Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

34 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1927. évi november hó 26-án, szombaton. azért, mert ezek a hiányok imminensen és gyorsan egyébként, mint a tényleges birtoklás alapján való bejegyzéssel, nem orvosolhatók. De okulva a multakon és okulva azon, hogy a betétszerkesztésről szóló törvény gondozatlanul hagyta a betétek későbbi sorsát, rábízta a felek tetszésére, hogy vájjon a tulajdonjogban beállott változás keresztül vitetik-e vagy sem, tz a törvényjavaslat a tulajdoni állapotot, a telekkönyvnek a tényleges állapottal való megegyezését és e megegyezésnek megállapítását hatósági ellenőrzés alá helyezi azzal a rendelkezéssel, hogy módot nyújt arra is, hogyha a telekkönyvi hatóság a telekkönyvekben vagy egyéb adatokban ilyen elmaradásokat észlel, ezek tekintetében az eljárást hivatalból is elrendeli. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez a rendelkezés a későbbi idők folyamán biztosítani fogja, hogy az ilyenformán rendbehozott telekkönyvekben a rend továbbra fentartatik. Az előadó ur rámutatott arra, hogy nélkülözi ebben a javaslatban olyan telekkönyvi intézkedések megtételét, amelyek az ingatlan tulajdoni állapotának és helyzetének rendezése szempontjából szükségesek lennének. Elsősorban rámutatott a földbirtokpolitikai célokból igénybe vett földek telekkönyvi bejegyzésére. Való igaz, hogy ebben a törvényben erre vonatkozólag nincs rendelkezés, jelenthetem azonban a Felsőháznak, hogy most van tárgyalás alatt és befejezéshez közel az O. F. B. megszűnésével kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat s ebben a törvényjavaslatban igenis, bennefoglaltatik a rendelkezés az igénybe vett területek bejegyzésére vonatkozólag. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az előadó urnák megjegyzését és kérdését illetőleg megnyugtató kijelentést tehetek abban a tekintetben, hogy ez az eljárás, az igénybe vett területek telekkönyvi lejegyzése talán nem fog olyan hosszú időt igénybevenni, mint ahogy azt az igen t. előadó ur a méltóságos Felsőháznak jelezte, mert mi ezt a kérdést akként kontempláljuk, — s az indokát is meg fogom adni annak, hogy miért kontempláljuk igy — hogy elsősorban az igénybevett ingatlanokat, hogy tiszta telekkönyvi helyzetet teremtsünk, osztatlan állapotban le fogjuk jegyezni és külön telekkönyvbe fogjuk felvenni. Annak a procedúrának, amelyre az előadó ur rámutatott, nevezetesen a kataszter elkülönítésének, stb. a lejegyzés utáni időben kettős célja van. Első célja, amire az előadó ur is rámutatott, az, hogy a megváltást szenvedett birtokra nézve telekkönyvi tiszta helyzetet teremtsünk, másik célja pedig az, hogy a küszöbön álló pénzügyi megoldásnál a földbirtokrendezés kérdésének olyan alapot és pedig gyors alapot teremtsünk, — mert gyorsan akarunk cselekedni — amely az egész pénzügyi megoldás bázisát is fogja képezni. Mert ez a lejegyzett ingatlan terhelve talán dologi teherként azzal a bizonyos megváltási árral vagy a finanszírozó pénzintézet követelése által, mint flologi teher által már nyugodt telekkönyvi eljárás materiáját képezheti anélkül, hogy bármelyik fél érdeke külön sérelmet szenvedne. (Helyeslés.) Áttérve az előadó ur által felhozott arra a kifogásra, amit a telekkönyvi hivatalokban a telekkönyvi teendők ellátásában beállott torlódásokkal kapcsolatban mondott, kétségtelenül ugy van, ahogy az előadó ur mondotta. Szomorú, talán