Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-20
r Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1927. évi november hó 26-án, szombaton. 33 hoz vannak nőve, mert nekik itt élniök és halniok kell. Legyen szabad megemlítenem azt is, hogy igen téves törvényalkotás volt az 1921 :• XXVII. te. is, amely a birói oklevél képesitő hatályát terjesztette ki, mint tudjuk, úgyhogy e törvénynél fogva a biró vagy ügyész, ha elhagyja eddigi hivatását, diploma nélkül ügyvédkedhetik és végezheti azt a munkát, amelyre pedig ennek a nagyszámú és megszaporodott számú ügyvédnek amúgy is szüksége volna. Ismerek Somogy vármegyében egy járást, ahol a járásbirósági elnök hosszabb ideig sikerrel, kitűnő eredménnyel működvén, nyugdíjba ment. Egyúttal földrefornibiró is volt. Ismeretsége folytán irodát nyitott s neki magának úgyszólván több dolga van abban az, egy járásban, mint az összes többi ügyvédnek. Ezt eredményezi az előbb emiitettem 1921 : XXVII. te, amely képesiti â nyugdíjbavonult ügyészeket, bírákat és hasonló tisztviselőket az ügyvédi pályára. Itt a tizenkettedik óra; kérem a segítést. Ismétlem, ennek a segítésnek módját tisztelettel mindig megjelölik az ügyvédi kamarák minden esztendő végén felterjesztésükben s az idén bőven rámutatott az ügyvédszövetségnek Füreden tartott országos gyűlése is azokra az eszközökre és módokra, amelyek mint munkaalkalmak, segítenének a nyomorgó és igazán mondom, szűköl ködő ügyvédi karon. De nem akarok ennél a kérdésnél hosszasan alkalmatlankodni, csak legyen szabad még a törvényjavaslatnak 3. §-ára is hivatkoznom. Ez a javaslat hivatkozik az 1900 : XV. te. 13. §-ára. Ez a törvény arról intézkedik, hogy amidőn a telekkönyvi betétekben hosszabb és több bevezetést kellene eszközölni, illetve amidőn több birtokváltozás fordul elő s legutóbb bejegyzett tulajdonos fizeti az illetéket, az előző kettő-három-négy, stb. pedig az illeték-fizetés alól fel van mentve. Erre a szakaszra hivatkozik a jelenlegi javaslat, attól eltérőleg azonban ugy hivatkozik rá, hogy ha a javaslatnak ez a rendelkezése törvénnyé válik, akkor nemcsak az utolsó bejegyzett telekkönyvi tulajdonos fogja az illetéket fizetni, hanem fizeti ezt a megelőző négy-öt birtokszerző is. Ezt részemről méltánytalannak találomkülönösen akkor; ha ezieket az előző birtokszerzési illetékeket mind az utolsó telekkönyvi bejegyzett tartozik fizetni. Ha már pénzügyi szempontból csakugyan el nem engedhetők ezek az illetékek, akkor is nem az utolsó birtokost kellene ezzel terhelni, hanem azokat, akik a birtokot időközben szerezték, bár lehet, hogy azok időközben vagy elmentek, vagy tönkrementek: mert ha az utolsó birtokszerző köteles az illetéket fizetni, megtörténhetik az, hogy az illetőknek ez többe fog kerülni, mint magának az ingatlannak a vételára. Azért kérem a javaslatnak ezt a részét a végrehajtási rendeletben megváltoztatni akként, hogy legfeljebb csak az utolsó birtoktulajdonost sújtsák illetékkel. Még egy megjegyzésem^volna a 3. §-ra vonatkozólag, amely kimondja, hogy a telekkönyvi hatóságnak joga van az eljárási költségekhez; nem emliti meg azonban ez a szakasz azt, hogy a telekkönyvi hatóság ezeket a költségeket előre jogosítva van beszedni, pedig megtörténhetik, hogy h hatóság kimegy és hosszabb ideig végez ilyen kiigazításokat és előre>nem fizették meg a.költségeket, a munka befejezése után ezeknek a költség'iknek