Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

Az országgyűlés felsőházának 19. ülés Összeülnek a fiatalsággal kártyázni, rendszerint borban és sörben, ők a faluban az orgazdák, akik biztatják a fiatalságot, hogyan szerezhetnének pénzt a mulatságokhoz, ők voltak a legközelebbi múltban is a csempészek herbertjei, ők adtak otthont a legközelebbi múltban is a csempészeknek. Igaz, ennek az is oka, hogy a kocsmai og adományozásában az igen t. kormány túlságosan liberális, mert előhozzák ugyan a paragrafust, amelyről már az előttem szóló t. felsőházi tag is emlitést tett, hogy minden 500 lélekre egy kocsma, egy korlátlan ki mérési jog adományozható, azonban ha nincs meg az 500 ember, akkor kaphat az illető egy kávéházat faluhelyen. Beleállit egy rossz billiárdot, amelyen senki még nem billiárdozott, vagy legalább abban az állapotban nem tud billiárdozni, szerez egy zárt palackban való italmérési jogot, amit igen könnyen megkaphat és megvan tulaj donképen a zugkorcsma. Jön azután a képviselőválasztás, és akkor azt látjuk, hogy a kávéházból korlátlan italmérési jogú kocsma lett, mert a képviselő ur, hogy megnyerje a szavazatokat, vállalkozott a kijárásra. (Ugy van ! Ugy van !) Ezek mind adatok, a neveket nem emlitem. Hogy hova vezet az, hogy ha a kocsmás bérlő és kényszerítve van a megélhetésre, azt mutatja egy példa az én vármegyémből, Sopron vármegyéből. Az egyik községben történetesen összeesik a vásár napja a bucsu napjával. Ezt megelőzi a vasárnap, tehát három mulatási nap következik egymás után. Ennek következménye az lett, hogy az egyik évben a legények a részegség folytán — ugy mondták, de tényleg az is volt az oka, mert pálinkát borral összevissza ittak —éjjel rátörtek eey házra és az ottlakó legény a jogos határon túlmenő önvédelemből három embert lelőtt. A hard éren az illető kitüntetést kapott, mert jó lövő volt, és nem volt az ellenséges lövészárkokban olyaa fej, amely kibukkanhatott volna és ő el nem találta volna. Ennek az egy mulatozásnak az lett az eredménye, hogy három fiatal élet elpusztult, egy másik család pedig tönkrement, mert ezt az önvédelem határán túlmenő legényt ötévi börtönre Ítélte a bíróság. A rákövetkező évben ugyanebben a községben ugyanezen alkalommal az volt a részegeskedésnek eredménye, hogy már egy felnőtt ember közvetlen közelből, pusztán mulatságból a társának a szemét lőtte ki, úgyhogy az illető megvakult. A harmadik esztendőben ugyanabban a községben ugyanabból az alkalomból lörtéot, hogy egy részeg ember mérgében megfojtotta a sógorát. Ilyenformán a legközelebbi alkalommal már várhatja az ottani község vezetősége, hogy megint valami ilyesmi fog előfordulni. Megjegyzem azonban, hogy ez a község különben valláserkölcsi alapon áll, jó hitélet van beane, aminek bizonyitékául felhozhatom, hogy a mostani szűkös viszonyok között is elhatározták magukat arra, hogy hatmilliárdos költséggel templomot építenek és már meg is kezdték a templom épitését. Tudjuk, hogy a részegség ellen a spártaiak ugy küzdöttek, hogy rabszolgákat részegítettek le és a fiatalság elé tartották, hogy megundorodjék tőlük- Nálunk, mint az igen t. előttem szóló emiitette, csak képekkel harcolnak a részegség ellen. Ezek a képek, »Józan Mihály« és »Részeges János« képei egymás mellé állítva, nagyon célszerűek. Az egyiknek a címe: »Az első és az utolsó pohár!« Sajnos ezeket a képeket egy temesvári magánvállalat adta ki és nem egy állami intézet. Sajnálatos továbbá, hogy csak a községházán, ott is az előszobában, vagy esetleg az iskolákban vannak ezek kitéve, de nem ott, ahol kellene, t. i a kocsmában. Kötelezően el kellene rendelni, hogy ott függesszék ki- (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslés.) 1927. évi november hó 25-én, pénteken. 