Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-31

216 Az országgyűlés felsőházának 31. ülése 1928. évi március hó 23-án, pénteken. fogja megszabni, amire a javaslat a ministeriumniak felhatalmazást ad. Itt kapcsolódik bele azután az én felszólalásom, az én érvelésem Hadik őexcellenciájának egy másik kifogásába vagy beszédének egy másik tárgyába, nevezetesen a kisemberek érdiekéinek szem előtt tartása kérdésébe. Vitatom, igen t. Felsőház, hogy ha ez a javaslat törvénnyé válik, és ha mi a törvényben erre a rendeleti rendezésre a törvényhozástól a felhatalmazást megkapjuk, akkor ez a rendeleti rendelkezés igenis, alkotmányos és törvényes lesz. Mármost áttérek ennek a kérdésnek másik vonatkozására, a kisemberekkel való vonatkozására és indokát kívánom adni annak, miért kéljük ezt a rendeleti felhatalmazást és miért nem hagyjuk ezt a kérdést azon a rendes utón leperegni, amely rendes utón ez egyébként lepergetendő lenne, nevezetesen a bíróságok utján. Itt, a baleseti járadékok kérdésénél nagyon sok kisember érdeke csoportosul össze. Ha, nean azt mondom, hölgy egyénileg, hanem bizonyos klasszisokba, kategóriákba osztva nem adjuk a keretét a valorizáció mértékének, akkor mi következik el? Az következik el, hogy kisember megpróbál egyezkedni a baleseti járadékot fizetni kötelezett féllel, s én

1 aszit hiszem, hogy akkor ő szorongatott helyzeténél fogva ennél az egyezségnél inferioris helyzetben lesz és igy nem fog róla olyan gondoskodás történni, amilyen gondoskodás történni fog róla alkkor, ha ennek az egyezségnek, az egyezséglehetőségnek kenete, mérve számszerűleg, rendeletileg — természetesen az érdekeltek meghallgatása után megállapított keretek között — biztosítva lesz. Viszont, ha ez az egyezség nem jön létre, akkor mi következik? Akkor az következik, hogy kisember kénytelen lesz a maga valorizációs igényével a bírósághoz fordulni. Méltóztassék elképzelni, hogy ez arra a kisemberre mennyi költséget, mennyi időpazarlást fog jelenteni!

