Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

Az országgyűlés felsőházának 19. ülés céljához elvezetni, s ezért, midőn a törvényjavaslatot, mely hódolattal adózik egy dicső kor emlékének, megszavazni kivánjuk, eszméljünk arra, hogy a magyar hazát történelmi válságainak minden nehézségei között fiainak hősi áldozatkészsége mentette meg s tartotta fenn, s azzal a szent elhatározással iktassuk ma ezt az uj törvényt törvénytárunkba, hogy az 1848-as nagyoknak emlékét nem ábrándozás okából, hanem azért kivánjuk megörökiteni, hogy ifjúságunknak buzditást szerezzünk s a haza jelen helyzetében is egy nagyra kész és tényleg nagy áldozatokat hordozni képes nemzedék példájával mutassuk meg, hogy csakis a nemzet hűséges, áldozatos tettrekészségében vaa a feltámadásnak egyetlen reális ígérete. Hogy a szabadságharc hőseinek lelke ihlesse csonka Magyarország nemzedékét, szavazom meg a töi vényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : r Szólásra következik gróf Széchenyi Aladár őméltósága. Gr. Széchenyi Aladár : T. Felsőház! Mint a volt 48-as és függetlenségi pártnak egyik szerény, de lelkes közkatonája, megragadom ezt az alkalmat, hogy Kossuth Lajos történelmi nagy alakja előtt kegyeletemnek és hódolatomnak kifejezést adjak. Erre a célra méltóbb szavakat alig tudnék találni, mint amelyekkel az előttünk fekvő törvényjavaslat mintegy kőbe vésve örökíti meg a nagy hazafi emlékét. Kossuth Lajos az alkotmányos szabadságnak, a jogegyenlőségnek és a magyar igazságnak lánglelkü apostola, akinek a nemzet újjászületése, egysége> függetlensége és alkotmányos fejlődésének biztosítása körül elévülhetetlen érdemei vannak. Ezt a nagy igazságot elismerte Deák Ferenc, a haza bölcse, is egyik országgyűlési beszédében, amelyet az 1867-i kiegyezési mű sikeres befejezése után mondott. Tudjuk nagyon jól, t. Felsőház, hogy Kossuth Lajos közéleti szereplését, közéleti tevékenységét, politikai ellenfelei és kortársainak egy része is nem helyeselték. Ha az elérendő végcélban megegyeztek is vele, de nem helyeselték az eszközöket, nem helyeselték a modort, amelyet ő jónak látott igénybe venni és használni. Kortársainak túlnyomó nagy része azonban, sőt politikai ellenfelei is, ha nem is azonnal, de később belátták és elismerték Kossuth Lajos igazát. Ma már tudjuk nagyon jól, hogy voltak akkor bizonyos támadások, amelyek Kossuth Lajost vádolták, hogy nem olyan eszközöket használt, amilyeneket használnia kellett volna. Ekkor azt találták mondani, hogy Kossuth Lajos a nemzetet belekergette a forradalomba. Ma már tudjuk nagyon jól, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak; tudjuk ezt a napfényre került okmányokból és tudjuk Kossuth Lajos Iratai-ból. Ö magaazt mondja, hogy az 1848-ik év tavaszán nekünk forradalmat csinálni eszünkágában sem volt, hanem igenis, mi reformokat akartunk és azokat a király szentesítése mellett alkotmányos utón keresztül is vittük. Azt mondja továbbá Kossuth Lajos, hogy az a programm, amelyet az 1847—48. évi országgyűlésen végrehajtottak, az 1790-ben kezdődött reformmozgalomnak volt befejezése, s hogy ezt a programmot a legmérsékeltebb szellem hatotta át és a radikális reformoknak nyomuk sem volt benne, hanem igenis az 1847—48. évi utolsó rendi országgyűlés saját elhatározásából, sua sponte, egy dicső, vérnélküli forradalomban teremtette meg a modern Magyarországot. A magyar országgyűlések történelmében, szerintem, ez egyike a legfényesebb eseményeknek. Az igazság pedig az volt, t. Felsőház, hogy az udvar és a kulisszák mögött lappangó u. n. 1927. évi november hó 25-én, pénteken. 