Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

14 Az országgyűlés felsőházának 19. ülé fanyalodni, amelyek a közönségnek ártalmára vannak, hogy biztositsa a maga megélhetését. Mentől több korcsma, italmérés van egy helység­ben, annál inkább kényszerülnek az italmérők arra, hogy a kimérésnél és más dolgoknál illegi­tim hasznot szerezzenek maguknak. Nem akarok ezzel a kérdéssel bővebben fog­lalkozni, de meg kell jegyeznem : nemcsak az a baj, hogy minden ötszáz lélek után kiadható egy italmérési jog, hanem az is, hogy ma már ötszáz leieknél kevesebbre is kiadják a jogot. Egyes közsé­gekben, ahol — mondjuk — húsz engedélyt lehetne kiadni, kiadtak harmincat, negyvenet is, vagyis a megengedettnek kétszeresét, sőt annál is többet. Ez azután fölhigitja a vendégek számát, ami ismét arra kényszerili az italmérőket, hogy hely­telen utakat kövessenek gazdasági erejük fenn­tartása érdekében. Méltóztassék azután egy további körülmény következményeit megitéíni. Miután ezek a korcsma­helyiségek tömegüknél fogva most már nem he­lyezhetők el a város, a község főterén, tehát mellékutcákban, vagy alig húsz-harminc lakóház közelében, távol a központoktól, a felügyelettől helyezkednek el. Az ilyen ismeretlen, távol eső helyen mindenféle felügyeletet nélkülöznek. Mél­tóztassék arra gondolni, ímilyen szerepe lehet a lakosság erkölcsének megrontása körül annak, ha ezek semmi felügyelet alatt nincsenek s igy alkal­mat adnak a szeszfogyasztásra való buzditá^ra és általában a lakosság helyzetének rontására. Ez lehetetlen állapot. Ezekben az ismeretlen külváro­sokban olyan eszközöket vesznek sokszor igénybe, olyan körülmények jönnek létre, amelyek nagyon sokszor tulmennek a büntetőtörvény határain. Ha már bizonyos mértékig fenn is kell állaniok ezek­nek az italméréseknek, feltétlenül szükséges volna, hogy félreeső, ismeretlen kis utcákban való elhelye­zésüket megakadályozzák. Itt van az alapja annak, hogy népünk züllik, felügyelet nélkül ki van téve a csábitásnak. Ilyen helyeken kezdi meg a de­strukció a maga útját. Innen indulnak ki azok az utak, amelyek bizonyos tekintetben az államra is veszélyesekké válhatnak. Az italmérési engedélyek számának magas­ságától, továbbá azok felügyelet nélkül való el­helyezésétől eltekintve, nagyon fontos még az a kérdés is, hogy ezek a kis kocsmák tulajdonkép­pen kis tőzsdékké alakultak át. Különösen a falu­ban, meg a kisebb városokban a lakosság itt bonyolitja le adás-vételeit. Már pedig ezek a helyek nem alkalmasak arra, hogy az emberek itt adás­vételt folytassanak. Az italfogyasztás, különösen az ital-túlfogyasztás és maga a hely. ahol tartóz­kodnak, teljesen alkalmatlan arra, hogy az adás­vételhez szükséges higgadtságot megtarthassák és annak értelmében járjanak el. Helytelen állapot ez azért is, mert az a család, amelynek feje az italmérőben van, nem tudja befolyásolni azokat az eladásokat és vételeket, amelyek ott történnek, bizonyos mértékig fölhevült és nem normális állapotban. Ezek az adás-vételek, amelyek kocs­mákban történnek, a családra nézve nagyon sok­szor végzetes keserűséget okoznak és sokszor jár­nak végzetes körülményekkel. Egyéni véleményem szerint az italmérésekben történt ingatlan- és ingóeladásoknak érvénytelenségét feltétlenül ki kell mondani, mert az ily italmérés az a hely, ahol a magyar kispolgárságot és gazdaközönséget keresményének gyümölcsétől, munkájának ered­ményétől nagyon sokszor elütik. Annyira, hogy ebben a kérdésben a törvény­hozásnak és a királyi kormánynak valahogyan intézkt dnie kell. Ez csak akkor volna elkerülhető, ha olyan nagy mértékben változnék meg a nép életmódja, amelyet elképzelni is alig lehet ; ma ezek a kocsmai eladások