Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-31
~Az országgyűlés felsőházának 31. ülése 1928. évi március hó 23-án, pénteken. 215 volna az uj biztosítóintézetnek a régi biztosítóintézetekkel szemben, hogy senki a régiekhez biztositani nem menne. Ez mégis óriási teher az egyik oldalon, amelytől a másik uj biztosítóintézet megszabadul. Különben is, ha nézem a külföldi viszonyok alakulását ebből a szempontból, azt látom, hogy a külföldi helyzet is ide vezetett, hogy alapjában véve egyenlősíteni akarják a föltételeket. Azt hiszem, ez a verseny szempontjából is a legjobb. Őexcellenciája egészen helyesen mutatott rá arra, hogy itt versenyt kell támasztani az intézetek között. Ez a verseny nézetem szerint nem lesz kizárva és e tekintetben fentartom azt, amit a Képviselőházban mondottam. Mert igaz, hogy jogilag elszakítom, de tényleg fentartom a kapcsolatot az intézet és a biztositott között, mert — amint mondottam — az érdekelt fél mindig a biztosítóintézettel fog továbbra is érintkezni, és a biztositott nem énhozzám vagy nem tudom, micsoda központi intézményhez fog szaladni. Meg vagyok tehát győződve, hogyha valamelyik biztosítóintézet a valorizálás mértékében tovább fog menni, — mert hiszen fogják keresni a módot, hogyan tudják magukhoz kapcsolni az embereket — akkor itt igen nemes verseny fog kifejlődni. .Ezek azok az indokok, amelyek bennünket erre a megoldásra kényszeritettek. Ne méltóztassék azt hinni, mélyen t. Felsőház, hogy mi talán felületesen intéztük el ezt a kérdést. Nagyon sokat tárgyaltuk, nagyon sokat kerestük a megoldási módokat. Legyen szabad most még határozottan megmondanom, mi volna a helyes és igazságos álláspont. Mivel azoknak a közforgalmú papiroknak átértékelését, amelyek a vállalatok díjtartalékaiban vannak, nem mondottuk ki, igazságos, helyes következtetés csak egy volna: ezt a részt is függőben hagyni mindaddig, amig ebben a kérdésben meg nem történik a döntés. Ez lenne az igazságos dolog. De ezzel szemben mi többet akarunk, s akkor mégis csak nagyon nehéz olyan könnyedén megtalálni azt a módot, amellyel a kérdést előbbre lehet vinni. Az ugyanis, amit a törvényjavaslat akar, tényleg több, mint ami e szerint történhetnék, úgyhogy a biztosítottak én szerintem joggal nem panaszkodhatnak, sőt még hálásak is lehetnek, hogy a kérdés megoldása nem tolódik el nem tudom én, milyen időpontig, hanem a kormány keresett módot, a korábbi megoldásra. Én Hadik őexcellenciájának, aki ritka tárgyilagossággal és nagy gazdasági érzékkel szokta ezeket a problémákat tárgyalni, figyelmébe ajánlom, hogy itt a szociális szempont tényleg kidomborodik, mert ugyanaz történik, amit őexcellenciája kivan. Méltóztassék megnyugodni abban, hogy én a mai helyzetben — nyiltan megvallom — a másik megoldást nem tudnám elfogadni, bármenynyire szeretném is. Nem akarom hosszasan fejtegetni, de annak kiszámíthatatlanok a veszélyei más irányban, úgyhogy ezt nagyon meg kell fontolni,^ s amellett nem látom, hogy előbbre vinné a kérdés megoldását. Itt mi tulajdonképen azt kerestük, ami lehető volt, ennél tovább menni nem tudunk, és ezért kérem, méltóztassék a javaslatnak ezt a részét elfogadni. Természetszerűleg amennyiben őexcellenciája az egyes szakaszoknál bizonyos javaslatokat fog tenni, azokat megfelelő mérlegelés tárgyává fogom tenni; hiszen már itt is emiitett egy-két olyan