Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-19
16 Az országgyűlés felsőházának 19. ülé szesitalt nem fogyaszthat. Hiszen ez a jobbérzésü ifjút valószínűleg vissza fogja tartani attól, hogy oly alkalmakkor és oly helyeken, amelyekre a javallat, illetve a törvény tilalma nem terjed ki, szintén tartózkodjék a szeszesitalok élvezetétől. Végül, de nem utoljára, a törvény végrehajtását ez is megnehezíti. Szólani kivánok azokról a határozatokról is, amelyeket a Képviselőház ajánlott a népjóléti minister ur figyelmébe, és itt nagyon sajnálom, hogy nagyon tiszteletreméltó véleményekkel kerülök szembe, amikor állástfoglalok az ünnepnapi tilalom ellen, amely ugy szól, hogy ünnepnapot megelőző délutántól az azt követő reggelig szeszesital árusitása eltiltatik. Én ugyanis abban a meggyőződésben vagyok — és ezt képviseltem más hatáskörökben is — a vasárnapi tilalom esetére vonatkozólag, hogy az a fogyasztás, amely a nyilvános étkezőhelyeken és italmérőhelyeken nem foglalhat tért, nem marad el, hanem csak más helyeken folyik le, átplántálódik a családi körbe, ahol a fogyasztást látják a gyermekek és serdülők, sőt alkalmuk van abban részt is venni. Az én véleményem tehát az, hogy ez a határozat voltaképen beleütközik magának a javaslatnak intenciójába, amely természetesen nem törekszik arra, hogy ott is érvényesüljön, oly helyeken^ is, amelyekre a tilalom hatálya a törvény értelmében nem terjed ki. De más aggályom is van az ünnepnapi tilalommal szemben, mégpedig az idegenforgalom érdeke szempontjából. Lehet mondani, t. Felsőház, hogy Anglia még sokkal szigorúbb tilalmakat tart fenn. De ennek nincs befolyása az idegenforgalomra. Azt hiszem, nagyon sántitana az összehasonlítás, ha a mi idegenforgalmunkat, amely még csirájában sincs meg, az angol idegenforgalommal akarnák összehasonlitani. Tudom, hogy a kormány, a főváros, a társadalom nagy áldozatokra kész az idegenforgalom fejlesztése érdekében, amelynek igen nagy jelentőséget kell tulajdonítani akkor, amikor tudjuk, hogy idegenforgalmunk mérlege milyen óriási passzívummal zárul, amit bizony igen jó volna eliminálni. De én azt hiszem, az idegenforgalom előmozditására, táplálására és fentartására azokon a nagy terveken és nagy eszközökön kivül, amelyek annak megindítására, rendelkezésre állanak, nagy befolyással vannak azok a kicsiny dolgok is, amelyekre az idegen különös súlyt helyez : minden kicsiny óhajának teljesítése, amely elhelyezésével és ellátásával függ össze ; igen nagy befolyással van az idegen véleményének kialakítására és ha Budapestre ünnepnapon érkezett, attól is függővé teszi véleményét, hogy itt megkapja e az ő ebéd előtti aperitifjét, és amikor látja, hogy itt tilalom van, nem azon fogja törni a fejét, hogy mi magas kulturszinvonalon állunk, hanem csak azt fogja érezni, hogy ő nincs kielégítve. Ilyen kicsiny eszközökkel tehát nagyon hozzá lehet járulni az idegenforgalom fejlesztéséhez, ezeknek megvonása viszont az idegenforgalom fejlesztéséhez a legkevésbbé sem járul hozzá. Rá kell mutatnom arra, amire a népjóléti minister ur őnagyméltósága is rámutatott a Képviselőházban — bár ez szorosan nem függ össze a javaslattal, de a javaslat indokolása nagyon kidomborítja azt a jelentőséget, amelyet kulturnivónknak tulajdonítani kell, — hogy ebből a szempontból olyan felhatalmazásnál, amely a korhatárt a 18-ik évről a 21-ik évre emelné fel, sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanék olyan intézkedéseknek, amelyek az ittasságot mint kihágást súlyosabb büntetéssel sújtanák. Az 1879. évi törvény az ittasságot 25 forintig terjedő büntetéssel sújtja s én azt