Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

20 'Az országgyűlés felsőházának 19. ülés* inni, nem lesz annyi áldozata, különösen, ha mértéket tartatunk. Legyen szabad megemlitenem a délutáni korcsmai szórakozás helyett a rádió bevezetését, ez minden községben megvalósítható, nem is kerülne sokba, és ez annyira szórakoztatná az embereket, hogy ha innának is kevés bort, mégsem a korcsma volna az egyedüli mulatság, mégsem miméinek a legények a részegséget, hiszen tudjuk, hogy ha nincsen pénzük, akkor ugy tesznek, mintha becsípnének, hogy mindenki azt higyje a faluban, hogy azért duhajkodnak, mert becsiptek, különben nem tartják őket legényeknek. Emliti a képviselőházi átirat azt is, hogy gondoskodni kellene arról, hogy minden községben jó ivóviz legyen, gondoskodni kell tehát artézi vagy fúrt kutakról. A mi vármegyénkben, a kapuvári járásban volt egy érdemes járásorvos, akinek agitációjára majdnem minden községben elvégezték a kútfúrást. Nálunk is elkészült a szövetkezet költségén a kut. Mikor megfurattam, azt kérdezték tőlem az emberek, hogyan lehet vizért ennyi pénzt adni, hiszen * nnyi pénzért lehetett volna borforrást nyitni. Később aztán megszokták és azt mondták nekem az emberek, hogy nem is tudták, hogy a vizben is lehet ekkora különbség, eddig azt hitték, hogy csak a borban van különb ség. Az én községem lakosságának fele építőiparos, aki egész héten át nincs odahaza. Azt mondják ezek az emberek, hogy alig várják a vasárnapot, hogy vizünkből ihassanak. Amerikában, ahol — mint az előttem szólt t. felsőházi tag ur említette — túlságba vitték à prohibiciót, az alkoholizmus leküzdésére tejkutakat állítottak fel, mint nálunk a benzinkutakat. Ez a sajtóban és a társaságban sok viccre adott alkalmat, később azonban az utcaseprők kíváncsiságból is odamentek és meleg tejet eresztettek ebből az ingyen kútból, később annyira megszokták, hogy megkedvelték. Ez az egyik módja az alkohol elleni küzdelemnek. Rá kell vezetni, rá keil szoktatni a népet a tej szeretetére- Németországban volt alkalmam látni, hogy minden ebéd után, előkelő fürdőhelyen is, mindenkinek kijárt egy pohár tej. Én majdnem undorral néztem, hogyan lehet telt hasra tejet inni, de amikor megláttam, hogyan néznek ki a pomerániai — nemcsak lovak — de férfiak és hölgyek is, rájöttem, hogy a tej rendszeres használata az emberanyagot fejleszteni képes- Látjuk ezt a hollandusokon is, akik a tej, vaj és sajt nagyfogyasztói és Rembrandt és a többi hollandus festő képei mutatják ama kevésbé modern és kevésbé fashionable vastag és kövér testalkatot. Nálunk faluhelyen is szükséges volna a tejnek propagandát csinálni, nemcsak városokban- Vannak olyan községek, ahol csupán kapzsiságból minden teljes tejet bevisznek a szövetkezetbe és a családnak nem marad más, mint a szeparált tej. Hogy ezt is kedvesebbé tegyék, a kis gyermek cucliját is pálinkába mártják, mert igy jobban alszik a kis szentem egész éjjel. Legyen szabad kitérnem még arra is, hogy a népjóléti kormány ilyen irányú akcióját mennyire kellene alátámasztania a pénzügyi kormányzatnak. Erre nézve egy-két adatot leszek bátor felhozni. Az egyik vármegyémbeli községben — sajnos, szövetkezeti boltban — fogadást tettek arra, ki tud több pálinkát elfogyasztani. Az eredmény az lett, hogy az egyik nyertes alkoholmérgezés folytán rögtön meghalt. Nem sokkal később történt eset, hogy egy gyenge elméjüt mulatságból szesszel agyonitattak és csak a gondos, gyorsan alkalmazott orvosi ápolás tudta a haláltól megmenteni. Amikor ilyen eklatáns példákat látunk, bizony az illető italmérőtől hosszú vagy örökidőre ? 