Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

se 1927. évi november hó 25-én, pénteken. 10 Az országgyűlés felsőházának 19. ülé, szomorú jelennek is egy olyan szomorú emlékezést szenteljünk, hogy amint ezeknek a nagy hazafiaknak buzgóságából nagy erkölcsi erőt, nagy erkölcsi bátorságot meritünk. ugy a mai szomorú jelennek szomorú valósága, reánk nehezedő óriási súlya, az a sok vér, melyet ez a haza ontott, az elesett hősök, ez a feldarabolt ország, mindez a sok szomorú tény együttvéve olyan memento legyen számunkra, hogy ebből lelkierőt meritsünk mindannyian abban a nagy pillanatban, amelyet a történelem meg fog nekünk hozni, amikor majd letöröljük ezt a szégyent és visszaszerezzük mindazt, amit elvesztettünk. Ebben a meggyőződésben a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik Józan Miklós őméltósága ! Józan Miklós : Nagyméltóságú Elnök ur ! Tisztelt Felsőház! A pillanat szentsége indit arra, hogy ennél az ikertörvényjavaslatnál én is felszólaljak. Erdély bércei közül tör elő ez a hang, emlékezetünkbe idézi azt az Uniót, amelynek lelkisége még a mostani nyomorúságos viszonyok között sem hamvadt el egészen. t Annak az emelkedett törvényhozásnak, amely 1848. március 15-ének és a Kossuth Lajos gigászi szellemének vezetése alatt folyt le, köszönheti a a magyar unitárius egyház a pozsonyi XX. te. 1. §-ában a maga törvényes létét Magyarországon, a jelenlegi körülmények között is. Mulasztást követtem volna el tehát egyházunkkal szemben — az erdélyieket is ideértve - ha ennél a törvényjavaslatnál nem szólaltam volna fel. Az a pár könnycsepp, amelyet titokban ejtettem, talán nem tolmácsolta volna kellőképen az én mély megindultságomat és örök hálára való kötelezettségemet azzal a dicsőséges korszakkal szemben, amelyet már gyermekkorunkban megtanultunk a szivünk tábláira iktatni, azokra a hustáblákra, amelyekről Jeremiás mondotta volt: minden törvényt, az Istennek nagy nevét is oda kell iktatni. Ha e szerint csak igy, minden előkészület nélkül, szólok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, a t. Felsőház szives elnézését kérem. Ha a továbbiakban hivatkozom neveltetésemre, hivatkozom szülővárosomra, Tor dara, amely elejétől fogva a függetlenségi és Kossuth-párti eszméknek hiv zászlóvivője volt, hivatkozom arra, hogy az én ágyam felett ott volt és ott van mai uapiglan is Szent Istvánnak és Kossuth Lajosnak képe, ez a szent örökség vezérelt engem az élet utjain idáig, amig, mintegy zárándokuton, beléphettem ebbe a szentélybe, a magyar törvényhozás Felsőházába, hogy tanúságot tegyek unitárius egyházamnak magyar volta, a nemzet örök életébe vetett szent hite mellett és azon békességes és bölcs intenciók mellett, amelyek három, avagy négy évszázadon át vezették ezt a történelmi egyházat, hogy belekapcsolódva a magyar nemzet lelkületének igazi mélységeibe, igyekezzék a magasságok felé vezetni mindazokat, akik a vallást a hazafisággal nem tartják ellentétben állónak, akik a hazafiságot egy magasabbrendü vallásosságnak ismerik és akiknek a vallás hazafiság nélkül nem kell. Ennek az erkölcsi egységnek tolmácsolása végett állottam fel ebben a szentélyben. Amikor Kossuth Lajos halhatatlan érdemeit iktatja törvénybe a magyar törvényhozás, ne feledkezzék meg Szent Istvánról sem, aki ugyan a nemzet ünnepelt nagyjai közé van iktatva, de akit nem egyformán és nem egyképen ünnepel az egész lelkes magyar haza. Én ott voltam a procession is és mondhatom, nem ártott meg nekem semmint unitáriusnak, sem mint magyarnak. (Éljenzés.) Ennek a két eszmének : Szent István