Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-31
214 Az országgyűlés felsőházának 31. ülése 1928. évi március hó 23-án, péntelcen. következhető visszásságok. Ebben a tekintetben teljesen egyetértek őexcellenciá jávai. Ezt meg kell akadályozni és ennek megvan a módja, hiszen a helyszínén a könyvek vizsgálatával és sok minden eszközzel meg lehet állapítani a tényállást és e visszásságot meg lehet akadályozni. őexcellenciája egészen uj megoldási módot ajánlott. Indokolja ezt különösen azzal, hogy itt olyan nagy szervezet fog létesülni, amely szervezet majd szükségessé teszi egy nagy palotának felépítését, mondjuk a Nádor-utcának beépítésével. Azt hiszem, itt van a legnagyobb különbség köztem és gróf Hadik őexcellenciája között a kérdés megi telesében. Őexcellenciája abból indul ki, hogy ezt a munkát, amelyet itt el kell végezni, ez a Központi Intézet fogja végezni. Erre nem vállalkozom és nem vállalkozhatom. Azt a munkát, amely szükséges ebből a célból, mindig maguk a biztositóintézetek lesznek kötelesek elvégezni, és erre már van is példa. Példaképen fel fogom hozni, hogy ugyancsak a biztositóintézetek végezték ezt a munkát, amikor az utódállamoknak átadandó állományokat át kellett szolgáltatni. A közforgalmú papírok összeírását és : kezelését soha sem a pénzügyministerium végezte, hanem végezték az egyes pénzintézetek. Nem mi állottunk a felekkel szemben, csak az egyes pénzintézetek. Csak a panaszokkal jöttek hozzánk. Ez elvi kérdés, amely mindjárt más irányba tereli az egész kérdés megitélését. Mert ha tényleg ugy volna, hogy mi lépjünk érintkezésbe a biztositottakkal, bekövetkezhetnék, amit őexcellenciája mond. Ezt nem céloztam soha és- nem célozhatjuk, mert ez tényleg indokolatlan munkatöbblet volna. A kapcsolat mindig ott lesz az intézet és a fél között. Nekünk semmi egyéb feladatunk nem lesz. mint olyan esetekben, amikor panaszra kerül a sor, először felülvizsgálni azt a kérdést, azután megvizsgálni azt az esetet, melyre nézve a panaszok jönnek, azonkívül az alapokat kezelni. Ennél tovább nem megyek, és nemcsak hogy nem kell külön intézmény, nem kell palotát épitenem, de azt hiszem, hogy még két emberrel sem kell többet alkalmaznom a feladatok megoldására. Ha őexcellenciáját érdekli a dolog, hasonlóan nehéz kérdéseket elintéztünk már a pénzügyministerium ban, soha fennakadás nem' volt és mindig nagyon jól megoldották a problémát. Hogy ez teher lesz a biztosító intézetekre, azt elismerem, de az intézetek különben is kötelesek volnának ezt a munkát tovább végezni. Ez is indok lesz tehát arra. hogy a biztosító intézetek próbáljanak mentől előbb szabadulni ezeknek a szakaszoknak intézkedésétől. Mit jelent ez az ő részükről? Először arról van szó az ő szempontjukból, hogy az igények megállapitása helyesen történjék, továbbá arról, hogy helyesen történjenek a különböző befizetések stb. Az intézetek így állandó ellenőrzés alatt állanak, a felügyeleti hatáság és a kormányzat állandóan beletekint összes intézkedéseibe. Nem hiszem, hogy ez nagyon kellemes volna a biztosító intézetekre, ettől szabadulni fognak akarni. Az volt tehát a leglényegesebb érv ebből a szempontból, hogy itt ezáltal rendkívüli bürokrácia fejlődnék ki. De méltóztassék megnyugvással tudomásul venni, hogy ez igy lesz, amint állitom, és nem máskép, mert ismétlem, erre már vannak példák. A másik kérdés, amelyet őexcellenciája felvet, hogy a biztosító intézetek maguktól is hajlandók