Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

Az országgyűlés felsöházánah 19. ülése A javaslat indokolása felsorolja azokat az államokat, amelyek hasonló törvényeket már hoztak. Ezeket az államokat én két csoportra osztottam. Az egyik csoportba soroztam azokat, amelyek a szeszesitalokkal kapcsolatos termelésben nincsenek vagy alig vannak érdekelve, ilyenek Anglia, Svédország, Lengyelország, amelyek a korhatárt 18 esztendőben állapították meg, továbbá Norvégia, amely a korhatárt magasabban, 21 évben tartotta jónak kijelölni. Külön csoportba foglaltam össze azokat az államokat, amelyek fekvésüknél, éghajlati viszonyaiknál fogva, népességi, vérmérsékleti és termelési viszonyaik folytán velünk a mi termelési, éghajlati és vérmérsékleti viszonyainkkal rokonságban állanak. Ezek közé soroztam Ausztriát, Olaszországot és Jugoszláviát. Ezek az államok a korhatár megállapításánál megelégedtek a 16. életévvel. Nem akarok vitatkozni arról, melyik korhatár az, amely legjobban megfelel Magyarország szempontjából ; azonban meg kell állapi tanom, hogy a velünk szomszédos és a velünk rokon termelési viszonyok között élő államok a korhatárt valószínűleg azért állapították meg alacsonyabban, mint az északi államok, mert tekintettel voltak termelési érdekeikre. A javaslat azonban tovább megy, amennyiben meghatalmazást ad a minister ur őnagyméltóságának, hogy a korhatárt 18-ról felemelje 21-re. A javaslat tehát már gondol arra, hogy azt a korhatárt honosítsa meg, amelyet Norvégia a maga viszonyai között megállapítani szükségesnek tartott. Én azt hiszem, hogy az, aki erős propagálója volt ennek a felhatalmazásnak, nem volt tisztában azokkal a viszonyokkal, amelyekben Norvégia az alkoholfogyasztás terén van és nem állapította meg azt, hogy Norvégia és Magyarország szeszfogyasztása között milyen különbség van. Norvégiában ugyanis igen magas szeszfoku égetett italokat fogyasztanak, ezeknek nemcsak a 21. életévben, de a magasabb életkorban is meglehetősen káros a hatása ; nálunk azonban ilyen magasfoku égetett szeszes italok a fogyasztás tárgyát egyáltalán nem képezik. Én e korhatár megállapításánál tehát termelésünk érdekeit is érintve látnám, feltéve természetesen azt az esetet, ha a t. minister ur idővel a javaslatban adott meghatalmazással élni akarna és a korhatárt a 18. életévről felemelné 21-re. Hogy minő tekintettel kell lennünk a termelés érdekei iránt a népegészséggel összefüggő kérdések elbírálásánál, azt mindazok, akik népegészségügyi kérdésekkel foglalkoznak és hivatva is vannak ezt legjobban elbírálni, igen jól tudják. Akkor, amikor termelésünk nagy problémái, de sőt az exisztenciális kérdések is megoldatlanok, nem szabad egy törvényhozói munka alkalmával a termelés fontos érdekeit tekintet nélkül hagyni, mert ez sokszorosan megbosszulja magát a másik oldalon. Ismeretes, hogy a népegészségügy legnehezebb problémái, amelyek ma alig oldhatók meg, igen könnyen volnának megfejthetők akkor, ha a gazdasági viszonyokon lehetne változtatni. A tömeglakások, a serdülő gyermekek fogyatékos táplálkozása, a betegségek iránti hajlandóság: többéke vésbbé függvényei a mai gazdasági viszonyoknak. Én tehát azt állítom, hogy a népegészségügynek legnagyobb hasznára van az, aki jó termelési és gazdasági politikát követ és rossz egészségi politikát követ az, aki elhanyagolja a termelés fontos érdekeit. Nem akarok azonban e tárgynál hosszasan immorálni. Ez a javaslat, amely rövid néhány szakaszból áll, egyik rendelkezésében megállapitja a felelősséget az esetek legnagyobb részében az illető iparüző, annak helyettese vagy alkalmazottja ellen. Azt mondja, hogy felelős abban az 192^. évi november hó 25-én, pénteken. 