Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-29

Az országgyűlés felsőházának 29. ülése 1928. évi március hó 21-én, szerdán, Báró Wiassics Gyula és gróf Széchenyi Bertalan elnöklete alatt. Tái-gyai : Az nj hercegprímás üdvözléso. — Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Báró Szterényi József, Pap József, vitéz Hellebronth Antal, Vass József népjóléti és munkaügyi minister, gróf Hadik János és Juhász Andor. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Vass József, Bad János, gróf

'Klebeisberg Kiinó, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor.] (Az elnöki széket báró Wiassics Gyula foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Dáni Balázs jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Wekerle Sándor jegyző urat kérem fel. T. Felsőház ! Midőn az esztergomi érsek úr, Magyarország bíboros hercegprímása őeminenciája a magyar Országgyűlés Felsőházának tanácstermében őt méltósága alapján megillető székét ma elfoglalja [Éljenzés), szerencsém van őeminenciáját mély tisztelettel és igaz szeretettel üdvözölni. (Éljenzés.] Őeminenciája azon kiváló egyéniségek sorából való, kiknek súlyt nemcsak a méltóság külső dísze, hanem a díszes állásnak hazája és egyháza iránt tartozó komoly, felelősségteljes hivatásának mély átérzése és emelkedett megértése nyújt. Erre biztosíték az a komoly, törvénykészitő munkásság is, mely eddigi életét betöltötte és amely a szerény tudós szerzetest a világhír szárnyára emelte. Biztosíték izzó hazaszeretete, mellyel mint kegyetlen elbánásban részesült hazájának hű fia a beké és igazság felemelő jelszavával, lelkének egész erejével szolgálja a magyar újjászületés gondolatát. Erős mindnyájunk hite, hogy Eminenciád esztergomi érsekségének korszaka nagy és nemes hivatásának egész területén a nemzet hálájára méltó kimagasló tettek sorozata lesz. Erre a munkájára kérve Isten áldását, ez illusztris Ház összes tagjai közérzésének igaz bensőségével üdvözöljük Eminenciádat abban a székben, melyet történelmi alkotmányunk glóriája vesz körül. Isten vezérelje ! (Élénk éljenzés és taps.] Serédi Jusztinián bibornok-hercegpriinás : Nagyméltóságú Elnök Ur! Tisztelt Felsőház! Nagy hálával mondok igaz köszönetet azokért a kedves, szeretetből fakadó üdvözlő szavakért, amelyekkel Őexcellenciája engem ezen első alkalommal, amidőn közjogi méltóságomnál fogva a Felsőházban engem megillető helyemet elfoglalom, üdvözölni méltóztatott. A magam részéről nem akarok semmit hozzátenni ahhoz, amit őexcellenciája elmondott, csak meg akarom erősíteni azt, hogy amint eddig szorgalmas munkával iparkodtam a magyar haza ügyét szolgálni, épen ugy ezentúl is állásomnál fogva még nagyobb munkaszeretettel tbgok édes hazánk javára dolgozni. (Éljenzés.] Mindig szem előtt akarom tartani azt, hogy Magyarországot csak erkölcsös, erkölcsi alapon lehet újra építeni (Igaz ! Ugy van !) és ha igazán szivünkön viseljük a haza sorsát, akkor mindnyájunknak ezt az irányt kell követnünk. Én nemcsak mint az ország első főpapja, hanem mint igazán meggyőződéses hazafi is azt az elvet vallom, hogy az erkölcsöknek kell diadalra jutniok ebben a hazában, és akkor diadalmaskodni fog a magyar haza is. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Áttérünk napirendünkre. Napirendünk szerint következik az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik báró Szterényi József őexellenciája. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen tisztelt Felsőház ! Teleszky János t. barátom tegnapi nagyszabású beszédéhez kapcsolom mai felszólalásomat. Nemcsak azért, hogy eleget tegyek a parlamenti szokásnak, hogy a közvetlen előttem felszólalt felsőházi tagtársam bestédével foglalkozzam, hanem azért is, mert nagyivelésü beszédének — amelynek elmondása tegnap mindnyájunkat szinte lebilincselt — nagyrészével, jóllehet végső konklúziójában épen ellenkező eredményre fogok jutni, egyetértek, sőt azok egy részét teljesen magaménak vallom, nemcsak ma, de vallottam már régebben is, állástfoglalva egyes kérdések tekintetében. Teljesen igaza van Teleszkynek abban, hogy ez a javaslat nagyon, de nagyon elkésett. Teljesen igaza van abban, hjgy ennek a javaslatnak időpontja az infláció, legkésőbbi terminusa azonban a szanálás lett volna. Akkor lett volna idején tartozások és kötelezettségek egyensúlyát megállapítani. Ma, ennyi idő után, a gazdasági életnek ilyen előhaladotl stádiumában, annyi gazdasági változatosság után ezt a kérdést jól megoldani már lehetetlen. (Ugy van! a baloldalon.] A l. felsőházi tag ur lojálisán elismerte, hogy a mostani pénzügyminister urat — amit magam is hangsúlyozni kivannék — mulasztás ebben nem terheli. Hiszen épen a mostani pénzügyminister ur volt az, aki már három évvel ezelőtt kezdemé,^ELSÖHÁZI NAPLÓ. II. _ 25