nemzetalkotó és Kossuth Lajos nemzetébresztő, nemzetfeltámasztó ténykedésének mindig együtt kell haladnia és ha tavasz szellője mindenkoron elhozza — mert ez a tavaszi szellő ujjászüli a hervadó természetet — a mi számunkra március 15-ét és elhozza egyúttal, nagy szomorúsággal, Kossuth Lajos halálának évfordulóját is, amelyet én oxfordi diákéveimben gyermekmódra sirattam meg, a nyár, a kalászérlelő nyár elhozza mindenkoron Szent István napját is. Magyarok, testvérek ! Mint a legfelsőbb törvényhozás tagjai, e közé a két alak közé ne tegyetek semmit, ami őket elválasztaná. Fűzzétek hozzájuk mindenkoron a hitet, a reményt és a szeretetet. A hitet a vallásnak Örök igazságában, a reményt a nemzet feltámadásában és a szeretetet mindenki irányában, kivétel nélkül, a csontok és velők megoszlásáig. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kivan még valaki a törvényjavaslatokhoz általánosságban hozzászólni? (Nem I) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur őexcellenciája kivan szólani. Gróf Bethlen István ministerelnök : Nagyméltóságú Elnök ur ! Tisztelt Felsőház ! Azokután a felszólalások után, amelyek méltatták Kossuth Lajos emlékét és március 15-ike jelentőségét, tulaj donképen felesleges volna a kormány nevében felszólalnom és a kormány kegyeletét kifejeznem azokkal a férfiakkal szemben, akik a 48-as időkben a nemzet életében résztvettek. Ha ezt mégis megteszem, ez azért van, mert kötelességemnek tartom megokolni, miért vélte szükségesnek a kormány ezt a két törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni. (Halljuk !) Amikor 1894 ben Kossuth Lajos megtért őseihez és földi porai hazahozattak, egy ellenállhatatlan vágy vett erőt a nemzeten, hogy Kossuth Lajos emlékét és a márciusi ifjak emlékét is valamely megfelelő formában törvénybe iktassa és példaképen az ország népe elé állitsa. Abban az időben az országgyűlésen több indítvány tétetett oly irányban, hogy Kossuth Lajos emléke törvénybe iktattassék és március 15-ike nemzeti ünneppé tétessék. Az akkori Bánffy-kormány ezt azzal ütötte el, hogy 1898-ban törvényt hozatott, amely április 11- ét tette meg nemzeti ün n éppé, ( Zaj!) tekintettel azokra az érzésekre, amelyeket kímélni kellett abban az időben. Hiszen tudjuk, hogy Ferenc József uralkodónk a 48-iki és a 49-iki eseményeknek saját személyében is részese volt. Április 11-ike azonban, bár törvénybe iktatták, sohasem vált nemzeti ünneppé. (Igaz ! Ugy van !) Hivatalos ünnep maradt, amelyben résztvettek a hivatalos személyiségek, de az 1848-iki nagy átalakuláshoz, a szabadságharchoz fűződő emlékeket, március 15-én ünnepelte meg az egész ország. (Igaz ! Ugy van !) Ma, amikor azok a tekintetek, amelyek akkor fennnállottak, már nem állanak fenn és azok a történelmi vonatkozások megszűntek, visszatérhetünk a nemzet közérzületéhez és április 11 ét, mint nemzeti ünnepet eltörölve, március 15-ét tesszük meg azzá, mint amely naphoz maga a nemzet fűzi azokat az érzelmeket, amelyek a szabadságharccal kapcsolatosak. (Helyeslés.) Épugy vagyunk Kossuth Lajos halhatatlan emlékével is. Ötven éven keresztül, 2867-től 1918-ig Kossuth Lajos neve, Kossuth Lajos cselekményei, Kossuth Lajos eszméi, törekvései, célkitűzései a napi politikának voltak kontroverz témái is-1867 és 1848 ellentétei nemcsak történelmi retrospectiv ellentétek, hanem élő ellentétek voltak a nemzet politikai életében. (Igaz! Ugy van!) Természetes, hogy ebben a korszakban Kosuth Lajos emlékét — eltekintve a politikai élet egyes eseményeitől és eltekintve a napi politikától — olyan formában