a beszedése sok nehézségbe ütközik. Nem ütköznék nehézségbe, ha a végrehajtási rendeletben kegyeskednék az igazságügyi kormány az előre befizetési kötelezettséget beFELBÖHÁZI NAPLÓ. II. venni, mert ez esetben', sok kellemetlenséget kerülhetne el a kiküldött telekkönyvi hatóság. Egyebekben, mint beszédem kezdetén bátorkodtam hangsúlyozni, örömmel üdvözlöm ezt a telekkönyvnek rendezéséről szóló javaslatot és kérem az igazságügyminister urat, hogy amennyire lehet, ennek keresztülvitelénél szintén munkaalkalmat méltóztassék juttatni az ügyvédi karnak, amely ma annyira nélkülöz és igen nehéz viszonyok között van. Tudom, hogy az igazságügyminister ur segíteni akar rajta, de ne csak akarjon, hanem kérem, segítsen is. Egyebekben a benyújtott javaslatot szívből üdvözlöm és készséggel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó, Az előadó ur nem kivan szólni. A minister ur őexcellenciája kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Nagyméltóságú Elnök ur! Igen tisztelt Felsőház! Ugy ez a javaslat, mint a napirendre tűzött másik javaslat egy gondolatból ered, egy gondolatból folyik, nevezetesen abból a gondolatból, hogy e szerencsétlen ország közgazdasági életének alapját a mezőgazdaság képezi. Ennek belátásából folyik a kormánynak az az elhatározása, hogy az ingatlanok jogi helyzetét, jogi tisztázottságát, telekkönyvi helyzetét akként rendezze, hogy azok a gazdasági üzemek folytatásához szükséges forgótőke és hitel megszerzéséhez mindig kellő biztonságot nyújtsanak, Áll ez speciálisan egy ingatlanra vonatkozólag is, de az ország összes ingatlanaira vonatkozólag is, mert amennyire rendezettek egy országnak ingatlan-viszonyai telekkönyvileg, olyan mértékű és bázisú annak az országnak a közhitele kifelé. (Ugy van! Ugy van!) Ebből az elgondolásból folyik ez a két törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat a telekkönyvi tényleges tulajdoni állapotokban bizonyos zavaroknak pótlását célozza. Nevezetesen, amint az előadó ur és a felszólalt igen tisztelt felsőházi tag ur mondotta, a telekjegyzőkönyvekben beállott rendetlen állapotok orvoslására szolgált volna a betétszerkesztésről szóló 1886-os törvénycikk, amely elrendelte a telekkönyvezett ingatlanok újrafelvételét és a telekkönyvek újra átdolgozását. Való és igaz, hogy ez a munka nem ment olyan tempóban és olyan gyorsan előre, amint ez kívánatos lett volna. így hozták az 1892 : XXIX. törvénycikket, amely azokon a helyeken, ahol a betétszerkesztés még nem történt meg, a telekjegyzőkönyvekben a tényleges birtokos tulajdonjogi bejegyzését volt hivatva biztosítani. Tette a törvény ezt a rendelkezést abban a. hitben, hogy azoknál a községeknél és telekkönyvi betéteknél, ahol a telekkönyvi betétek már átdolgoztattak, felvétettek, ez a hiány a következő időkben már nem következik be, mert rendeztetvén a dolog, a főákadály, az előzetes rendezetlenség megszűnvén, a későbbi jogutódlások a maguk egyszerűségénél fogva már könnyebben lebonyolíthatók lesznek. Ez a reménység azonban nem vált be. Tény az, hogy azoknál a községeknél is, ahol a betétek felvétettek, ezek a tulaj donátruházások elhanyagolt állapotba jutottak és a tényleges birtoklás és a tulajdoni helyzet nem fedik egymást. Ez olyan tömegben fordult elő, hogy ennek pótlásáról, a beszédem elején emiitett cél elérése szempontjából nekünk ezt a rendelkezést meg kellett tennünk, 5
