Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-30

186 Az országgyűlés felsőházának 30. ülé Iességét a tartozások teljesítésében; és nem hagyhatom szó nélkül azért, mert az a meggyőződésem, hogy egy bizonyos jóakarattal azok a pénzintézetek is tudnának valamit csinálni, ha tényleg törődnének vele. Rá kell mutatnom a vasúti kötvényeknek a valorizálására!. A vasúttársaságok mindenféle konmánybeavatkozás, mindenféle presszió nélkül bizonyos mértékben valorizálták kötvényeiket és valorizálták anélkül, hogy emiatt tönkrementek volna. Azt kérdem: bizonyos körülmények között, főleg amikor a pénzintézetek legutóbbi mérlege már megjelent és abból látjuk, hogy mtelyik pénzintézet hogyan álll, nem lehetne-e arra gondolniok azoknak a pénzintézeteknek, az általuk hivatkozott állami becsület visszafordításával, hogy bizony nekik is kellene és lehetne valamit adniok azoknak a betevőknek, akiknek egész, pénze náluk veszett el. Mélyen t. Felsőház! A napokb'sn jelentek meg a lapokban a különböző nagy pénzintézetek mérlegei, amelyekből megállapít ot tu k, hogy ezeknek a nagy pénzintézeteknek nagy palotáik milyen alacsonyan vannak értékelve. Olvastuk, hogy hány millió és millió évi nyereségük wan; a lapok ezeket dicsérően hangoztatták, de sehol sem olvastuk, egyetlen lap sem! hozta aizt, hogy ezek a pénzintézetek gondoltak volna arra, hogy azokat az elveszett régi takarékbetéteket csak egy morzsájával ennek az évi nyereségnek, v'ajgy annak a nagy palotának és nagy tőikének akarták volna helyrepótolni. Amikor tényként állapítjuk meg. hogy ezek a nagy paloták azokból a takarékbetétekből is rekrutáilódtak, akkor, azt mondom, hogy amint 'a'z iáillam becsületbeli kötelességének tartják, hogy kötelezettségének a lehetőség határain belül eleget tegyen, épen ugy illenék, hogy figyelmeztessük ezeket a pénzintézeteket, hogy ők is gondoljanak az ő Lázáraikra, akik náluk elveszitettéík összes betéteiket s legalább morzsákat juttassanak nekik azokból a pénzekből, 'amelyekkel most a lapok utján hivalkodnak és azokból a milliókból, amelyeket most mint évi nyereséget elszámolnak, fügp van! — Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, mélyen t. Felsőház, ezt nem kivánom törvényerőre emelni, de azt kívánom, hogy ez leg-yen mindenkinek a lelkiismeretében, s amikor megjelenünk azokon a pénzintézeti közgyűléseken, ne mulasszuk el figyelmeztetni őket, hogy vannak, akik kivülrekedtek önhibájukon kívül, jóllehet, itt volna a helyük, és vannak, akikről gondoskodnunk kell, mert hiszen nekik is köszönhetjük, hogy mi ott lehetünk. Mélyen t. Felsőház! Nem kivánok most a törvényjavaslat részleteivel foglalkozni. Nem kivánok pedig azért, mert most az általános vita során csak az elvet kivántam megállapitani, amely a törvényjavaslaton végigvonul, hogy nyugalmat kell teremteni és az átértékelés határait meghúzni. Ennélfogva csak rá akarok mutatni arra az ellentétre, amely a törvényjavaslatban ezzel a nyugalomteremtési elvvel szemben áll. A törvényjavaslat 13., 14. és 15. §-ai hozzányúlnak kérdésekhez,, amelyek befejeztettek, amelyek nyugvópontra hozattak; hozzányúlnak azon a címen, hogy ott égbekiáltó igazságtalanságok történtek, amelyeket tehát megmozgatni enged még alkkor is, ha azok jogerős bíróig Ítélettel, vagy birói egyezséggel, tehát nyilván a felek akaratával, hozattak nyugvópontra. Megvallom őszintén, nem tudok teljesen, egyetérteni azzal, hogy ellentétben a ma élő joggal és a mai joggyakorlattal, birói egyezségben foglalt el-. 1928. évi március hó'22-én, csütörtökön. intézésnek újrakezdését vagy feltétel nélkül elfogadott teljesítésnek újra követelését megengedjük. Elfogadom azonban ezt abból az elvből kifolyólag, amelyet az igazságügy min ister ur őnagyméltósága a bizottsági tárgyalások során mondott, hogy történtek olyan égbekiáltó igazságtalanságok, amelyek . reparálását még akkor is meg kell engedni, ha ezzel esetleg a bíróság túlterhelése fog járni az ujabban induló perekkel, vagy pedig ha ezzel rést ütünk azon az elven, hogy a már befejezett dolgot lehetőleg nem szabad újra kezdeni. Mégis szóvá kellett ezt tennem, mélyen t. Felsőház, mert a törvényjavaslat 28. §-a ezt az elvet már nem honorálja. Nem honorálja akkor, amikor egyszerűen kimondja, hogy a jelzálogok akkor is töröltetnek, ha egyébként a jelzálog alapját képező, követelés valorizáltatik. Eá kellett erre megint mutatnom, mert ez ellentét a törvényben és olyan rendelkezés, amely lehetetlenné teszi a követelés behajtását még akkor is, ha voltaképen a követelés maga valorizáltatik; lehetetlenné teszi azért, mert elveszi a kielégítési alapot akkor, amikor a zálogjogot az ingatlanról törli. Ha megengedjük, hogy az égbekiáltó igazságtalanságok reparáltassanak akkor is, ha azok már befejeztettek, azt hiszem, méltányos volna, hogy a törvényjavaslat 1