dolgot, amelyek annyira találkoznak felfogásommal, hogy azokat igenis figyelembe fogom venni. Most még csak egy dologra akarok Őexcellenciájának válaszolni, arra tudniillik, hogy mi bizonyos fokig ellene állnánk annak, hogy a mélyen t. Felsőház visszaküldjön javaslatokat vagy javaslatok egyes részeit. Őszintén megvallva, nem vagyok azon az állásponton, hogy ezt megakadályozzuk. A magam részéről mindig szívesen veszem, ha ez meg fog történni, föltéve azonban, hogy ennek megvan a maga indoka. Ebben az esetben is ha ellene vagyok ennek, azért vagyok ellene, mert azt tartom, hogy itt olyan kérdéssel állunk szemben, amelyben a végső szót jobb ma megmondani, mint holnap. Ezt a kérdést nyugvópontra kell vinni. Ha ezt kiszakitanók, jönne-e jobb megoldás? Tényleg van valami abban, amit tegnap Nagy Ferenc őexcellenciája mondott, hogy ezt a kérdést már tárgyaltuk egyszer s akkor sem volt vele megelégedve egyik fél sem. Nem tudunk jobb megoldást találni, de viszont azáltal, hogy megint függőben tartanok a kérdést, mindazokat a veszélyeket, amelyek nemcsak a biztosítási kérdéshez, hanem az egész kérdéshez is hozzátapadnak, napirenden tartanok. Én igy értelmezem őexcellenciája felszólalását; ezért mondotta ő az ő szokásos tárgyilagosságával, hogy amennyiben nem fogadtatnék el az ő javaslata, ez esetben nem kívánja, hogy a javaslat visszautasittassek, hanem más irányban fog határozati javaslatokat tenni. Ami mármost azt illeti, hogy a végrehajtási utasításban jönnek majd rendelkezések, nézetem szerint csak olyan rendelkezések jöhetnek, amelyek a törvény szelleméből és a törvény értelmezéséből folynak. Olyan rendelkezések nem jöhetnek, amelyek a törvénnyel ellentétben állanak. Természetszerűnek kell tartanom s természetesnek kell tartania a Felsőháznak is, hogy a magam részéről csak olyan határozati javaslatokat tudnék elfogadásra ajánlani, amelyek az én felfogásom és mindenkinek felfogása szerint kongruensek a törvényjavaslattal. Ezeket kivántam megjegyezni őexcellenciája megjegyzéseire. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! A pénzügyminister ur felszólalásának kiegészítésére legyen szabad néhány megjegyzést tennem Hadik János őexcellenciájának beszédére. Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban általános vonatkozású kifogásaira tegyem meg megjegyzéseimet és kijelentsem azt, hogy ennek a javaslatnak, mint minden javaslatnak alkotmányosságáért vállalom a felelősséget most és vállalni fogom a későbbi időkben is. Hadik őexcellenciája az alkotmányosság kérdésétben tett kifogását ugy látom,, arra alapitja, hogy őexcellenciája diffikultálja azt, hogy mi bizonyos kérdéseket rendeleti utón kívánunk rendezni. A pénzügyminister ur őexcellenciája e tekintetben, a végrehajtási utasításba kerülő, a javaslattal kongruens rendelkezésekre vonatkozólag megtette már megjegyzéseit, de vannak ebben a törvényjavaslatban egyéb olyan kérdések is, amelyeket maga ez a javaslat nem rendez, hanem amelyeknek rendezése rendeleti utón fog történni. Ez a rendeleti rendelkezés is azonban törvényes és alkotmányos alapot fog nyerni akkor, ha ezt^ a törvényjavaslatot a törvényhozás elfogadja. Célzok itt a törvényjavaslat 17. §~ára, amely szerint a baleseti járadékok' esetében a biróilag és egyezségileí j : megállapított járadékok átértékelésének , mérvét a ministerium rendelettel 32*