soha nem látott állapotok vannak e tekintetben. Nem mentségül hozom fel, csak a helyzet megismerése szempontjából vagyok bátor közölni azokat a számadatokat, amelyek az egész helyzet kialakulását bőségesen megmagyarázzák. Ha az 1924. évi állapotot veszem alapul, akkor a helyzet az, hogy 1925-ben, 1924. évvel szemben 40%-os az emelkedés, 1926-ban 1925-höz képest 100%-os, 1927-ben, 1926-hoz viszonyitva ismét 25%-os emelkedés állott be a telekkönyvi ügyforgalomban. Ha ezeket a százalékokat öszszeadom, körülbelül 170% jön ki 1924-gyel szemben. Ez az egyik indoka a telekkönyvi ellátatlanságnak, de van egy másik indoka is. Amikor láttam a telekkönyvi hátralékok felszaporodását, és azt a nyomasztó helyzetet, amely ennek következtében beállott, igyekeztem munkaerők beállításával a helyzeten segiteni. Már két évvel ezelőtt a mostani telekkönyvezetők létszámának 50%-kai való felemelését kértem, vagyis kértem 135 telekkönyvvezetőt, nem pénzügyi szűkkeblűség volt, ami e kérésem megtagadásához vezetett, hanem az, hogy akkor ellenőrzés alatt állottunk, a létszámokat csökkenteni voltunk kénytelenek és semmiféle végszükség sem volt indok arra, hogy emelni tudtuk volna a tisztviselői létszámot. Próbáltam segiteni ugy, ahogy az adott helyzetben erre mód kinálkozott. Rendszeres tisztviselői állást nem állíthattunk be, mert ellenőrzés volt, tehát díjnokokkal próbáltunk segiteni. 135 rendes tisztviselő helyébe beállítottam a pénzügyminister ur hozzájárulásával 380 díjnokot, azonban ezek nem szakértők, hanem kezdő emberek lévén, velük a kivánt célt elérni nem tudtuk. Talán most elkövetkezik a pillanat, hogy erről a kérdésről ismét beszélhetünk, hogy szakértő emberek beállítása lehetővé válik. A magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy megfelelő munkaerőt kapjunk, hogy a hátralék feldolgoztassák. (Helyeslés.) Némi eredményt máris tudok felmutatni, mert a múlt évi hátralékhoz viszonyitva, ez év végére körülbelül 25%-kal csekélyebb lesz a hátralék. Azonban hol vagyunk még a békebeli állapottól, amikor záros határidőn belül 8 nap alatt expediálni lehetett a telekkönyvi keresztülvezetéseket. Ki kell jelentenem, hogy nem a munkateljesités körüli mulasztás miatt állott be ez a hátralék, mert itt ismét statisztikai adatokkal bizonyíthatom, hogy mig a telekkönyvezetők megterhelése az 1911--13. évek átlagában, tehát békeidőben 3304 volt, addig 1927-ben 4444, tehát több, mint egyharmadrésszel több. Olyan helyzetben vagyunk tehát, amelyért igazán nem az emberek, hanem az az áldatlan súlyos helyzet a felelős, amelyben az egész ország van. Egy ígéretet tehetek, hogy errevonatkozólag minden erőmmel, törekvésemmel, látva, ismerve, tudva a nagy célt, melynek érdekében dolgozunk, mindent elkövetek, hogy ez a nagy oél eléressék. (Élénk helyeslés.) Szuly János igen tisztelt felsőházi tag urnák az ügyvédekre vonatkozó fejtegetéseire nézve legyen szabad azt a megjegyzést tennem, hogy teljesen tisztában vagyok azzal a súlyos helyzettel, amelyben ma a magyar ügyvédi kar van. Hogy mi által állott elő ez a súlyos helyzet, azt csak összetett módon tudjuk meghatározni. Előállott ez elsősorban az ügyvédi munka megcsappanása folytán, ami viszont az ország elszegényedésének, forgalma csökkenésének következménye, de előállott az ügyvédek számának rohamos növekedése folytán is, (Ugy van! Uay van!) En ezt a helyzetet nem hogy megnyugtatónak, hanem katasztrofálisnak vagyok kényte-