Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-29

Az országgyűlés felsÖházándh 29. ülése ugyanis, akik arany vitézségi éremmel és azokra, akik az első osztályú vitézségi éremmel, a nagy ezüsttel lettek kitüntetve. De még ezek számára sem állott elegendő vitézi telek rendelkezésre. A múlt évi vitézzé avatásig 8600 vitézt avattak fel és ezek közül csak 600-nak lehetett ingyenes telket juttatni és a Földbirlokrendezó Bíróság által a Vitézi Rendnek rendelkezésére bocsátott járadéktelkekből csak 2000 vitézi telket lehetett alapítani, így tehát jelenleg még 6000 vitéz van, aki telekkel nem lett megadományozva. Második jelét az elismerésnek a m. kir. kormány a rokkantellátásról szóló 1925 : XLVIII. tcikkben fektette le, amelynek 19. § a a következőképen hangzik (Olvassa} : «A rokkantellátási adóból származó bevételt a hadi rokkantakra és egyéb hadi gondozottakra, valamint a vitézségi érempótdijak megváltására kell fordítani.» Enneii a tőrvénycikknek 16. § ában a végrehajtási utasítása azt mondja, hogy erre vonatkozólag a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minister intézkedik. Tekintettel azonban a járadékot élvező hadirokkantak nagy számára, ami közel 70.000-et tesz ki, a m. kir. népjóléti és munkaügyi minister ur őnagyméltósága a legjobb akarata mellett sem tudott a vitézségi érem pótdijak megváltására vonatkozólag intézkedni. Most felvetődik az a kérdés, hogy mi fog történni a jövő költségvetési évben, s hogy általában lehetségese valamelyes megoldást találni, amely erre vonatkozólag méltányosan intézkedik. Ez alkalommal legyen szabad rámutatnom arra, hogy mi katonák és mindenki, aki velünk együtt érez, a vitézségi érempótdíjak megváltását nem tartjuk megfelelő elintézésnek. Aki ezt a vitézségi érmet alapította, II. József császár 1789-ben az arany vitézségi éremmel a Mária Terézia rendhez hasonló kitüntetést akart a legénységi állományú egyének számára rendszeresíteni, ugy hogy az arany vitézségi éremmel kitüntetetteknek a napi zsold kétszerese, azaz dupla lénung járt. A félévvel-'később alapított ezüst vitézségi érem pótdíja egy félnapi zsold volt. Ez az életfogytiglan kijáró pótdíj tartotta ébren a múltban a későbbi nemzedék részére is a vitézségi érem megbecsülését, mert az utódok, az unokák büszkén dicsekedhettek el azzal, hogy az ő apjuk, nagyapjuk olyan vitéz ember volt, hogy még ma is kap érte havonta 15 forintott. Ezért tartanok mi katonák a vitézségi érempótdíjak folyósítását sokkal megfelelőbbnek, mint a megváltást, különösen akkor, ha ez a folyósítás legalább egyszer egy esztendőben ünnepélyes formák között menne végbe, talán a hősök ünnepén, ahol helyőrség van, a diszkivonulás keretében, ahol nincs helyőrség, a hősök emlékére tartott Istentisztelet után a községi elöljáróság előtt, ahol vagy az állomásparancsnok, vagy a községi elöljáró ünnepélyes formák között fizetné ki a vitézségi éremmel kitüntetetteknek ezt a pótdíjat. Mondanom sem kell, hogy a jövőre nézve igen nagyfontosságú e kérdés megoldása A pótdíjak mértékét a háború elején 1914-ben újra megállapították, úgyhogy az arany vitézségi éremmel kitüntetett havonkint 30 koronát, a nagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetett havonkint 15 koronát, a II. osztályú vitézségi éremmel kitüntetett — akiknek azelőtt nem járt pótdíj — 7'50 koronát kapott havonta. Ha most ezekkel a pótdijakkal szembeállítjuk az igényjogosultak számát, akkor ugy a m. kir. népjóléti és munkaügyi ministérium, mint a Vitézi Rend nyilvántartása szerint a következő számokhoz jutunk. Arany vitézségi éremmel kitüntetett van 400, I. osztályú vitézségi éremmel kitüntetett van 8.000 és II. osztályú vitézségi éremmel kitüntetett van 40.000, összesen tehát 48.400 vitézségi éremmel kitüntetett van. 1928. evi március hó 21-én, szerdán. 