Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

'Az országgyűlés felsőházának 19. ülés( Tata, a korcs mail hitel, a kártya és a ponyva" irodalom. Akármilyen szép beszédek, akármilyen jó törvények, nem használnak e dolgok kiküszöbölésére, minden hiába, hogy ha nem hatunk az ifjúság lelkére. De ha gondoskodunk kellő valláserkölcsi alapról, és ha bele lesz szőve ebbe a hazafiság is, akkor lesz vallásos és hazafias ifjúságunk és ez megvédi Magyarország jövőjét és kellő virágzásra juttatja szerencsétlen hazánkat, (Igaz! Ugy van !) Hosszú időn át működtem mint ifjúsági egyesület vezetője. Emlékbe idézem azt a szerencsétlen időt, amikor az úgynevezett proletárdiktatúra uralkodott. Március 30-án, amikor az ifjúsági egyesületben hitbuzgalmi színdarabokat adtunk elő, megjelent a proletárdiktatúra elnöke és azok is gyűlést tartottak. Hozzám jöttek és azt kérdezték, hogy hogy tudom én az ifjúságot olyan szennyes dolgokkal foglalkoztatni, mint a hitbuzgalmi szinmű volt. Azt mondta az illető: Tudja-e elvtárs, hogy a mi főtörekvésünk mearontani az ifjúságot, mert ha az ifjúságot megrontjuk, akkor mienk az ifjúság és mienk lesz a jövő. És ezeket a szavakat idézve, én is azt mondhatom a méltóságos Felsőháznak, hogy ha mi valláserkölcsi alapra nem helyezkedünk, akkor hazánk ifjúsága el fog pusztulni, ha pedig nem lesznek ifjaink, akkor nem lesznek jó hazafiak sem, és épen azért szívből üdvözlöm a népjóléti minister ur őnagyméltóságának az ifjúság védelméről szóló törvényjavaslatát. Kövessünk is el mindent, hogy az ifjúság meneküljön a sorvadástól és pusztulástól. Ha megmentjük, ha nem pusztul el, akkor mienk lesz a jövő és fel fog támadni Magyarország ifjúsága. Felhangzott az együttes bizottságnak és a képviselőháznak az az óhaja, hogy szombat délután, vasárnap és hétfőn délelőtt a korcsmák legyenek zárva. Elfogadnám ezt is tisztelettel, de figyelmeztetnem kell arra, hogy van egy régi népszokásunk, amely vasárnapra esik, értem a falusi bucsunapokat. Ha olyankor szesztilalom volna és a nép nem mehetne el akkor sem a mulatságra, ez egy régi népszokás aláásása lenne. Tiszta szívből, őszintén ajánlom ennek megfontolását. A munkásember, a családapa bizonyos oly szórakozása esik olyankorra, amit meg lehetne menteni. Az előttem szólt méltóságos felsőházi tag ur azt mondta, hogy ő csak arra az időre tartaná zárva a korcsmákat, amikor istentisztelet van, de én, habár munkásember vagyok, ott élek a falun és ott dolgozom, mégis azt mondom, hogy csak hadd legyen zárva a korcsma szombat délutántól hétfőig. Szombat este fizetik ki a munkásnép bérét és sok munkás olyankor nem a családjához siet, hanem igenis tivornyázni a kocsmába, lerészegedik, nem tudja mit csináljon, a családja nem kell neki, neki csak a literes kell; amikor elvesztette, a literre való pénzt, akkor jó egy deci pálinka is, és aztán vasárnap reggel ott látjuk fetrengeni az utca sarában. Mondom, én már szombaton délben bezáratnám a kocsmákat, de itt egy népszokásról van szó, a falusi búcsúkról, és ezeket szeretném megmenteni. Hiszen a tisztességes, becsületes magyar munkásember, a kisgazda töltse az idejét családjával, ne a korcsmában, de mégis azt mondom, ha a kibocsátandó végrehajtási utasitás a bucsunapokat nem adná meg a fiatalságnak és nem mentené meg a régi népszokást, akkor a nép azt hinné, hogy teljesen el van vágva mindentől és mindentől megfosztják. Ezekben voltam bátor az ifjúság védelméről szóló törvényjavaslathoz hozzászólni. A javaslatot a legnagyobb készséggel és örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök; Következik Szijj Bálint őméltósága. 