28. §-nak első bekezdése legalább az ilyen égbekiáltó igazságtalanságok esetében módot adna arra, hogy a követelés valorizálása esetén annak behajthatósága is biztosittassék.. Még csak rámutatni kivánnék a 28

; § utolsó bekezdéséré, amely megint elvet statuál s azért térek ki erre. Ez kimondja azt, hogy a jelzálogbiztositéki bekebelezések azonban tovább is érvényiben maradnak a valorizált összeg erejéig. Ezt helyeslem, mért hiszen ez megfelel annak az elvnek, hogyha már a követelés elismertetik és valorizáltatik, akkor annak behajtása is biztositható legyen, de rámutatok arra, hogy ennek a bekezdésnek a szövegezése esetleg félreértésekre adhatna alkalmat, és ezért bátor vagyok kérni az igazságügy minister ur őnagy méltóságát, hogy amint a 38. § második pontja jogot ad őnagyméltóságának arra, hogy a végrehajtási utasításban rendelkezéseket tehessen, legyen kegyes, tegyen magyarázó rendelkezést a 28. § utolsó ^bekezdésére vonatkozóan, hogy ez nem az uj terminológia szerinti biztosítéki jelzálogra, hanem mindazon jelzálogi biztosítás okra vonatkozik, amelyek a régi terminológia alapján lettek a telekkönyvbe bevezetve. Mélyen t. Felsőház! Amint bátor voltam kifejteni, a törvényjavaslat igyekszik az átértékelés kérdését a lehetőség határain belül megoldani. Az állam, a közületek és a magánosok pénzügyi helyzetének szorgos méltatásával e célból létrejött ezt a törvényjavaslatot álláspontomnál fogva, mint szükségeset, ; a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Nagy Ferenc Őexcellenciája. Nagy Ferenc: Nagyméltóságú Elnök ur! T. Felsőhélz! Egy kiváló jogász, a birói kar egy kimagasló alakja a következőben foglalta össze bírálatát e törvényjavaslat felett (olvassa): »Ha a törvényjavaslatból ngy, amint az most az Országgyűlés előtt van. törvény lesz, annak több hátrányos, mint előnyös következménye lesz. Erről a törvényjavaslatról igazán el lehet mondani, hogy ami jó, az^ nincs benne, ami benne van, az nem jó«. Ennél erősebb kritikát, mint amit ez a tisztelt kiváló