19 Amikor itt a részegeskedés ellen küzdünk és az ifjúság védelmét óhajtjuk fokozni ezzel a törvénnyel is, akkor egyúttal legyen szabad felemlitenem azt a gondolatot, ne tekintsük a kocsmákat faluhelyen pusztán rossz helynek, mert a kocsma nemcsak bor, szeszfogyasztó helyiség, hanem egyúttal kaszinó, szórakozó hely is- Ha tehát, mint itt a képviselőház átiratában, az az óhaj, az a kívánság nyilvánul meg, hogy a kocsmákat már vasár- és ünnepnapot megelőző naptól kezdve be kell zárni, akkor állásomnál fogva is merem mondani, túllőnek a célon- Ez felesleges és a falusi lakosságra nézve nem is hasznos intézkedés, mert annak a falusi embernek egyedüli szórakozása, tisztességes szórakozása családos embernek is, hogy délután elmenjen a kocsmába. Hétköznap dolgoznia kell. Sok helyen a vármegyében azt is panaszolták, hogy nyáron a záróra kisközségekben 9 órakor túlságosan korán van. Ha egy fáradt ember kaszálásból, aratásból hazamegy, megérdemli azt az egy pohár bort, meg is szolgálta. De hogyha otthon nincs bor, kénytelen a kocsmába elmenni. 9 óra pedig elmúlik, mikorára a munkától megválik. Mikor igya meg azt a pohár bort ? Előre nem szokták hazahozni és otthontartani a bort. Épen ezért én mint lelkipásztor is teljesen megelégszem, ha a törvény úgy rendelkezik, hogy csupán a szentmise, vagy az istentisztelet alatt van zárva a kocsma és azt egy órával megelőzően. Megmondom azt is, miért kérem, igen t. népjóléti minister ur. Vannak falvakhoz tartozó, de 'a falutól 1—2 órányira fekvő majorok is. A vasárnap az egyedüli nap, amikor ezekben a majorokba u élő emberek bejöhetnek a községbe nemcsak szentmisére, hanem vásárlásokra és egy kis szórakozásra is, hogy mondjuk, bort igyanak. Ha már most a kocsmát bezárják, akkor a pusztán nyílnak meg a zúgkocsmák, amelyek nemcsak pénzügyileg károsak az államra nézve, de károsak az illető lakosságra nézve is, Ha valami tiltó rendelkezést törvényileg statuálunk, azt gondolom, arra is tekintettel kell lenni, hogy mit adunk helyette. Ismertem egy plébánost, aki küzdött az ellen, hogy az ifjúság kocsmába menjen, de nemcsak szóval küzdött, mert ez nem elég. Azt mondotta : »Fiuk ! Szilveszter napját megtartjuk ! Eljöttök és mindenki kap teát rummal, az édesanyám pedig pogácsát süt hozzá.« Mind eljöttek és igen jól érezték magukat. Akkor azután azt mondotta ez a plébános, aki különben meghalt már és igy megemlíthetem, hogy egyik kiváló elbeszélő irónk, Domonkos István volt, »hogy ha jól viselitek magatokat és farsangkor semmi excesszus nem lesz a faluban, tartunk egy farsangestét is.« A legpéldásabb rend lett a faluban, annyira örültek a fiatal legények az ilyen teaestélynek — nem five o'clock volt, de teaestély (Derültség.) — és pogácsának, hogy semmiféle tilalom nem tartotta őket ugy vissza a kocsmázástól, mint ez a kis kedvezmény. Mikor én fiatalember voltam és csak a könyvekből vettem a kis tudományomat, azt mondottam az embereknek, miért isznak maguk pálinkát reggel ? Elmondtam az ismert dolgot, hogy a pálinka milyen káros, hogy nem ad erőt. Azt felelték nekem. : próbálja meg az ur száraz kenyéren dolgozni egész nap. Kell valamit az embernek magához vennie, különösen télen, amikor minusz 10 fok hidegben kell fát vagy jeget vágni. Igazat kellett adnom, igazuk is volt. Gondoskodnunk kell, ha a pálinka ellen küzdünk, valamiről, amit a pálinka helyett tudnánk adni. Adjunk helyette meleg teát, kevés rummal, adjunk helyette igen jó törkölyt vagy szilvóriumot s akkor a nép nem fogja azt a pancsolt, méreggel kevert pálinkát 3*