lennének ezt a problémát megolDáni. Engedelmet kérek % a legnagyobb készséggel és örömmel venném, ha már a biztosító intézetek kivétel nélkül valamennyien, jelentkeztek volna nálam azzal a szándékkal, hogy ezt megcselekedni óhajtják. Semmi akadálya nincs annak, hogy bármelyik pillanatban, amikor'ezzel a megoldással fognak jönni, ez a kérdés ne ebben az értelemben oldassék meg, mert természetszerűleg nem akadályozhatom meg, ha önmaguktól törekszenek ilyen megoldásra. Én azonban — aki mégis csak eléggé ismerem' a biztosító intézetek helyzetét — azt hiszem, itt két kategória van. Az egyik, amely nagy biztosítási tömeggel rendelkezik, a másik, amely kisebb biztosítási tömeggel. Természetesen az utóbbiak helyzete sokkal könynyebb, mint annak az intézetnek a helyzete, amely nagy biztosítási tömeg felett rendelkezik. Lehetséges — és ezért foglaltam én állást ellene a Képviselőházban is, — hogy egyes intézetek tényleg igy tudnák megoldani a kérdést. Viszont a biztosítottak legnagyobb része lehetetlen szituációba kerülne, vagy pedig olyan intézkedéseket kellene foganatosítani, amelyek egyenesen a vállalatok tönkretételére vezetnek. (Hadik János gróf: Melyek azok az intézetek, amelyek tönkremennének, h H cl S 3. ~ ját életbiztosításaikat 5%-kai valorizálnák?) Amelyeknek nagy tömegeik vannak. (Hadik János gróf: Például melyek 1 ?) A legnagyobbak. Két intézetünket nevezhetném meg, a legnagyobb és a legerősebb az Első Magyar Általános, a másik a Gazdák Biztosító Szövetkezete. Két igazi jó magyar intézet. Nem hiszem, hogy érdekünk volna ezek tönkretétele, hiszen például a Gazdák Biztosító Szövetkezetét arra is példaképen hozhatom fel, hogy ezt a kormány volt kénytelen újból talpraállitani, mert elvesztette egész vagyonát. Ez mutat rá egészen élesen a biztosítók gazdasági helyzetére. Lecsökkent a korona értéke a hosszú inflációs idők alatt és a régi intézet vagyona összezsugorodott 400 ezer pengőre. Ha a kormány ma nem tudja megoldani ezt a feladatot, hogy ez a kartellen kivül álló intézet más felétetelek mellett tudjon dolgozni, megakad működése. Tessék elhinni, hogy a legtöbb biztosítóintézetnél is ez a helyzet áll fenn. (Gróf Hadik János: A Gazdák Biztosító Szövetkezete nyilatkozott már?) Nem nyilatkozott, de felteszem, hogy igy van. Bocsánatot kérek» arra mégsem lehet várni, hogy erre is a kormány adjon pénzt, mert ha pénzt kellett adni azért, hogy az intézet egyáltalában exisztálni tudjon, ebből következik, hogy számára nem lehetséges más bázis a kérdés megoldására. (Ugy van! Ugy van! a középen!) Ez világosan következik ebből a tényből. Ilyen körülmények között mármost mindig szembeállítják, hogy itt vannak a gazdag külföldi intézetek. Sajnos, ezekkel szemben tehetetlenek vagyunk, mert ezek biztosítási állományukat évekkel ezelőtt átadták és tulajdonképen minden teher rajtunk van, velük szemben tehát nem tudunk fellépni. Van igazságtalanság látszólag abban is, hogy olyan biztositóintézetek is fizetnek a közös alapba, amelyek életbiztosítással nem foglalkoznak. Méltóztassék azonban figyelembevenni, hogy nálunk általában olyan rendszer bontakozott ki, hogy majdnem kivétel nélkül mindenféle biztosítóintézet minden biztosítási ággal foglalkozik. Ebből logice következik, hogy lehetőleg a teherviselést is egyenlően kell megosztani Hogy pedig az uj biztosítási intézeteket is kényszeritsük a hozzájárulásra, az azért szükséges, mert hiszen különben olyan előnye