1927. évi november hó 25-én, pénteken. meg kellene vonni az italmérési jogot és példát statuálni ezzel. Hát valóban olyan olcsó az emberi élet, hogy ilyen esetben sem lehet elvonni és másnak adni az italmérési engedéiyt 1 De azután milyen képet alkossunk magunknak arról, amikor a pénzügyi kormányzat ugyanazon házszám alatt két italmérési engedélyt ad ! Vármegyém egyik községében ugyanabban a házban van a Hangyaszövetkezet korlátolt italmérési engedélye és egy korcsma korlátlan engedélye. Itt azután korlátlanul megy a pasasok fogdosása, hogy ki melyik ajtón nyisson be A törvény azt is tiltja, hogy korcsmát nem szabad templom vagy iskola közelében engedélyezni. Vármegyénkben előfordult egy eset, hogy a korcsma a templom és az iskola közé került, ami érthető volt, hiszen régente a templom telke is, az iskola telke is a földes ur birtokából lett kihasitva. Az illető községben a rozoga korcsmaépület helyett uiat emeltek és annak ellenére, hogy az első-, másod- és harmadfokú hatóság nem adta meg az épitési engedélyt, mégis felépítették, mert biznak abban, hogy a kijárok megszerzik a korcsmajogot az uj épületben azzal az indokolással, hogy régente is ott volt. Szerintem azonban most kellene a törvény erejének érvényt szerezni, nem pedig elnézni ilyen eklatáns törvénysértést, hogy a templom és az iskola közé ékelt helyen korcsmajogot adjanak. A bortermelők azon aggodalomnak adnak kifejezést, hogyha a szeszfogyasztás korlátozva lesz, akkor jövedelmükben érzékenyen károsodnak. Dél-Tirolban hasonló volt az eset a háború előtt, amikor Németország nem engedte meg a tiroli bor bevitelét, illetve magasabb vámokkal sújtotta. Ugy segítettek a dolgon, hogy iparkodtak jobb bort termelni, jobban kezelték a bort, borpárlatot készítettek, dzsemet készítettek a szőlőből és igy tovább. Épen azért a magyar bortermelésnek is, nézetem szerint, nagyon hasznos feladata volna, hogy főleg csemegeszőlő termelésére térne át. Körülbelül 40 éve annak, hogy Magyarországnak egy zseniális fiatal államtitkára i az 1867 óta krónikussá vált deficitben szenvedő 1 államháztartásból eltüntette a deficitet azáltal, hogy behozta a korcsmák financiális reformját, a regale-jog megváltását. Ennek eredménye meg is látszott pénzügyi téren, bekövetkezett a kedvező pénzügyi eredmény. Most a korcsmák erkölcsi re formálásának közeledik az ideje. Nagyon kérem a népjóléti minister ur Önagyméltóságát, méltóztassék ezt ministertársaival együtt megcsinálni, hozza be azt az erkölcsi reformját a kocsmáknak, amely a lakosság egészségügyét teljesen megóvná és ezen a téren is teljes eredményt érne el. A törvényjavaslatot tisztelettel elfogadom. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök : Mészáros István őméltósága kivan szólani. Mészáros István : Méltóságos Felsőház ! Engedtessék meg nekem, mint a Felsőház igénytelen tagjának, hogy az ifjúság védelméről szóló törvényjavaslathoz én is hozzászóljak. Nem mulaszthatom el a nagy horderejű törvényjavaslat méltatását, és üdvözlöm a törvényjavaslatot, amelyet a minister ur az ifjúság védelmére elénk terjesztett. Teszem ezt azért, mert mint falusi embernek látnom kell, hogy az egész fiatalság züllésnek indul. A városok zajába bekerült ifjúság, amikor hazakerül, a falusi fiatalságot erkölcsi életében megmételyezi. Látnom kell és szomorúan kell tapasztalnom, hogy az ifjúság megromlik, és most törvényhozási utón, rendeletekkel kell a helyzetet megszigorítani. De ha kérdem, hogy mi okozta az ifjúság lelkének ezt a megmételyezését, azt kell felelnem, hogy nem okozta más, mint a szeszesitalok korai haszna-