173 Most én látszólag nagy dolgot fogok kérni a pénzügyminister ur őnagyméltóságától (Halljuk! Halljuk IJ Azt kérem, tegye lehetővé, hogy az aranykoronában megállapított pótdijakat ugyanannyi pengőben fizessék ki a vitézségi éremmel kitüntetetteknek. Ez a nagy dolog, ha a számításokat megejtjük, talán nem is olyan nagy, hogy azt teljesíteni ne lehetne, mert a 48.400 vitézségi éremmel kitüntetett egyén számára ez évenkint 5,184.000 pengőt jelent. 5,184.000 pengő pedig nem olyan nagy összeg, hogy ennek folyósításától vissza lehetne riadni, ha tekintetbe vesszük azt, hogy milyen óriási jelentősége van ennek a jövő szempontjából. (Ugy van! Ugy van!/ Ezt a jelentőségét a dolognak talán majd később fogjuk érezni, de hogy érezni fogjuk, az bizonyos. Én meg vagyok győződve arról, hogy a m. kir. kormány nem fog elzárkózni ennek a kérésnek a teljesítésétől, s ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő (Olvassa) : cA Felsőház utasítsa a m. kir. kormányt, hogy a rokkantellátási adóról szóló 1925. évi 48. te. 16. §-ának azon intézkedését, amely a vitézségi érempótdíjak megváltására vonatkozik, amennyiben ezt a pénzügyi helyzet megengedi, törvényileg odamódositsa, hogy a rokkantellátási adóból származó jövedelem egy méltányos része a vitézségi érempótdíjak folyósítására fordittassék.» A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik. J Elnök: A népjóléti és munkaügyi minister ur őexcellenciája kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház ! A Hellebronth őexcellenciája ajkáról elhangzott beszédhez, illetőleg határozati javaslatához kérek néhány szó elmondására engedélyt és türelmet. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, nincsen senki ebben a magas Házban, aki azokkal a gondolatokkal ne azonosítaná magát, amelyeket őexcellenciája beszéde folyamán szíves volt hangsúlyozni. Mégis legyen szabad rámutatnom arra, hogy a kérdés pénzügyi megoldása nem olyan egyszerű, mint amilyennek talán első pillanatban látszanék. Nevezetesen az a megoldási mód, amelyre őexcellenciája rámutatott, talán csak valami későbbi jövő folyamán lesz majd igénybevehető. Körülbelül 20,000.000 pengő van az én tárcám költségvetésében a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátására beállítva. Ha valaki azt kérdezi tőlem, vájjon ez a 20,000.000 pengő elégséges e ennek a nagy kérdés-komplexumnak megoldására, akkor azt kell mondanom, hogy ez az összeg ennek a kérdésnek egyik-másik vonatkozásában igen fogyatékosan elégséges. Nevezetesen ha magukat a hadirokkantakat veszem figyelembe, a száz- és a hetvenötszázalékosok osztálya meggyőződésem szerint körülbelül rendben van, ha nem is valami fényesen, dé a nemzet mégis ieljesitette kötelességét ezekkel a hősökkel szembeu, amennyire a pénzügyi helyzet megengedte. Az ötvenszázalékosoknál nézetem szerint kell még a rendezéssel foglalkozni, úgyhogy én később kívánok majd, ha a pénzügyi helyzet megengedi, erre vonatkozólag az országgyűlés elé javaslattal jönni. A huszonötszázalekosok igen nagy számuknál, valamint a járadék folyósításának talán kevésbé való indokoltságánál fogva tulajdonképen nagy tehertételt jelentenek adminisztrációs szempontból, nem mintha transzkurabilís kérdésnek tekinteném a huszonötszázalékosok ügyének rendezését, mivel azonban ezek vannak a legtöbben, viszont a járajáradéKhoz való igényük a leggyengébben van fundálva, ők nagy adminisztrációs masszaképen jelentkeznek. Itt arra gondoltunk, hogy a huszonötszázalékosok járadékát próbáljuk megváltani, a pénz-