7 kamaril.'a a magyar szabadságjogok szentesítését hamarosan megbánta és amikor az ország el kezdte uj állami berendezkedését, akkor fellázították a nemzetiségeket a magyarság ellen, önérzetes ország, ha nem akart gyáván meghunyászkodni, nem térhetett ki ez elől a harc elől, különösen akkor nem, ha a király által szentesitett törvények védelmére fogott fegyvert. Ezért nem lehet az 1848. évi eseményeket forradalomnak nevezni. Ez a harc nem volt egyéb, mint jogos önvédelmi harc. (Ugy van! Ügy van!) Hogy ez az önvédelmi harc, amelyben a magyar katona, a magyar honvéd az egész világ bámulatára legendás hőstetteket vitt véghez, a világosi katasztrófával végződött, azt talán egyedül annak a bizonyos ősi turáni átoknak lehet tulajdonítani, amely még abban a dicső időben is épén a hadsereg vezetői között ütötte fel a fejét. De azért ez a nagy küzdelem, amelyet a magyar nemzet Kossuth Lajos vezetésével két nagyhatalom és a fellázított nemzetiségekkel szemben végigküzdött, nem volt eredménytelen, mert az ismeretlen Magyarország, mint a kor haladó gondolatának képviselője, tiszteletet és megbecsülést szerzett magának Európa müveit népei előtt. Ez a haladni vágyó Magyarország még ismertebb lett azon körülmény által, hogy Kossuth Lajos a világosi katasztrófa után két évtizeden keresztül Angliában, az Egyesült-Államokban, Olaszországban propaganda-körutakat és felolvasásokat tartott, ahol megvilágította a magyar igazságot az osztrák zsarnoksággal szemben. E felvilágosító munkának tulaj don it ható, hogy a külföldi közvélemény erős nyomást gyakorolt Ausztriára és főleg ennek tulaj donitható, hogy Deák Ferenc megköthette az 1867. évi kiegyezést. Kossuth Lajos az 1867. évi kiegyezésben a nemzeti öncélúság elvének, a magyar állam függetlenségének feladását látta és akkor rögtön rá is mutatott arra a körülményre, hogy ez a szerinte jogfeladás meg fogja pecsételni Magyarország sorsát. Az ő Iratainak V. kötetében bizonyítja, hogy az ezeréves Magyarország 1867-ben megszűnt létezni, mert az addig is csak elvben független két állam egy állam testté tömörülvén, ugy a külön osztrák, mint a külön magyar nemzet megszűnt és lett egy felemás reálunióval egybekapcsolt birodalom, amely Magyarország bekövetkezendő vesztének, Magyarország bekövetkezendő megsemmisülésének csiráját rejtette magában. Azt mondja Kossuth Lajos, hogy ez olyan hatalom, amelynek puszta létezése már vitás kérdéseket eredményez és háborúkat okoz. Iratainak egyik helyén azt mondja (olvassa): »Meg vagyok győződve, ha nemzetünk rendületlenül ragaszkodik az állami függetlenséghez, nemzeti létünk semmi szétbomlasztása, állami konzisztenciánk semminemű megbontása, országunk földterületének semmi csorbítása nem volna és nem lehetne az európai komplikációk folytán lehetséges « Másik helyen azt mondja (olvassa): »Ellenben, ha nemzetünk az osztrák birodalommal összeolvad, oly hatalmas érdekeket zudit fel maga ellen és olyan vihart von magára, hogy hazánk belülről szétbomlással, kivülről szétdarabolással a végenyészettel lesz fenyegetve.* Ugy gondolom, — és ezt keserű érzelmekkel mondom — hogy Trianon igazolta Kossuth Lajost. Mindez azonban a múlté ; és ha ma történelmi távlatból nézzük a világeseményeket, arra a tapasztalatra és meggyőződésre jutunk, hogy ma ugy a volt 48-asok, mint a volt 67-esek, kezetkézben, egyforma kegyelettel hódolhatnak Kossuth Lajos nagy szellemének. Megilletődve szavazom meg a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik Berzeviczy Albert őnagyméltósága !