1 [Amikor én ezt az igen t. Felsőház szeme elé tárom és hivatkozom arra. hogy eoben a törvényjavaslatban van egy rendelkezés a tekintetben, hogy a kormány köteles a Képviselőháznak,, illetőleg a törvényhozásnak ezt a kiadandó rendeletet bemutatni, tehát ellenőrzése alá bocsátani, akkor, azt hiszem, teljes meggyőződéssel és teljes joggal mondhatom, hogy mi a rendeleti rendelkezés jogának kérdésénél igenis, a kisemberek érdekére és a kisemberek helyzetére voltunk figyelemmel. T. Felsőház! Hadik őexcellenciája volt szive s felszólalásába az 1927: X. te. kérdését is belekapcsolni. Azok a nehézmények, amelyeket őexcellenciája felhozott, beszéde tartalma szerint a kárbiztositásra vonatkoznak, a törvényjavaslatnaik ezzel a fejezetével tehát ez a kérdés tulajdonképen nem áll összefüggésben. (Gróf Hadik János: Az áthárítás szempontjából áll!) Őexcellenciája diffikultálta azt, hogy a káreset utáni felmondási lehetőséget akkor nem vettük figyelembe. Hogy ez a kérdés mennyiben tartozik ennek a tárgyalás alatt álló javaslatnak keretéibe, arról nem kivan ok szót ejteni, csak azt vagyok bátor megjegyezni Hadik őexcellenciájának erre r a felvetett kérdésére; hogy annak idején bőségesen tárgyaltuk ezt a kérdést és hivatkozom arra, hogy ez az 1927. évi törvény bizonyos szerződési kikötések esetében annak a biztosítottnak felmondási jogát hét év eltelte előtt is biztosította. Méltóztassék , most nekem megengedni, hogy áttérjek őexcellenciájának a biztositottak panaszjogával kapcsolatosan tett megjegyzéseire. Őexcellenciája diffikultálja azt, hogy a biztosítottak részére panaszjog nincs biztosítva a törvényjavaslatban és őexcellenciája jelezte beszédében azt, hogy ezt végrehajtási rendelet utján óhajtja a kormány rendezni. Én kijelenthetem azt, hogy a kormány ezt a kérdést rendeleti utón nem óhajtja, nem kívánja, nem fogja rendezni, mert ezt a kérdést magával a törvényjavaslattal eldöntöttnek és rendezettnek látja. Nevezetesen a 21. § második bekezdése aként rendelkezik, hogy a jogosult a biztosítási szerződés alapján csak azt az összeget követelheti, amely őt az alábbi rendelkezések értelmében megilleti. Ez a rendelkezés azt jelenti, ki nem fejezett tartalmában, hogy a biztositási szerződéseknél a törvénymagyarázati szabályok ismernek t olyan törvénymagyarázatot is, amely a törvény nem-rendelkezéséből -folyik, excellenciás uram, és ez a törvénymagyarázat áll erre az esetre is. Nevezetesen ez a rendelkezése a biztositási szerződésnek csupán a járulékra, a biztosított összegre vonatkozó rendelkezését változtatja meg, nevezetesen abban a bizonyos 5%-ban; a biztositási szerződés egyéb rendelkezései azonban hatályban maradnak. De hatályban marad az a kompetencia, az a hatáskör is, amely a biztositási szerződések tekintetében, a biztositási szerződésekre vonatkozólag most fennáll. Ennek kompetens birósága és kompetens hatósága pedig az általános magánjogi viszonyok elbirálására hivatott rendes bíróság. Hogy ez igy van, e tekintetben hivatkozom arra, hogy a 26. §, amely rendelkezik a felügyelő hatóságról, a felügyelő hatóságnak a 22. § utolsó bekezdése, a 23. § utolsó bekezdése, valamint a 25. § második bekezdései alapján hozott határozata ellen panaszt enged. Méltóztasék e szakaszoknak utána nézni és meg méltóztatik látni, hogy ezek a szakaszok a felügyelő hatóság és t a ^ biztosítóintézet közti kontroverziák elintézésére^ hivatottak. (Gróf Hadik János: Csakis!) Az általános birói kompetencia azonban — ismételten hangsúlyozom — megváltoztatva nincs és a magánjogi jogviszonyból származó ügyekre nézve a kompetens biróság illetékes ezeknek a kontroverz kérdéseknek elbirálására. Ami a visszaküldés kérdését illeti, én a magam részéről csak azt mondhatom és ismételhetem, amit a pénzügyminister ur elmondott. Ha a Felsőháznak bölcsesége valamely kérdésben ugy látja, hogy azt megfontolás végett és uj határozathozatal végett vissza kivan ja küldeni a Képviselőházhoz, a kormányt azért igazán szemrehányás nem érheti, ha ennek rezisztál és ezt megakadályozni igyekszik. Ez érthető, mer* hiszen mi megfontolva, meggondolva jöttü'ik ide, de méghajlünk a magas Felsőháznak bölcsesége. előtt, s h a az a bölcseség minket visszaküld ezzel a javaslattal, készséggel fogunk ennek eleget tenni. Elnök: Gróf Hadik János őexcellenciája kíván a viszonválasz jogával élni. Gróf Hadik János: Nagy méltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez nem lehetséges! Hol vannak a házszabályoki) Minthogy indítványt adtam be, élek azzal a jogommal, hogy a kormánynak nyilatkozataira, reflektálhassak. Mindenekelőtt az utolsó tételénél kezdem az igazságügyminister urnák, aki azt mondotta, hogy felesleges itt intézkedni, még- rendeleti utón sem fog intézkedni, (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem!) hogy panaszjoggal félhessenek a biztosítottak (Pesthy Pál igaaságügymiuister: Kereseti joggal!) a közigazgatási