15 esetben, ha ifjukorunak, aki a 18-dik évét nem érte el, szeszesitalt szolgáltat akár szándékosan, akár a köteles óvatosság elmulasztásával. Nem lehet észrevétel az ellen, hogy aki szándékosan megszegi a törvényt, az szigorúan büntettessék; de a köteles óvatosság kérdése az, amely kétessé teszi, vájjon a felelősséget lehet-e megállapítani valaki ellen, akinek nem volt módjában konstatálni azt, amit a javaslat eiőir, tudniillik az életkorát annak, akinek korára nézve kétsége van. Hiába teszi fel az az iparüző a kérdést a vendég előtt, hiába követeli az ő életkorának anyakönyvi kivonattal vagy hatósági bizonyítvánnyal való igazolását, amikor ezt az okmányt az illető nem köteles felmutatni, de feleletet sem köteles adni, sőt teljesen biztosra vehető, hogy a kérdésre — feltéve, hogy az iparüző a kérdést feltenni merészelné, amit kétség be vonok — feleletet nem fog kapni. Emellett az iparüzőnek körülbelül 8 óv folyamát az ifjú embereknek, a 16—24 éves korig, nyilván kell tartani és kell állandóan vizsgálnia abból a szempontból, hogy az illetőket igazoltassa-e vagy ne igazoltassa. A törvénynek pedig nem lehet intenciója, hogy oly feladatot varrjon valakinek nyakába, amelynek az illető megfelelni nem tud. Az iparüző önmagával jut meghasonlásba akkor, amikor kettő közt kell választania : a közt, hogy igazoltassa-e vendégeit és alkalmazza-e rájuk a szankciót, azt a szankciót tudniillik, hogy nem szolgáltat ki részükre italt arra az esetre, ha nem igazolják magukat és akkor klienseit veszti el ; vagy választhatja a másik megoldást, hogy nem tartja meg a törvényt betű szerint és akkor annak van kitéve, hogy kihágásért ismételten megbüntetik és végül elveszti italmérési engedélyét és ezzel exisztenciájának forrásán Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ugy látom, hogy a javaslatnak egyáltalában a felelősség kérdésére tartozó része legkevésbé sincs kapcsolatban az élettel, nem számol azzal, hogy az életben mi valósitható meg és azért fontos, hogy a végrehajtási utasításban a felelősségnek oly preciz körülírásával egészíttessék ez ki, amely egyrészt kizárja az igazságtalanságokat, másrészt lehetővé tegye a törvény kellő végrehajtását. Nem tudtam teljes biztonsággal megállapítani, hogy a felelősség köre kiterjed-e az iparüzőre akkor is, ha az ifjukoru egy felnőtt kíséretében jelenik meg, amely esetben pedig mindenesetre felelős azért, ha megengedi, vagy előmozdítja, hogy a fiatalkorú szeszesitalt fogyaszt. Ha ez kétes, akkor mindenesetre ügyelni kell arra, hogy erre az esetre az iparüző felelősségre vonható ne legyen, annál az oknál fogva, mert ő nem gyakorolhat befolyást arra a cselekedetre, amelyért a nagykorú felelős és intézkedik. Neki hatósági és hatalmi köre nincs, megtiltani a nagykorúnak, vagy annak cselekedeteire befolyást gyakorolni. Arra kérem a mélyen t. Felsőházat, ne méltóztassék engem talán az ifjúság ellenségének tartani, vagy szívtelennek tekinteni akkor, amidőn felvetem a kérdést, hogy mi volt az, ami a népjóléti minister ur őnagyméltóságát gátolta abban, hogy megállapitsa as ifjak felelősségét. (Mozgás.) Ez a törvény végrehajtását rendkívül megkönnyítette volna, és ha a javaslat indokolása azt mondja, hogy jótékonyan akar hatni, jótékony hatást remél a javaslattól az ifjak erkölcsi felfogásának fejlesztése szempontjából is, ugy azt hiszem, hogy a törvénytisztelettel kapcsolatban a felelősség érzetének fölkeltése az ifjukoruakban azok erkölcsi felfogására csak üdvös hatással lehet, sőt a törvény kihatása szempontjából is nagy előnyt biztosit az, ha az ifjukoru már otthon hallja azt, hogy ő felelősséggel tartozik azért a törvény előtt, hogy ő bizonyos életkorig sze-