hiszem, hogy az az összeg, amely a lefolyt ötven év alatt ezen a címen befolyt, 1927, évi november hé 25-én, pénteken. nem rúgott valami sokra. Szükségesnek mutatkozik, hogy azok, akik emberi mivoltukból kivetkőzve lealacsonyítják magukat az ittassággal, ezért méltóbb büntetést kapjanak, mint huszonöt forintig terjedő pénzbüntetést, amit különben is csak a legritkább esetekben hajtanak végre. Szükségét látom annak is, hogy az ittas állapotban véghezvitt bűnténynél az ittasság ne számítson enyhítő körülménynek büntető jogunkban. Mélyen t. uraim, mig ez a javaslat a képviselőházból ideérkezett, különböző változásokon ment keresztül. Én ebben egy bizonyos propaganda kihatását látom, amely az irányzatot és a hangulatot az alkohol-prohibició irányában kívánja vezetni. Azt hiszem, eléggé kimutattam azokat a kapcsolatokat, amelyek népegészségügyünk és termelésünk érdekei között fennállanak, ahhoz, hogy megérthetővé tegyem azt, hogy az alkohol-prohibició meghonosítása egy olyan országban, amelynek lakosai közül egy millió ember van elfoglalva szőlőmüveléssel és az ezzel rokon iparban és kereskedelemben, nem vihető keresztül és ez ellen határozott ellenállást kell tanúsítani. Levonom konklúziómat az előadottakból. Tekintettel arra, hogy a népjóléti minister ur igazságérzete és mérséklete iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, a törvényjavaslatot elfogadom abban a feltevésben, hogy a minister ur őnagyméltósága a törvény végrehajtására kiadandó utasításban gondoskodni fog arról, hogy azok az iparűzők, akikről sem szándékosság, sem a törvény megszegésének iparszerű űzése nem állapitható meg, ne üldöztessenek, hogy a tömeges feljelentések ne történjenek, és elsőfokú Ítéletek kihágás címén tömegesen ne hozassanak. Tartalmazzon a végrehajtási utasítás teljesen precíz körülírásokat a felelősség szempontjából, amelyek ennek végrehajtását megkönnyítik. S kérem, méltóztassék a népjóléti minister ur Őnagyméltósága ezt a végrehajtási utasítást az érdekeltségeknek, talán a kereskedelmi- és iparkamarának véleményezés végett rendelkezésére bocsátani. Kérem egyúttal a népjóléti minister ur őnagyméltóságát, hogy azzal a felhatalmazással, amellyel a korhatárt a 18-ik évről a 21-ik évre van jogosítva, rendeleti utón felemelni, csak a végső szükség esetén éljen s akkor is csak ugy, hogy az érdekeltség véleményét megkérdezi s lehetőleg azzal egyetértésben jár el. Ugyanilyen tekinteteket kérek az ünnepnapi tilalom szempontjából is. Ebben a feltevésben. és a népjóléti minister ur és a kormány iránt érzett bizalmam és tiszteletem folyományaként ezt a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik Petz Lajos őméltósága. Petz Lajos : Nagyméltóságú Elnök ur, mélyen tisztelt Felsőház! Szinte ugy érzem, bizonyos kegyeletsértést követek el, amikor a mai tárgysorozaton lévő két első törvényjavaslat tárgyalása folyamán elhangzott nagyszabi su és magasröptű felszólalások után a mélyen tisztelt Felsőház mentalitását kénytelen vagyok egy prózai területre leszállítani, amely terület azonban ebben a törvényjavaslatban magában olyan fontos, vitális és nemzetünk életébe vágó kérdést tartalmaz, amelynek minden oldalról való megvilágítása úgyszólván parancsolólag megköveteli, hogy a mélyen tisztelt Felsőház türelmét néhány pillanatra ezzel a kérdéssel kapcsolatban igénybe vegyem. Amidőn a népjóléti minister ur őnagyméltrsága ezt a javaslatot a Képviselőházhoz beterjesztette, mindnyájunkban, akik a magyar fiatalság jövő fejlődése tekintetében bizonyos aggályokkal voltunk eltelve, nagy megnyugvást keltett. Arról van szó ebben a törvényjavaslatban, hogy hazánk
