Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

Àz országgyűlés felsőházának 19. ülést virágját, reményét megóvjuk olyan bántalmaktól, amelyek nemcsak saját egyéniségére, hanem egész generációkra is kihatnak. Az alkoholizmusra legfeljebb csak néhány szót kell vesztegetni itt, mert hiszen erről már nem köteteket, hanem könyvtárakat irtak össze. Azt a dogmát, hogy az alkohol káros hatású, mindenki ismeri, sajnos, azonban kevesen követik. Az az álláspont, amelyet ezzel a kérdéssel szemben az emberiség általában véve elfoglal, három csoportra osztható. Az egyik az optimisták csoportja, akik talán elhiszik, hogy az alkoholban méreg van, de akik bizoak szervezetükben és általában élnek vele. A másik csoport az ellenkező: minden csepp alkoholban mérget látnak s hogy ez az irányzat egyes államokban minő végletekre ragadtatta a kormányt, az állam vezetőségét, mutatja épen Amerika példája, ahol igazán a brutalitás határáig menő drákói szigorral kívánták ezt a kérdést megoldani az antialko íolisták szájaize szerint. S mit látunk? Az egész államhatalom mozgósítva van a társadalomnak ez ellen a szokása ellen s az államhatalom teljesen tehetetlen. A harmadik csoport, amely álláspontot én is elfoglalom az, hogy ép ugy, mint a gyógyszerekből ha sokat veszünk be, megárt, az alkohol túlságos élvezete is megárt. Est modus in rebus, mérsékelten használva az egészségnek nem árt. De ha felvetem azt a kérdést, hogy vájjon az ifjúságra nézve csak az alkoholfogyasztás az egyedüli kútforrása, hogy erkölcsileg degenerálódjék, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy még más területek is vannak, amelyeknek szanálása a jövőben jótékonyság lenne. Menjünk csak ki az utcára, mit látunk ott ? Nem tehetek róla, de valahányszor kimegyek az utcára, mindenkor a Dantenak a Pokla jut eszembe, amelynek egy fejezete ugy szól, hogy : az égő lábak mezeje. Doré egy remek illusztrációjában azt látjuk, hogy égbemeredő lábak égnek rózsa és piros színben. Én ugyanezeket a lábakat látom lefelé forditva az utcán. (Derültség.) Igaz, hogy némi bűnbánó érzés fog el bennünket, higiénikusukat, mert ennek részben okai vagyunk. A mai generáció talán nem tudja, hogy volt egy időszak, amikor a női divat azt hozta magával, hogy az elegancia abban rejlik, hogy minél nagyobb mértékben söpörjék fel a szoknyával az utcát. Ez ellen a higiénikusuk körömszakadtáig küzdöttek. Meg is volt az eredmény, mert kezdett divattá lenni a rövidebb szoknya. Akkor azután jöttek divatoktrojálók Paris, London stb., egyet kanyarítottak a szoknyán és volt egy kiadás, amely teljesen modeste voit, amikor csak egy arasznyi volt a lábakból látható. A jó tanács azonban annyira megfogamzott a lelkekben, hogy ezt mindjobban kihasználták és a háborús demoralizációnak kellett jönni, amely az ollót gyorsabb tevékenységre serkentette, így jött létre a mai divat, amit sajnos mindnyájunk megbotránkozására az utcán látunk. De ez nem az egyedüli kutforrás. Menjünk el a bálterembe, nézzük meg azokat a táncokat, amelyek igazán a szeméremsértés szuperlatívuszai. Nekünk, magyaroknak, ugylátszik nem elég, hogy vannak szép táncaink, hanem a hottentotta és indiánus táncokat kellett utánoznunk, hogy modernek legyünk. Egy győri bencés tanár megirta a magyarok táncát egy egész kötetben. Hogy ezek milyen szépek, mutatja az a körülmény, hogy amikor Győrött egy műkedvelő társaság ezeket bemutatta, külföldről jöttek az érdeklődők ezeket megszemlélni. Münchenből is eljöttek megnézni és elragadtatással nyilatkoztak a magyar táncokról. Ha tehát nekünk ilyen kincsünk van, miért kell a vad indiánok táncát utánozni, amelyhez hozzájárul az a lenge toalett, amelyről mi orvosok FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 1927. évi november hó 25-én, pénteken. 