a nép anyagi romlása­ié 1Ú27. évi november hó 25-én, pénteken. nak alapjául szolgálnak s a mellett az ott tartóz­kodás a testi épséget is aláássa. Ismétlem, feltét­lenül szükségesnek tartanám, hogy az italmérő­helyiségekben egyáltalán ne történhessék semmi­féle adás-vétel, annál is kevésbbé, mert itt van az uzsorának, a közönség kizsákmányolásának egyik legbiztosabb alapja. Az elmondottakhoz hozzátenném még — s erre nézve a mélyen tisz­telt Felsőház véleményét volnék bátor kikérni —, hogy ingatlan szerződéseket ne csak italmérési helyiségekben ne lehessen kötni, hanem, hogy ingatlan vétele vagy eladása feltétlenül csak az elöljáró vagy a közjegyző előtt történhessék, mert itt igen sok visszaélésre van alkalom. A harmadik kérdés, melyet a mélyen t. kor­mánynak és Felsőháznak figyelmébe akarok aján­lani az, hogy a régebbi italmérési törvény egyik rendelkezése világosan megmondja, hogy bizonyos mértékben már ittas embernek italt, súlyos bün­tetés terhe mellett, nem szabad adni és idegen italmérésbe átment ittas embert sem szabad ki­szolgálni. Bár a törvény erre szigorú utasításo­kat ad, ezek végrehajtására ebben az országban alig történt valami. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a családra és az egyénre háruló bajok legnagyobb része az ittas állapot következ­ménye. Ha a törvény intenciója szerint meg­tagadták volna az ittas állapotban való kiszolgá­lást, nem lett volna annyi szerencsétlenség, oly sok bűntett és nem került volna annyi ember a biró elé. Természetesen ugyanilyen beszámítás alá esik a kiszolgálás, ha az illető már ittasan jön át egy másik kocsmából. Az az italmérő, aki ittas embert kiszolgál, sok kellemetlenséget okoz a családnak. A valóság mégis az, hogy a régi italmérési törvény végre­hajtása ezen a téren nem sikerült. Az ittas ember, ha megkóstolta az italt, nem ismer határt, ujabb és ujabb italt kér és ezeknek a kiszolgálása a legtöbb bűntettnek alapja. Épen ezért a magyar nép iránti szeretetből azzal a tiszteletteljes kérés­sel járulok a nagyméltóságú m. kir. kormányhoz és a t. Felsőházhoz, méltóztassék módját ejteni annak, hogy az italmérési törvény idevonatkozó intézkedései a való életbe átvitessenek. A mai állapotnak megszűnte ugyanis a nép lelki életé­nek, testi épségének és anyagi fejlődésének érdekeit igen nagy mértékben szolgálná, szerény véleményem szerint legalább 50-60% erejéig biztositaná. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a szeszesitalok káros hatása abban is megnyilvánul, hogy igen sok bogárhátú ház jut idegen kézre, még a középbirtokosok háza és birtoka is emiatt cserél gazdát, Ennek megakadályozása végett kérem a t. kormány tagjait, szíveskedjenek olyan intézkedéseket tenni, amelyek a magyar népet alkalmassá teszik arra, hogy a maga erkölcsi erejét a haza érdekében kifejthesse és az országot mai szerencsétlen állapotából kivezethesse. A tör­vényjavaslatot egyébként nagy örömmel elfoga­dom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Belatiny Arthur őméltósága. Belatiny Arthur : Nagyméltóságú Elnök ur ! T. Felsőház ! Azt hiszem, mindenki, aki a nép egészségügyét szivén viseli, — és ezek közé sorozom magamat is — örömmel és a nép­jóléti minister ur őnagyméltósága iránti hálával és köszönettel fogadju ezt a javaslatot, mely az ifjúságot a szeszesital fogyasztásának káros hatá­sától igyekszik mentesiteni. Ha ehhez a javaslathoz hozzászólok, teszem ezt azon kapcsolatnál fogva, amelyben ez a javas­lat a termelés érdekeivel is összefüggésbe hozható, és azon összefüggésnél fogva, amelyben áll bizo­nyos gazdasági csoportokkal és kereseti ágakkal, melyek itt érintve vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents