Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

.'Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1927. évi november hó 26-án, szombaton. 31 az átmeneti rendelkezésekre, amelyek a telekjegyzők ömy vekre vonatkozólag rendeltettek, többé szükség nem lesz. De az életben megint másképen történt. Tény az, hogy ott, ahol a telekkönyvi betétek szerkesztése már keresztülvitetett, újból áll elő bizonyos hiány, bizonyos fogyatékosság, mert nem szokták mindazokat az adatokat a telekkönyvig betétekbe bevezetni, amelyek a gyakorlati életben előfordulnak. Hogy miért fordulhatnak elő, ennek számtalan oka van, de a legtöbbször és a leggyakrabban előfordul az, hogy különösen a kisebb tanultságu tulajdonosok nem gondolnak annyit az ő telekkönyvi adataikkal és nem is tudnak anynyit gondolni, mint azok, akik a joghoz értenek, vagy tudják, hogy init jelent a telekkönyv rendbenléte. így azután az a szükség állott elő, hogy a törvényhozás gondoskodjék arról, hogy a telekkönyvi betétekben előforduló hiányok is kiküszöböltessenek. Ebből a célból terjesztette elő az igazságügyi kormányzat ezt a törvényjavaslatot, amely voltaképen csak kiterjesztése az 1892. évi XXIX. tc-nek. mégpedig olyképen, hogy ez a törvényjavaslat, amely most előttünk van tárgyalás végett, megengedi, hogy ugyanazokban az esetekben, amelyekben az 1892. évi XXIX. te. megengedi a telekjegyzőkönyvnek kijavítását, a telekkönyvi betétek is módosittassanak és kiegészíttessenek, mégpedig elsősorban az illető felek kérelmére; azután megengedi, hogy a telekkönyvi hatóság is intézkedhessek, tehát hivatalból történjék kijavitás abban az esetben, ha valamely községben nagyobb eltérések mutatkoznak. Miután azonban a gyakorlat igazolta, hogy tényleges birtoklás alapján olyan esetekben is módosíttattak a telekkönyvi adatok, amikor az adatok a gyakorlati életben valóságnak, az igazságnak nem mindig feleltek meg, a törvényjavaslat nagyon helyesen rendelkezik arról, hogy mielőtt ezek a módosítások a telekkönyvben eszközöltetnek, helyszini szemlével, helyszíni tárgyalással, az érdekeltek megidézéséyel és meghallgatásával és az illetékes községi elöljáróságnak s annak bizalmi férfiának meghallgatásával jegyzőkönyv felvételével állapittassék meg az a tényleges állapot, amelyet azután a telekkönyvi betétekben keresztül kell vinni. Természetesen a törvény gondoskodik arról is, hogy ennek költségeit azok viseljék, akik érdekeltek és akik erre mulasztásukkal okot szolgáltattak. Itt a törvényjavaslat talán nem eléggé világos. A törvényjavaslat ugyanis azt mondja, hogy a fuvarról irodai szükségletről, amennyiben azok szükségesek, az illetékes községek tartoznak gondoskodni. Azonban a törvényjavaslat különbséget tesz a költség viselése és a gondoskodás között. A törvényjavaslat megállapítja, hogy a felmerülő költségeket az érdekeltek viselik, és amikor azt mondja, hogy erről a külön fuvarról és ezekről az irodai szükségletekről a községek gondoskodnak, ez csak azt jelenti, hogy megkönnyebbítendő az eljárás, a községi elöljáróságot a fuvar és az irodai szükségletekkel való ellátásra utasítja, amelynek költsége azonban természetszerűleg szintén az illető érdekeltekre hárul. Ezt azért tartom itt szükségesnek a mélyen t. Felsőház színe előtt is mint előzetes magyarázatot kiemelni, mert egyrészt el akarjuk kerülni azt a félreértést, mintha az igazságügyi