogy ennek az ellenőrzésnek abból a szempontból is hatályosnak kell lennie, nehogy egy fillérrel is többet adjanak ki azokból az összegekből, amelyek máskülönben talán a zsebekben maradtak volna. (Helyeslés a középen.) Pap József ő méltósága a törvényjavaslattal jóformán csak annyiban foglalkozott, hogy szíves volt a törvényjavaslatot elfogadni. Egyébként kiterjedt az egész közigazgatási törvényjavaslatomban bentlevő és túlnyomórészben az abból hiányzó kérdésekre. Tagadhatatlan, hogy a közigazgatási terrénum nem szorítható egy törvényjavaslat keretébe, éppen azért magam is azt az utat választottam, hogy igyekszem legalább az első lépést megkönnyíteni mindazok részére, akik félve nyúlnak egyáltalában a közigazgatási megreformáláshoz. Ha az első lépésen túl vagyunk, akkor megméltóztatnak látni a kifejlődő viták során, hogy a legbensőbb intenciókkal akarjuk ezt a törvényjavaslatot megalkotni és pedig hazafias aggodalommal, de hazánk iránti szeretettel alátámasztva és autonómiánk iránti tradicionális hűséggel, de mégis a kor igényeinek és az előreláthatóan be következendő időknek figyelembevételével. Alapvető gondolataink nem mára szólnak ; azok figyelembe veszik a talán nem óhajtásunk szerint fejlődő jövőt is, de erre való tekintettel is előrelátóknak kell lennünk. Kell tehát oly intézkedéseket is foganatosítanunk, amelyek nem annyira a jelen, mint inkább a jövő biztosítására szolgálnak. Éppen ezért kérern mindazokat, akik ugyanilyen komolysággal, higgadtsággal, odaadással, ügyszeretettel és az autonómia teljes védelme biztosításának gondolatával foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, hogy legyenek tekintettel ezekre a sztmpontokra is; perspektívájuk és elhatározásuk csak nő abban a tekintetben, hogy a benyújtott és ide is tárgyalásra kerülő törvényjavaslatomat annál könnyebben méltóztatnak majd bírálat tárgyává tenni és el is fogadni. (Helyeslés a középen.) Ne méltóztasanak rossz néven venni, — Pap ő méltósága különösen sok igen érdekes problémát vetett fel és csiklandoz is a vágy abban a tekintetben, hogy ezekre reflektáljak — de nem akarok ugyanatiba a hibába esni s a Felsőház szíves figyelmét nagy mértékben igénybe venni. (Helyeslés.) Hiszen lesz erre bőségesen alkalom s örömmel látom, hogy minden olyan kérdést, amely az adminisztrációval kapcsolatos, szeretettel, szakértéssel és lelkesedéssel fognak majd tárgyalni s a maguk észrevételeit annak idején ezekhez a kérdésekhez megtenni. Most áttérek egészen röviden magára a törvényjavaslat lényegére. Nem osztozom Joanovich Pál ő méltóságának abban a felfogásában, hogy az 1924 : XXVI. te. végleges intézkedés óhajtott volna lenni. Nem osztozom ebben azért, mert az ellenkezője sincs ugyanabban a törvényben, de abból, hogy a törvénybe belevettünk oly intézkedéseket, melyek egy hosszabb idő valószínűségét is feltételezik, még nem következik, hogy az intendáltatott volna, hogy ebben a formában véglegesen elintéztessék a főváros politikai szervezetének kérdése. Hiszen éppen az volt a baj, hogy ezek a kérdések nem együttesen oldattak meg, de másrészt ez szerencse volt, mert talán még az 1924. évi törvény elhatározása is időelőtti volt, abban a mértékben, amilyenben ezt az elhatározást meghozta. Jobb lttfc volna egy átmeneti időt bevárni s az egész kérdést együttesen megoldani nyugodtabb időkben, amikor már megvan a tisztábban látásunk is. Azokban a zavaros időkben, amelyekben ezek a törvényalkotások és rendelkezések megtörténtek, ezek nem azért történtek, mintha a törvényhozás nem akarta volna ezeket a kérdéseket rendezni, hanem azért, mert akkor még fontosabb kérdések voltak a nemzetgyűlés előtt ; először az országot kellett reorganizálni, talpraállítani úgy a maga erkölcsi integritásában, mint anyagi erejében. Lehetetlen volt tehát ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozni és szerencse is volt, hogy a nemzetgyűlés nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, mert hiszen másképpen láttuk akkor a szituációt és másképpen látjuk ma. Ma az országunkat valamennyire a viszonyoknak megfelelően mégis talpra tudtuk állítani. Most van itt az ideje annak, hogy az autonómiák területére menjünk és ezeknek a kérdéseknek végleges, alkotmányjogilag is biztosított rendezést adjunk. Így történt ez, éppen csak a véletlenség folytán ; az emberi akarat bele sem játszhatott ezekbe a kérdésekbe, mert az idők folyása hozta magával, hogy kénytelen voltam ezt a törvényjavas; latot beterjeszteni. Ha megtörténtek volna a folyó évben a választások a jövő ciklusra, három évre vonatkozóan s én úgy készültem vo,na el törvény-