Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

'Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1927. évi november hó 26-án, szombaton. sal tétesséklehetővé az élet szabad és törvényszerű mozgása, hogy ezálal lehető legyen a gazdasági életnek oly kiépítése, melyet a mai hitelviszonyok megkivánnak. A hitelélet, főleg a tőkék elvesztése s a vagyoni viszonyok lerongyolódása következtében rendkiyül sürgeti, hogy olyan jogszabályok állíttassanak fel, melyek egyrészt biztosítják a külföldről behozható tőkéknek minél olcsóbban és minél biztonságosabban a belföldön való elhelyezkedését, másrészt pedig biztosítsák a tőkeképződést a belföldön, biztosítsák a kistőkének a hiteléletbe való bevonását, biztosítsák a vidéki pénzintézeteknek a nagy, országos gazdasági érdekekbe való bekapcsolódását és biztosítsák a nagyobb pénzintézeteknek azt a könnyebb mozgást, amely mellett a reájuk bizott pénzek biztonságosan elhelyezhetők legyenek, hogy ezáltal egy olyan gazdasági körforgás álljon elő, amely a most lanyha és elsatnyult gazdasági életet fellendíti. Az igazságügyi kormányzat ebben az elgondolásban hozta ide a törvényjavaslatot. Azok a tételek és jogszabályok, amelyeket az igazságügyi kormányzat ebbe a törvényjavaslatba mint ujakat beállít, már a háború előtt is foglalkoztatták a törvényalkotó szerveket és azokat a polgári törvénykönyv előkészítése során részletesen és behatóan tárgyalták. Az akkori konzervatív jogalkotás ezeket az intézményeket nem illesztette be a polgári törvénykönyv tervezetébe, túlságosan liberálisoknak látta, sőt akkor akárhány tételt radikálisnak is tartott. Én a magam részéről ma is helyeslem, hogy az igazságügyminister ur őexcellenciája bizonyos helyes konzervativizmussal nem vett át mindent és nem tett bele mindent ebbe az uj törvényjavaslatba, ami nyugaton a nyugati országokban, már az ottani viszonyokhoz mérten — talán helyesen, talán helytelenül, ezt mi nem vagyunk hivatva itt megállapitani — tényleg törvényerőre emelkedett és a törvénytárba becikkelyezitetett. Különösen azzal a konzervatív óvatossággal járt el az igazságügyi kormányzat, hogy semminő olyan rendelkezés a törvénytárba be ne illesztessék, amely a földbirtoknak nagyon nagy mozgását és nagyon hirtelen való megmozdulását, a hiteléletnek az eddig gyakorlatban át nem látható rohamos fejlődését idézné elő, ami által esetleg olyan mozgás áll elő az egész gazdasági életben, az egész tartozási viszonylatban, amely azután tönkreteszi azokat, akiknek vérébe be nem. iSzivódva ezek a jogszabályok, egyszerűen csak a szükséglettől hajtatva, azokat magukra nézve is alkalmazandóknak tartva, olyan uj kölcsönöket kontrahálnának, amelyekkel megbirkózni nem tudnak. De helyes volt bizonyos^ szabályok mellőzése a hitelezők szempontjából is, mert hisz nálunk a hitelélet nincs annyira kifejlődve és nálunk, ahol az ingatlanok szolgálnak a hitel biztositékául, a hitelezők nincsenek — főleg a mai viszonyok között — annyira informálódva az ingatlanok értékéről, hogy ez által bizonyos túlhitelezés elő ne fordulhatna és ez által a hitel veszélyeztetve ne volna. Épen, ezért szükséges volt, hogy mellőztessenek olyan szabályok, amelyek a meggondolatlan hitelezéseket is elősegithetnék. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban az előbb elmondott célzatból és elgondolásból egy nagy célt kivan szolgálni, azt. hogy a mobilhiteleket behozhassa, állandósíthassa, hogy ezáltal főleg a mezőgazdaság, amelyre nekünk az ország megélhetésében támaszkodnunk kell, könnyen lebonyolítható kölcsönügyletek folytán, el legyen látva olyan mobilhitellel, amely azután a mezőgazdaság megélhetését és működését könnyűvé és lehetővé teszi. Eddig, két tipus állott rendelkezésünkre. Az első a záloglevéltipus, amely a maga megkötöttségével állandó beruházási kölcsönökre, beruházási terhek felvételére abban az időben talán helyes és elégséges volt, megfelelő biztonsággal és megfelelő kiépítettséggel ellátta az állandó beruházási hiteléletet, azonban sajnos, a záloglevéltipus ma, a mai viszonyok között nem megfelelő. Nem akarom mondani, hogy ennek egyik oka talán az is, hogy a záloglevelek értékükben tönkrementek, de ugy érzem, hogyha a záloglevelek tönkre nem mentek volna, és a záloglevelek értékének megmentése érdekében valamely lépések történtek volna, ha legalább is betartattak volna azok a törvényes szabályok, amelyek a záloglevelek aranyértékének biztosítását célozzák, ha valamelyes kicsiny mentőakció történt volna, talán-talán — merem mondani — a záloglevéltipus még ma is bizonyos mértékben segítségünkre volna a mezőgazdasági hitelek felvételére és abban az esetben talán lehető lenne megfelelő olcsó kölcsönt ezekben a biztosaknak mutatkozó papirosokban is elhelyezni. De ma ezen tul vagyunk, ma talán a gazdasági élet egyéb tényezői sem engedik meg, hogy a záloglevelekben is olyan olcsó kölcsönök legyenek felvehetők, amelyeket a mezőgazdasági hitelélet igényel. A másik régi tipus volt a váltókölesön, amely biztosítéki jelzálog formájában volt bekebelezve, amely azonban — különösen ha ismerjük a mezőgazdasági életet, — nem ,vplt megfelelő azért, mert a váltó szokott félévi lejáratával a gazdákat rendesen abba a helyzetbe hozta, hogy akkor kellett fizetniök. amikor a mezőgazdasági viszonyok azt meg nem engedték. Ez a két szélső tipus uralkodott a piacon, és most szükség van arra, hogy uj jogszabályok megalkotásával uj lehetőségek állíttassanak be. Erre készül a törvényjavaslat, amely^ megfelelően kívánja a telekkönyvi rendtartást és a végrehajtási törvényt módosítani. Ezért szükséges, hogy uj rendelkezések állíttassanak be, necsak abban az értelemben, hogy mi most uj jogi lehetőséget állítunk fel, újfajta kölcsön felvételére, hanem módosítani kell a ma fennálló jogszabályokat, amennyiben azok az uj viszonyokhoz még nem idomultak és különösen módositani kell annyiban, hogy ezek az uj jogi intézmények életrekelthetők is legyenek, mert különben a telekkönyvi és végrehajtási szabályokba ütközvén, azoknak törvényes erepe gátat vetne ezek megvalósitásának. Szükség volt tehát arra, hogy ennyiben a telekkönyvi szabályok is módosíttassanak. A törvényjavaslat tehát elsősorban rendezi a jelzálogjogot általánosságban és Lebonyolitásában. azután kiépiti a biztosítéki jelzálogjogot és a keretjelzálogjogot, továbbá felállít egy uj intézményt, a telekadósság intézményét. Uj intézmény ez a mi törvénytárunkban azért, mert nálunk még eddig ez az intézmény nem létezett. A telekadósság intézménye megállapítja azt, hogy a kölcsönt felvevő személytől elvonatkoztatva, a lekötött ingatlan lesz egyedül az adós, ez tekintetik a jogszabályok értelmében egyedül adósnak. T. Felsőház! Felmentve érzem magam az alól, hogy mostani előadásommal kapcsolatban a törvényjavaslatot részletesen ismertessem. Az előadói javaslat, amelyet a közjogi és tör-