17 igazán nem tudjuk megállapítani, hogy felöltözöttnek, vagy levetközöttnek tekintsük-e az ezekben megjelent hölgyeket. Méltóztassanak ezekhez hozzávenni még az alkoholt s megvan az, amiről talán manapság nyíltan lehet beszélni : az erotika. Ez a kérdés viszont egy másikkal kapcsolódik, amely azt mondhatnám, ma már szinte szalonképessé válik : a venereás betegségek. Ha összekombináljuk a különbö ő benyomásokat és hozzávesszük, hogy az a fiatal fogékony agy megbillen, meghibban az ő Ítéletében és olyan térre ragadtatja magát, amelynek végső záradéka az orvosi rendelőszobában végződik, akkor be kell látnunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak nemcsak morális, de rendkivül fontos higiénikus ielentősége is van. Én a magamrészéről erre helyezném a súlypontot. Hogy t. i. preventív intézkedésül szolgál abban az irányban, amelyet a venereás betegségek elleni mozgalom intendál. Én mégsem vagyok megelégedve a törvényjavaslattal. Előttem van Győr város törvényhatóságának már tiz évvel ezelőtt alkotott ezirányu szabályrendelete, amelynek 1. §-a nagyon radikális intézkedést tartalmaz, t. i. a limine megtiltja a 16 éven aluli fiataloknak a korcsmába, kávéházba való belépést, felnőtt vezetése nélkül. Ugyanezt átvette Győrmegye és Mosón és Pozsony egyesitett törvényhatósága. Ez bizonyos hiány a törvényjavaslatban, amelyet ugyan az 5. § oly módon vél megkorrigálni, hogy errenézve a deciziót a belügyminister, a népjóléti minister ur, továbbá az igazságügyi, és a pénzügyminister ur őnagyméltóságaikra bízza. Nekem ez az összeállítás nem tetszik és pedig azért, mert ebben két ministerrel kevesebb és egy ministerrel több van. (Derültség.) Akik hiányoznak belőle az egészségügyi és morális oldalon kivül, — megjegyzem, hogy a kultusminister ur is benne van — akiket elsősorban érdekel anyagilag: ezek a földmivelésügyi minister és a kereskedelemügyi minister urak, részben a bortermelés révén, másrészt azon a réven, hogy a spiritusz mint mű borrá konvertált anyag kerül bele az ember gyomrába. Ezt a két minister urat nem látom a megbizatást nyerő ankétban, de benne látom a pénzügyminister urat. A pénzügyminister ur pénzügyi politikája iránt a legnagyobb hódolattal és elismeréssel vagyok, de kénytelen vagyok ebben az esetben bizalmamat felfüggeszteni. Miért? Mert ő ebben a bizonyos bizottságban is mindig csak pénzügyminister fog maradni, és ha a pénzügyminister ur — álljon bár a bizottság az egész kormányból — kimondja a szót, hogy nye pozvolim. az egész dolog el van intézve és nem lehet ellene tenni semmit. (Derültség.) A pénzügyminister urnák is van talán családja és vannak rokonai, akiknek egészségét ép ugy kell védeni, mint a mi ivadékaink egészségét és ha ez a bizottság összejön, talán engedni is fog nagyrabecsült financpolitikai álláspontjából. De van még egy másik nagy gyengéje a javaslatnak, hogy t. i. az 1. §. utolsóelőtti bekezdésében nincs biztosíték arranézve, hogy az a bizonyos küldönc, aki elmegy a vendéglőbe vagy korcsmába, hogy bort vigyen, csakugyan annak viszi-e, akinek szánva van, és nem viszi-e csak a kapu aljába, ahol megissza. Ebben a tekintetben bizonyos parallelizmust óhajtanék megvilágítani a gyógyszertárak között. Ha valaki ugyanis odaküld egy inasgyereket és azt mondja, hogy adjanak neki morfiumot vagy ciankálit, mindjárt azt fogják tőle kérdezni, hogy hol van a recept. Vannak bizonyos gyógyszerei a gyógyszertáraknak, amelyeket egy, kettő vagy három kereszttel jelöl meg a magyar gyógyszerkönyv a mérgezés hatása szerint. En az alkokolt a fiatalokra nézve ilyen szempontból három kereszttel 3