kormányzat külön akarná a községeket valamely költséggel megterhelni, másrészt pedig, előzőleg vita tárgyává tétetett ennek a szövegnek az értelmezése, és az országgyűlés képviselőházában is ugyanilyen magyarázat adatott. Én tehát ezt a törvényjavaslatot, amelyet voltam bátor itt ismertetni, helyesnek tartom. Helyesebbnek tartottam volna azonban, ha a törvényjavaslatban a telekkönyvi hiányokkal kapcsolatban két más rendelkezést is láthattunk volna. Helyesnek tartanám, ha az igazságügyi kormányzat már most gondoskodnék arról, hogy azok a súlyos telekkönyvi állapotok, amelyek ma fennállanak, minél előbb és minél gyorsabban rendeztessenek. Két dolgot tartok fontosnak megemlíteni. Az egyik a mai földbirtokreformmal és a kislakásépitő akcióval kapcsolatban a telekkönyvnek sürgős, soron kivüli rendezése. (Ugy van! Ugy van! a közéven.) Méltóztassék elképzelni azt az állapotot, amely ma a vidéken van, ott, ahol a földbirtokreform vagy a vagyonváltság keresztülvitetett. A telekkönyvben annak még más nyoma nincs, minthogy a földreform eljárás feljegyeztetett, vagy legfeljebb az történt, hogy ezután a feljegyzés után egy másik feljegyzés rendeltetett el, az, hogy az eljárás bizonyos telekkönyvi betétekre nézve befejeződött. Most méltóztassék elképzelni azt a helyzetet, hogy azok, akik annak a földnek tulajdonosai voltak, de^ facto — hacsak a legalsó adóhatóság szivességet nem gyakorol — még ma is kénytelenek az után a^ föld után adózni, amely akár vagyonválts ág, akár földbirtokreform alapján tőlük elvétetett. (Uny van! TJyy van! a középen.) Méltóztassék elképzelni, hogy mit jelent az, amikor ez után a föld után még minden kötelezettséget teljesiteniök kell a volt tulajdonosoknak és viszont azok, akik ezeket megkapták és a vállalt kötelezettségnek eleget akarnak tenni, nem tudnak ennek megfelelni, azért, mert a telekkönyvben a tulajdon változás nincs keresztül vive. Nem mondom, hogy telekkönyvileg nem volnának keresztülvihetők, azonban de facto nem vitettek keresztül, mert a mai berendezkedésünk mellett erre az illetékes hatóságnak még módja nem volt. Előbb ugyanis a kataszteri dolgok rendezendők és azokkal kapcsolatban a helyszinelési felüervelők munkája jön először, azután jön a telekkönyvi hatóság munkája, amelynek elvégzésére, — őszintén megvallva, ezt a gyakorlati életből látom — ott. ahol tényleg nagyobb mennyiségi földbirtokreformbeli eljárás, vagy nagyobb mennyiségű vagyonváltsági eljárás vitetett keresztül, a mai berendezkedés mellett képtelen volt. Én tehát nagy örömmel láttam volna és nagy örömmel látnám, ha az igazságügyi kormányzat ezeknek a dolgoknak rendezésére is javaslattal jönne, amennyiben szükséges, a törvényhozás elé, amennyiben pedig ez nem szükséges, akkor a kormány a saját hatáskörében intézkednék. A másik, amit meg kell emlitenem, s aminek a rendelkezését, azt hiszem, mindnyájan szívesen látnók, a telekkönyvi hivatalokban fennálló hátralékoknak rendezése. Azoknak, akik telekkönyvi ügyekkel foglalkoznak, látniok kell, hogy micsoda akadályokat gördít az egyes tulajdonosoknak munkája elé az az állapot, hogy a felek beadványai, amelyeket a telekkönyvi hivatalhoz benyújtanak, hónapokon keresztül nem nyernek elintézést. (Felkiáltások a középen: Éveken keresztül!) És pedig nem nyerhetnek elintézést azért, mert a személyzet elégtelen arra, hogy a munkát lebonyolítsa. Akár-