Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-20
r Az országgyűlés felsöházánah 20. ülése 1927. évi november hó 26-án, szombaton, hány helyen a hivatali berendezkedés, a hivatali helyiség sem megfelelő arra, hogy a megszaporodott munkát el lehesen végezni. Nem akarok ennek részleteire kitérni, csak fel kell hiynom az igazságügyi kormányzat és a jelenlevő minister ur őnagymétlóságának a ügyeimet arra, hogy mi, akik látjuk a telekkönyvi hivataloknál fennálló torlódást és latnuk azokat a következményeket, amelyeket ez a megtorlódás maga után von, kénytelenek vagyunk sürgetni és ismételten sürgetni, hogy ennek az állapotnak vége vettessék. (Helyeslés a középen.) Én ugy képzelem, hogy legalább is a személyzet szaporításával előálló gyorsabb munkateljesitmény nagyon sokat lenditene ezen a dolgon, aminek, őszintén szólva, nem is látom akadályát, mert hiszen voltaképen ez a telekkönyvi munka nem ingyenes munka, ezért illetéket rónak ki. Már pedig ez az illeték, amelyet kirónak, azokat a költségekéit, amelyek ezzel a munkával járnak, bőségesen fedezi, (Ugy van!) úgyhogy a kincstár ennek a munkatöbbletnek elvégzésére beállítandó (személyi kiadásokkal nincs külön megterhelve. Én tehát akkor, amikor ezeket a hiányokat felpanaszolom és amikor ezeknek orvoslását kérem, ezeknek feltárásával segitségére kívánok menni az igazságügyi kormányzatnak, hogy ezekben a dolgokban mielőbb módjában legyen rendelkezni. Azt állítom azonban, hogy ezek nélkül is olyan közszükségletet igyekszik kielégíteni ez a törvényjavaslat, amely melőbbb rendezendő. Ezért a közjog és törvénykezési bizottság folyó hó 18-án tartott ülésén ezt egyhangúlag elfogadta, és vagyok bátor javasolni a lt.-Felsőháznak, hogy ezt a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezésében általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék! (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Kivan még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni 1 ? (Szuly János szólásra jelentkezik.) Szuly őrnél tósága t illeti a szó! Szuly János: Nagyméltóságú Elnök ur! Igen tisztelt Felsőház! Midőn röviden felszólalni bátorkodom, örömmel állapítom meg, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat igen nagyfontosságú 1 érdekeket érint, épen ugy, mint a birtokviszonyokat érintő rendeletek, amelyek a telekkönyvi tulajdon biztonságának és a dologi hitel kifejlesztésének főeszközei. Fontos nemzetgazdasági kérdés az, hogy a telekkönyvek hiven fejezzék ki az ingatlan helyzetét és a községek birtokviszonyait. Ezt a célt tartotta már szem előtt az 1855-iki patens és ezt a célt tartotta szem előtt az 1870-iki rendelet. Mint tudjuk, ezeknek alapján készültek a ma már jórészben levéltárban lévő telekkönyvek. Ezek a telekkönyvek és az 1886 : XXIX. te., a betétről szóló törvénycikk képezte alapját a betétszerkesztésnek. Sajnos azonban r — amint tudjuk — ez a betétszerkesztés az egész országban nem lett keresztülvive, pedig ezek lettek volna hivatva a községek telekkönyveit képviselni. Ezt az 1886-öS törvényt követte azután az 1889. és az 1891. évi törvény, és különösen az 1892-iki XXIX. te, amely a tényleges birtoklás tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvekbe való bejegyzését és ennek a bejegyzésnek kiigazítását rendelte el. Azután jött az örökösödési törvény az 1896 : XIV. te, amely szintén a birtokj rendezésről intézkedett és amely kötelességévé teszi a hatóságoknak, hogy ott. ahol^ ingatlanok vannak, szintén