1927. évi november hó 25-én, pénteken. 21 (Nincs itt !} Akkor a vitát bezárom. A minister ur Ö Excellentiája kivan beszélni. Yass József népióléti és munkaügyi minister : Nagyméltóságú Elnök Ur! Méltóságos Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel csak egészen röviden kivánjam igénybevenni a méltóságos Felsőház figyelmét. A kérdés meglehetősen ki van meritve azokkal a rendkivüi értékes felszólalásokkal, amelyek a vitában elhangzottak; mindamellett legyen szabad nekem rámutatnom az eszmék tisztázása végett arra, hogy ez a javaslat kizárólag az ifjúság védelmét tarlja szem előtt s nem az alkohol ellen való védekezés célját szolgálja. Igaz, hogy teljes joggal szólaltak fel mindazok, akik ebből a második szempontból méltatták a javaslatot, mert hiszen a törvényjavaslathoz a bizottság szövegezésében egy ajánlás, egy határozati javaslat kapcsolódik, amely azt tartalmazza, hogy különböző, rendkivüi fontos átfogó érdekekből szólittassék fel a kormány arra, hogy tegye megfontolás tárgyává a szeszkiméréssel foglalkozó helyeknek, nevezetesen a kocsmáknak, ünnepnap előtt való délutántól az^ ünnepnapot követő nap reggeléig való bezárását. Ez az a momentum, méltóságos Felsőház, amely az alkohol ellen való küzdelem gondolatát párosítja ezzel a törvényjavaslattal. Ha magát a törvényjavaslatot figyelem és csak .ebből a szempontból veszem tárgyalás alá, akkor megállapítható az, hogy a magyar ifjúságnak 18 éves korig, amely mint prekluziv korhatár állapittatik meg a javaslatban, igen nagy védelmet kivan nyújtani ez a törvényjavaslat azon a réven, hogy olyan helyek látogatásától próbálja eltiltani az ifjúságot, ahol azt a szeszfogyasztás veszedelmén kivül még nagyon sok más veszedelem is fenyegeti. Mert hiszen nem ez az egyetlen, sőt nem is a legnagyobb veszedelem, amellyel szemben ez a javaslat védeni kivánja az ifjúságot. Tiszteletteljes nézetem szerint abból a gondolatból kell kiindulni, hogy az ifjúságot nem lehet ugyan törvénnyel sem nevelni, sem a veszedelmektől csak törvénnyel megoltalmazni, az alapgondolat azonban mindenesetre az kell hogy legyen, hogy a családon kivül, vagy mondjuk igy : a család és az államhatalom között ott van a társadalom, és a társadalomnak kell felemelkednie annak tudatára, hogy az utána következő generációt neki kötelessége valóságos praeceptor vagy • magister vitae formájában és feladatának teljesítésében megnevelni. Én épen itt látom azokat a rettentő nagy és végzetes mulasztásokat amelyekkel meg kell terhelni társadalmunkat. Végre is a társadalom felnőtteknek nem mondom egyesülete, hanem rétegeződése. Ahogy a felnőttek élnek, élik az életet, amilyen stiiust mutat az életbe való beállásuk, szóval amilyen példát tárnak az ifjúság elé : ezek a tényezők azok, amelyek a legnagyobb hatással vannak az ifjúságra. Valaki az igen t. szónok urak közül beszélt itt az utcáról, amelyet Dante Infernojához hasonlitott. Egy kicsit furcsának látszik ez a hasonlat, ha azonban ebből a szempontból nézzük, nagyon sok igazságot találunk benne. Az utca, a város közönsége, maga az egész civilizáció az a keret, amelyben a társadalom leéli a maga életét, tulajdonképen a legnagyobb iskola kellene hogy legyen az ifjúság részére. Nem szabad, hogy az iskola, az az épület, amely igy neveztetik, monopolizálja az ifjúság nevelését, mert az nem is képes megnevelni az ifjúságot. Szükséges volna, hogy a család száz százaj lékig teljesitse az ifjúság megnevelésére vonatkozó kötelességét. Ha azonban a család szintén szemközt kénytelen állni a társadalommal, és amit az iskola, a család és a templom nevel és értéket gyarapit a