Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

12 Az országgyűlés felsőházának 19. ülé Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti vázszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesittetni fog. Napirend szerint következik a népjóléti és munkaügyi, valamint közigazgatási bizottság jelentése azifjuság védelméről szeszesitalok kiszolgáltatása és szórakozóhelyek látogatása terén című törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a jelentést felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Szólásra következik Kolossváry Mihály őméltósága. • Kolossváry Mihály: Nagyméltóságú Elnök ur ! Mélyen t. Felsőház! Az államhatalomnak legnemesebb funkciója az, amikor a társadalmi életfolyamatokat tisztítja meg a szennytől és a rendelkezésére álló eszközökkel az emberből kiűzi az alantasabb állatot, tehát embert, honpolgárt, lelkeket ment meg a haza számára. Carlyle angol szociológus azt tartja, hogy a társadalmi dekadenciának legszomorúbb jelensége az, amikor tért kezd hódítani a lelkekben az a felfogás, hogy a munkának egyetlen és legfőbb célja az, hogy a munkás jól egyék és jól igyék. Carlyle ezt a dekadens világnézetet a maró gúnynak és a persziflázs mérgezett nyilának fegyverével fámadja, mert ez az egész világot csak egy vályúnak tekinti, s azt tartja, hogy az egyetlen jó az, ami a vályúban van és az egyetlen rossz az, ami attól elválaszt. Egy világháborút követő szörnyű katasztrófa tanulságai rázták fel az emberiséget arra az öntudatra és arra a meggyőződésre, hogy az emberi társadalom nem holt anyag, nem hulla, amelynek csak csontja, csak izomzata, csak zsigerei vannak, hanem lelke is van, amelyet érdemes megmenteni, amelyet érdemes táplálni. Ez a lélek az ő benső tartalmát a társadalomban hordja és tükrözi vissza. Alacsony lelkek mellett alacsony a társadalmi élet, beteg lelkek mellett beteg a társadalmi élet, alkoholos lelkek mellett pedig részeges a társadalom. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat a társadalmi . etika szanálásának gyönyörű szakaszát mutatja be előttünk. Ennek a törvényjavaslatnak, amelyet a népjóléti minister ur őexcellenciájának mesteri keze páratlan szociális, érzékkel és az ifjúság meleg szeretetében kodifikált és amely törvényjavaslat csak néhány szakaszból áll ugyan, de egy nagy beteg, egy halálra sebzett, egy küzdő, egy vérző nemzetnek örök háláját érdemli : ennek a javaslatnak a célja az ifjúság megmentése. Azt kivan ja, hogy legyen majd gyümölcs a fán, hogy tiszta vérrel, egészséges aggyal, acél idegekkel maradjon meg a magyar nemzet. Ez a javaslat ugy, amint előttünk áll, a mai törvényes intézkedések által megállapított felelősség határait bölcsen és okszerűen kitágitotta és igy garanciát nyújtott arra, hogy az esetleg előforduló visszaélések megtorlatlanul ne maradjanak ; más oldalról pedig megnyugtató, hogy az italmérési jövedékről szóló 1921: IV. tcikk 17. §-át erőteljesebb szankciókkal látta el és iary az ifjúság erkölcsi és egészségügyi védelmét, amely ennek a javaslatnak a célja, hatékonyabb erődítményekkel bástyázta körül. Nincs mit elvenni, nincs mit változtatni ezen a törvényjavaslaton, ha csak azt nem, ami az én egyéni véleményem szerint kevés ; szerettem volna, ha jobban, erősebben mondatott volna ki az ifjúsággal szemben a tilalmazás, nem a leg? 1927. évi november hó 25-én, pénteken. szigorúbban egyedül csak a nyilvános mulatóhelyekhez korcsmákhoz és italmérési helyiségekhez kötve, hanem, ha