Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

. Az országgyűlés felsöházánah 20. ülése len minősíteni. (Ugy van! Ugy van!) Már megtörtént nálam az elhatározás, sőt az előmunkálatok is folynak az iránt, hogy az ügyvédi rendtartás átreformálásával e kérdésen valamiképen segitsünk, mert tényleg nem lehet, hogy a tisztes magyar ügyvédi kar alkalmi munkákból, egyes véletlen esetekből tengesse életét. Az a segítési mód, amelyet az igen tisztelt felsőházi tag ur ajánl, egy csepp a tenger vizében, ilyen picike dologgal, ilyen kis intézkedésekkel nem tudunk segiteni. Ezt a kérdést generaliter kell megoldani az ügyvédek számára, hatáskörére, munkakörére vonatkozólag. Ez a munkálat folyamatban van, sőt már meglehetősen előrehaladott helyzetben van. Azt hiszem, a tél folyamán eljutunk oda, hogy definitiv álláspont alakulhat ki, s a jövő tavasszal vagy a legközelebbi parlamenti ülésszakban behatóan beszélhetünk erről a kérdésről. (Helyeslés.) Még egy sérelmet hozott fel beszédében az igen t. felsőházi tag ur, nevezetesen kifogásolja ennek a töirvényjavaslatnak 3. <§>-ában az illetékekre vonatkozó rendelkezést Ez a rendelkezés akként szól, hogy az 1900. évi XV. te. 13. %-& ezen a helyen nem nyer alkalmazást, aminek tartalma valójában az, hogy azok az ügyletek, amelyek tényleges birtoklás alapján tulajdonjog-bejegyzéssel pótoltatnak, illetékkötelesek. Ezt sérelmezi az igen t. felsőiházi tag ur, szemben a 1892-es törvénnyel. Én ma másnak látom a helyzetet, mint az 1892. évi XIX. te. szempontjából. Ez a törvénycikk az 1885 óta vezetett telekkönyvekben elhanyagolt állapotok szanálását, (rendezését célozta. Olyan bonyolult telekkönyvi állapotok voltak, hogy az egyes ember szinte nem tudott magán segiteni. Ezeknek az állapotoknak rendezése közérdek volt, ezért egyrészt ebből a szempontból, másrészt abból a szempontból, hogy olyan elhanyasrolt telekkönyvi állapotok voltak, hogy az előzők holléte kiderithető sem volt, teljesen érthető volt az 1892 : XXIX. tc.-nek az az álláspontja, hogy biztosította az illetékmentességet, nem vadászgatott illetékköteles személyekre, mondván, hogy ennek_ az ügynek rendezése közérdek és magánérdek is. Más azonban a helyzet a betétekben lévő tulajdonjog*-bejegyzéjs tekintetében, nevezete

; sen a betéttelekkönyvjegyzókönyvekbe való tulajdonjog bejegyzés lehetősége visszamegy — mondjuk — 1886-ig, tehát elég belátható időre. Itt egyéb törvényes intézkedések történtek abban a tekintetben, hogy a telekkönyvek rendben tartassanak, mert például az 1894. evi XVI. te. az Örökösödési eljárásról szóló törvény gondoskodott kötelezőleg arról, hogy ezek a telekkönyvek rendben tartassanak. A dolog tehát ugy áll, hogyha a betéttelekjegyzőkönyvekben van hiány a tulajdonjogi kérdésekben, ez az illető tulajdonosok mulasztása és rövid időn belül talán az illetők meg is foghatók. Épen ezért azonban helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy ez a bejegyzés illetékköteles legyen. De jogetikai szempontból, illetőleg illetéketikai szempontból is szükséges, hogy ez a rendelkezés így szóljon, mert ha nem igy szól, akkor én egyenesen buzdítok arra, hogy: ne rendezd a telekkönyvedet, majd egy-két esztendő múlva a tényleges birtoklás alapján kéred a tulajdonjogbejegyzést és akkor nem fosrsz illetéket fizetni. (Ugy van!) Szóval ilyen erkölcsi exceszszusoknak — hogy ugy fejezzem ki magamat — tápot nem adhatunk, épen ezért ezt a rendelkezést igenis, helyesnek tartom és kérem, 927. évi november hó 26-án, szombaton. 35 méltóztassék a törvényjavaslatot ezzel a rendelkezéssel elfogadni. Igen t. Felsőház! A törvény intenciójára, rendelkezéseire vonatkozólag, s az egyes felszólaló urak külön kivánságaira vonatkozólag bátor voltam elmondani a magam nézetét. Azt hiszem, tárgyilagos indokok azok, amelyeket a törvényjavaslat elfogadása mellett felhoztam, épen ezért tisztelettel kérem, méltóztassanak azt általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés és taps.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kimondom a határozatot, hogy a Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslat címét és a szokásos módon a szakaszok sorszámát felolvasni sziveskedjék. Kühne Lóránt jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—5. §-ainak sorszámát A cím és a szakaszok észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgyaltatván, kérdem, hogy a t. Felsőház elfogadja-e ezt a részletes tárgyalás során elfogadott szerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetében elfogadják, ezt felállással jelezni, (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a telekkönyvi tulajdon és a tényleges birtoklás között előállott eltérések megszüntetését célzó egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta, miről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési bizottság jelentése a jelzálogjogról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy a közjogi és törvénykezési bizottság a törvényjavaslat előadójául Szőke Gyula felsőházi tag urat választotta meg. Az előadó urat illeti tehát a szó. Szőke Gyula előadó: Nagyméltóságú Elnök ur! Mélyen t. Felsőház! Az igazságügyi kormányzat a jelzálogjogról terjesztett elő törvényjavaslatot, melyet az országgyűlés Képviselőháza elfogadván, alkotmányos letárgyalás végett a Felsőházhoz küldött át. A Felsőház közjogi és törvénykezési bizottsága folyó hó 18-án tartott^ ülésén ezt a törvényjavaslatot megvizsgálván, azt elfogadta és az előadói jelentés kíséretében a Felsőház elé terjesztette elfogadás végett. Ez a törvényjavaslat voltaképen a háború és a forradalmak óta az első magánjogi törvényalkotás, mely a polgári törvénykönyv elkészülte előtt beiktattatik a törvénytárba. A magyar magánjogéletet voltaképen a régi magyar magánjog alapján az osztrák polgári törvénykönyv és az abszolút kor után megalkotott ideiglenes törvénykezési szabályok alapítják meg- és voltaképen a bírói gyakorlat utján fejlesztetett ki és simittatott hozzá a mindenkori élethez. Az élet azonban rohamosan változott, főleg a legutóbbi időkben és szinte parancsolólag sürgeti azt, hogy azokban a bizonyos kérdésekben, melyeket főleg a háború után keletkezett uj gazdasági élet megváltoztatott és létrehozott, uj törvényalkotás • 5*