Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

.'Âz országgyűlés felsőházának 20. ütése vénykezési bizottság elfogadott és amely ugy tudom, közismert, részletesen ismerteti azt ós indokolja, hogy miért fogadja el a bizottság a .1 avaslatot. Épen ezért a magam részéről nem kiyánom ezt annyira részletesen ismertetni, inkább csak rá kivánok mutatni azokra a részekre, amelyek törvénytárunkban eddig ujak vagy olyan módositások, amelyekre nekünk szükségünk van. M

, A törvényjavaslat első fejezete a jelzálogáltalános szabályait ismerteti, és ennek során ket fontos szabályt állit fel. Az egyik, amely törvénytárunkba eddig meg csak a legutóbbi időben került bele, a ranghelyfentartás intézménye, amely lehetővé teszi, hogy a megszűnt jelzálogadósság ranghelye egy bizonyos ideig a telekkönyvben fentartassek esetleges uj jelzálogadósság felvételére. A másik a biztositék fentaríásának biztosítása, a jelzáloggal terhelt ingatlan biztonságának fentartása és ennek a törvényben való körülírása. Ez lehetővé teszi azt, hogy a hitelező még akkor is, ha közvetlenül nem érintkezik az ő adóssával és nincs állandóan a szeme előtt a jelzálogul lekötött ingatlan, — amikor tehát mi azt tervezzük, hogy távollevő személyek között is közvetlen hitelviszony keletkezzék — megkapja azt a biztosítékot, hogy az az ingatlan, amely neki jelzálogul leköttetett, értékében és állandóságában biztosíttatik. Ugyanitt törvénybe iktatja az egyetemlegességgel kapcsolatban a törvényjavaslat a jelzálog arányos megosztásának lehetőségét az által, hogy megosztható a jelzáloghitel a jelzálogul lekötött egyes ingatlanok között és ezáltal a hitelszerzés könnyebb módját biztosítja. A biztositéki jelzálogról szóló második fejezet főleg és elsősorban nagyon helyesen mintegy tárgyivá teszi a biztosítéki jelzálogot azáltal, hogy bemutatóra szóló papirosra, váltóra vagy egyéb forgatható papirosokra is megengedi a biztositéki jelzálogjogot és egyúttal biztosítja a biztositéki jelzálogjognál a könnyű lebonyolítást az által, hogy gondoskodik arról, hogy a hitelezőknek képviselete a törvény alapján biztosítva legyen és ezáltal visszafizetés, vágyba hitel megszüntetése esetén a visszaszerzés bármikor megkönnyittessék. A törvény harmadik fejezete a _ telekadósság intézményét állítja fel és ez a fejezet voltaképen nincs teljesen kiépitve. Ez az uj intézmény, amely nálunk eddig ismeretlen volt, nagyon helyesen nem is részesülhetett olyan részletes kidolgozásban, amely azután alapja legyen az uj hitelezési szabályoknak, mert r hiszen ezt voltaképen az életnek kell önmagában kiépitenie és kapcsolatban a törvényjavaslat negyedik fejezetével, ^ amely a jelzálogadóslevél és telekadóslevél intézményét mint teljesen uj intézményt állit ja fel, az élet fogja megmutni, hogy milyen terjedelemben fog kelleni , azt voltaképen a megalkotandó polgári törvénykönyvbe felvenni. A jelzálog adóslevél és a telekadóslevél mint uj intézmény ugyanis lehetővé teszi, hogy azok a jelzálogadósságok, illetőleg telek adósságok, amelyek eddig mégis csak bizonyos megkötöttségrben voltak érvényesíthetők, azáltal, hogy külön jelzálogadóslevél vagy telekadóslevél bocsáttatik ki, teljesen a legszélesebb körű pénzpiaci forgásba legyenek hozhatók. A jelzálogadóslevél és a telekadóslevél szabályait ez a törvényjavaslat teljesen körülirja. Körülirja azt, hogy hogyan bocsátható ki, mi legyen a szövege, mely telekkönyvi hatóságnak, hogyan kell azt kiállítania, hogyan kell azt lebonyolítani, hogyan kell annale hiteK képviseletét megállapítani és végül azt, hogy 1927. évi november hó 26-án, szombaton. 