a hagyatékot tárgyalják és ezen az alapon a birtokviszonyok rendeztessenek. Ezt azután — mint tudjuk — egy hosszú szünet követte, amely idő alatt azután a telekkönyvi birtoklás és a tényleges birtoklás között ismét nagy eltérések támadtak. Ezeket a nagy eltéréseket van hivatva kiküszöbölni az asztalon fekvő törvényjavaslat, ez tehát igen fontos, igen érdekes és nagyon alkalmas törvényjavaslat, -amelynek hivatása lesz a hiányos betéteket pótolni, hivatása lesz a betétek és az adókataszter közti különbséget orvosolni. Ennek a javaslatnak tehát igen nagy a jövője és igen fontos a célja. Igen t. Felsőház! A birtokrendezésre vonatkozó törvények között —- mint emiitettem — igen fontos az 1892 : XXIX. te. E törvény 6. §-ának 3. pontja azt mondja, hogy az igazságügyminister urnák joga van ott, ahol szükségét látja, a közhivatalbani viszonyban nem álló gyakorlati ügyvédeket, magánosokat is felkérni, kinevezni és utasítani a telekkönyvi betétek kiigazítására, igy különösen is megemliti e szakasz az ügyvédeket. Hosszú praxisom alatt azonban soha sem tapasztaltam, hogy a telekkönyvi hatóságok ilyen kiigazításra ügyvédeket kiküldtek volna, pedig ez is nagy munkaalkalom és ebben a nehéz gazdasági helyzetben szintén megfelelő munkaalkalom volna az ügyvédek számára, hogy nehéz helyzetükön segitsenek. Kérem ezért őnagyméítóságát, az igazságügyminister urat. kegyeskedjék ennek a. törvénynek intézkedését is szokott jóindulatával figyelembe venni. Országos érdek, igen t. Felsőház, hogy mindenkinek, igy az iparosnak, kereskedőnek, gazdásznak, munkásnak egyaránt, meglegyen a foglalkozása és boldoguljon ebben az országban. Igy kivan az ország érdekein belül a magyar ügyvédség is boldogulni, amit annál is inkább kérünk, kivánunk és várunk, mert őnagyméltósága, az igazságügyminister ur nem egyszer volt szives hangoztatni, hogy ő igaz tisztelettel és igaz becsülettel viseltetik az ügyvédi kar iránt s tudja, hogy annak hivatása nem öncél, tudja, hogy annak hivatása milyen fontos, milyen szükséges és milyen nemes, ígéretet is tett igen sokszor, hogy az ügyvédi kar segitségére fog sietni, hogy annak érdekeit képviselni fogja. Igen kérem tehát Őnagyméltóságát ebben a tizenkettedik órában, szíveskedjék az ügyvédi karnak segitségére jönni, mert hiszen az ügyvédség hivatása nem öncél és nem önérdekű, hanem az ország érdekében van és épen ez az országos érdek jogosit fel bennünket a kérésre és a jajkiáltásra, különösen akkor, amidőn csakugyan vannak is eszközök, amelyekkel a súlyos helyzeten segiteni lehetne. Ezeket az eszközöket az ügyvédi kamarák évi felterjesztéseikben bőven megismertetik az igazságügyi kormánnyal; kérjük az ezen évi felterjesztéseinkben ismertetett eszközöknek szives alkalmazását. Különösen is kérjük a munkaalkalmak szaporítását, amely munkaalkalmak között igen fontos az ügyvédi és közjegyzői kényszernek az okiratok szerkesztésére és a telekkönyvi " kérvények beadására feltétlenül való behozása, ami — állitom — annál is inkább könnyebb, mert hiszen a körjegyzők és a községi jegyzők állami hivatalos teendőikkel különben is nagyon el vannak foglalva, minden idejük le van kötve, életük és kenyerük eléggé biztosit va is van, miért is ennél a tárgynál határozottan merem állítani, hogy ezeknek az okmányoknak és beadványoknak ügyvédi kényszerre bizása helyes, különösen akkor, amikor ilyen nehéz gazdasági viszonyok között élnek az ügyvédek, akik ehhez a földhöz vannak tapadva, akik ehhez a föld-