átlépi ott és akkor, ahol és amikor a nagy nemzeti érdek kívánja, a magánházak küszöbét is. Tudom, — hiszen az indokolás általános részében is benne van, — hogy a magánházakban való tilalmazás jóformán hatálytalanná lenne, mert legyőzhetetlen nehézségekbe ütköznék a végrehajtás során. Azt is tudom, hogy nem lenne rokonszenves, sőt nagyon is ellenszenves lenne az államhatalomnak a családi tűzhelybe belenyúlni. Ámde amikor erre irányítom a mélyen t. Felsőháznak nagybecsű figyelmét, hivatkozom azokra a katasztrófákra, amelyeknek az életben annyiszor tanúi vagyunk, amikor éppen a könnyelmű és mértéktelen szülők romboló példájának hatása alatt züllik le az ifjúság. Rámutatok arra, amit a környezettanulmányoknál tapasztalunk, amikor az államnak büntetőszankciókkal való beavatkozása és átlépése a magánházak küszöbén éppen az ifjúság megmentése céljából rendkívül üdvös és szükséges volna. Meghailom az előtt a vélemény előtt, hogy tiszteletben kell tartani azokat a természeti jogokat, amelyek nem az államtól adattak, de amelyek az államrendszer védelme és oltalma alá helyezkednem, amilyenek a szülők természeti jogaik gyermekeikkel szemben. Ámde méltóztassanak megengedni, hogy annak a véleményemnek adjak kifejezést, hogy amikor nagy nemzeti érdek követeli a beavatkozást, amikor ez a beavatkozás egy katasztrofálisan pusztító társadalmi betegség kiirtása és a morál védelme céljából történik, akkor nem lehet egy szót sem szólni a beavatkozás ellen, mert ez képezi az állami és polgári jólét alapját, amely felett őrködni az államnak nemcsak joga, de legszentebb kötelessége is. De eltekintve ettől, mindaz, ami ebben a törvényjavaslatban van, ugy általános erkölcsi, mint főképen nemzeti szempontból elsőrangú, kiváló alkotás, amely előtt csak elismeréssel és köszönettel kell adóznunk. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy röviden, épen e törvényjavaslat hatálya és jövendő sikere érdek ben rámutathassak egy nagy fundamentális igazságra s ez az, hogy minden törvénynek csak akkor van meg a sikere, a hatálya, ha a többi összes törvények, különösen a hasonló cél érdekében és szolgálatában álló törvények támogatják egymást, egymásnak segítségére sietnek és mint láncszemek kölcsönhatásaikkal kapcsolódnak egymásba. Hiába beszélünk mi az iskolákban az ifjú növendékeknek az alkohol pusztító, romboló hatásáról; hiába fogjuk az illusztráló képeket felakasztani az iskolák falaira, amelyek a józan Miska és a részeg Pista eseteiről szólnak, és amelyek a gyermekeket a helyes, okos életre tanitják. Mindez hiábavaló, ha másoldalról azt tapasztaljuk, hogy az italmérési helyek, korcsmák és mulatók száma napról-napra folyton sokasodik és ha azt látjuk, hogy a mulatóhelyek zárórái folytonosan jobban és jobban kitolódnak, tehát a bűnalkalmak az ifjúság előtt megsokasodnak. A törvényeknek e részben egybehangzóaknak kell lenniök, söt tovább megyek, ez a törvény egymagába nem sok eredményt fog felmutatni a társadalom kooperációja, a társadalom teljes jóakaratú megértése nélkül. Miként minden törvénynek és törvényes intézkedésnek, amely társadalmi szokásokat akar megváltoztatni és mint minden olyan korlátozásnak, amely látszólag partikuláris jogokat érint, e törvénynek is akkor lesz kellő sikere és hatálya, ha a társadalom egyeteme segítségére siet es iparkodik azt támogatni és teljesen magáévé tenni. De a társadalom támogatása nélkül ez a törvényjavaslat teljesen hiába való. A társadalomnak tehát arra az ideális