37 mely pénzintézetek azok, amelyek ezeket az adósleveleket kibocsáthatják. Ha ezek a körülírások nem volnának, akkor voltaképen igen-igen nagy mozgás állhatna elő a földbirtokban, mert lehetetlenné volna téve ezek nélkül, hogy ellenőriztessék, kik bocsátanak ki ilyen adóslevelet s kinek az ingatlana, mikor fog ilyen adóslevelek következtében eladásra, árverésre kerülni. Azáltal azonban, hogy a törvényjavaslat megszabja egészen pontosan, hogyan kell az egészet az adóslevél kibocsátásától kezdve egészen a lebonyolítás befejezéséig keresztülvinni és biztositja, hogy mely pénzintézetek milyen képviselet utján és milyen körülmények között foglalkozhatnak ezzel, biztosítékot nyerünk arra nézve, hogy megfelelő megkötöttség lesz, hogy nem lesz sötétbe ugrás, amikor ez a tipus elsősorban a piacra kerül. Végül a törvényjavaslat ötödik fejezete az átmeneti intézkedéseket tartalmazza. Itt rá kell mutatnom két fontos rendelkezésre. Az egyik felhatalmazza az igazságügyministert arra, hogy a szükséges törvényváltoztatásokat és pedig a telekkönyvi és perenkivüli jogszabályokra vonatkozó változtatásokat a fennálló törvények alapelveivel összhangban létesítse, amennyiben ez a jelen törvény életbeléptetése érdekében szükséges. Ez nagyon széleskörű felhatalmazás az igazságügyminister részére, azonban az adott viszonyok között azért szükséges, mert különben lehetetlen volna ezt a törvényjavaslatot, ha törvényerőre emelkedik, életbe léptetni. Egy másik okból pedig nagyon helyesnek is tartom, hogy az igazságügyminister urat ilyen széleskörű joggal ruházzák fel, mert főleg azáltal, hogy a£ igazságügyministernek jog adatik a kibocsátott rendeletek módosítására is, megvan a lehetőség, hogy az az elgondolás, amely a kormányt ennek a javaslatnak beterjesztésekor vezette, hatályosul jon és ne menjen sokkal szélesebb körbe, mint amit a mi mai gazdasági viszonyaink megengednek. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése adja meg á korlátokat, hogy nem fog ez az intézmény radikális irányban kifejlődni és nem fog az bekövetkezni, amitől nagyon sokan félnek és nagyon sokan óva intették a kormányt, amikor a javaslatot beterjesztette, hogy a föld megmozdul és ezért olyan bizonytalanság fog előállni, amelyet a mi gazdasági viszonyaink ki nem birnak. Azzal, hogy a kormánynak mindig joga van befolyást gyakorolni ennek az intézménynek fejlődésére és gyakorlati alkalmazására, ettől az aggodalomtól mentesítve vagyunk. A másik jog a pénzügyministernek adatik meg a vonatkozó illetékszabályok megállapítására. Ez is a törvényalkotás hatáskörébe tartoznék és amikor a pénzügyminister erré felhatalmaztatok, ez megint azért volt szükséges, mert az adott viszonyokat, amelyek akkor fognak bekövetkezni, amikor ez a törvény már hatályosulni kivan, ma előrelátni nem lehet, tehát nem lehet ezeket az illetékszabályokat törvényhozási utón megállapítani ma, és nem tudjuk, hogy mikor kell azokat módosítani. Biztosítékunk azonban megint van arra, hogy ez az illetékszabály nem fog eltérni a törvényjavaslat által kontemplált keretektől, mégpedig egyrészt azért, hogy az igazságügyministerrel egyetértőleg van joga a pénzügyministernek rendelkezni, másrészt pedig biztositék az a körülmény, hogy a kormány tervezi ennek a törvényjavaslatnak gyakorlati megvalósulá-