Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése és igazságos végrehajtása esetén bennünket terhelhetett volna (Ugy van! Ugy van!) Nem beszéltünk a közforgalmú értékpapírok általános felértékeléséről azért sem, mert a békeszerződésekben elmulasztották ezen közforgalmú értékpapírok egy tekintélyes részére — csak a zálogleveleket és a községi kötvényeket említem fel — megfelelő intézkedéseket tenni a tekintetben, hogy az abból háruló terhek szintén arányosan osztassanak meg közöttünk és az utódállamok között. De végre nem lehet általános valorizációról ezen a téren beszélni azért sem, mert a békeszerződések ugyancsak nem gondoskodtak arról, hog}

7 megállapítsák, kik ezeknek az értékpapíroknak akkori tulajdono-ai. A felértékelésnek a jóvátétel a célja, a jóvátételnek értelme csak ikkor van, ha a jóvátétel élvezetebe az jut, aki károsult. Ma ezeknek az intézkedéseknek elmulasztása folytán, és bocsánat a kifejezésért, az ennek folytán keletkezett nagy internacionális értékpapir-sibolások következtében, amelyek előállottak, a mai magyar kö/.torgalmu értékpapírok tulajdonosainak nem hiszem, hogy 5%-a az, akit tényleg károsodás ért, a tulajdonosok túlnyomó része olyan, aki mindenféle spekulativ eszközökkel összevásárolta ezeket az értékeket. Ezeknek jóvátételt juttatni nem volna értelme, ellenkezőleg még jobban elkeseritenők azt a tisztességes adóst, aki a békeszerződések alapján joggal azt hivén, hogy nem számithat valorizációra, ezeket az értékpapírokat potom áron eladta. Nem beszélhetünk ezeknek a közforgalmú értékpapíroknak általános valorizációjáról azért sem, mert amugyis nagyon kedvezőtlenül alakuló fizetési mérlegünket ez végzetesen befolyásolná különösen az előbb említett okból azért, mert ezeknek az értékpapíroknak ma egy sokkalta nagyobb hányada van külföldön, mint amennyi eredetileg külföldön volt, és ennek következtében természetes, hogy bármily szerény valorizáció is a mi fizetési mérlegünket nagyobb mértékben befolyásolná károsan, mint amikep ez befolyásolva volna akkor, ha meg lettek volna teremtve az alapok arra, hogy tényleg meg lehessenek állapithatók ezen értékpapírok eredeti tulajdonosai. Fizetési mérlegünk nagyon kedvezőtlen alakulása, ami nagyrészt szintén a békeszerződések következménye, egyike a legsúlyosabb és legnehezebb problémáinknak. Ez az a kérdés, amelyen a szanálás műve megbukhatik, ha nem vagyunk óvatosak és ha nem igyekszünk fizetési mérlegünket mielőbb megjavítani. Természetesen ez nem függ teljesen tőlünk. Függ ez egyrészt attól hogy a békeszerződési kérdéseknek még eddig nem tisztázott és végre nem hajtott részét hogy hajtják végre, függ egyáltalán attól, hogy végre a győzők — és ez nemc-ak mireánk. Magyarországra szól, de az egész világra — belátják-e azt, hogy teljesen lehetetlen a kapitalisztikus gazdasági rendet fentartani, ha annak a kapitalisztikus világrendnek egyes tagjait — legyenek bár azok a háborúban legyőzöttek — olyan egyoldalú, külföldre szóló, ellenszolgáltatások nélküli fizetésekre kötelezik, amelyeknek teljesítése a gazdasági élet szervezetére épen olyan hatással van, mint az élő szervezetre az állandó és nem pótolható vérveszteség. (Ugy van ! Ugy van!J Amig a győzők ennek tudatára nem jutnak, amíg nem látják be, hogy az a nagy gazdasági tudatlanság, amivel a békeszerződéseket megkö ötték (Ugy van! Ugy van!}, micsoda hatással van nemcsak reánk, akiket tönkre akartak tenni, de reájuk magukra nézve is (Ugy van! Ugy van!}, addig a közgazdasági élet Európában erőre nem fog jutni, addig a háborúnak káros következményeit a világ nem tudja kiheverni. (Ugy van! Ugy van!} Ez nem tőlünk függ, de tőlünk függ az, hogy igenis minden erővel ellenálljunk minden olyan törekvés1Ö28. évi március hó 20-án, kedden. 155 nek, amelyik egyoldalú fizetések által a külfölddel szemben való fizetési mérlegünk helyzetét még tovább rontja és ennélfogva — bár ismétlem, hogy közhiteli szempontból ez rendkívül káros reánk nézve — le kell mondanunk arról, hogy a közforgalmú értékpapírok altalános valorizációjának kérdésével bárminő szerény mértékben is foglalkozzunk. Hitelezőinknek ugy a belföldön mint a külföldön meg kell érteniök, hogy ez nem a mi fizetési készségünkön múlik, hogy ez nem azon múlik, mintha mi magunk nem a legjobban örülnénk, ha abban a helyzetben volnánk, hogy karosodásuttat jóvátehrssük — amennyiben tényleg jóvátehetők volnának —, hanem ennek az oka egyedül és kizárólag a reánk diktált békeszerződés, amely — e tekintetben nem akarom most a t. Felsőházat hosszabban igénybe venni (Halljuk! Halljuk!} — békeszerződés feltételeinek lehetetlen volta volt tulajdonképen az oka annak is, hogy pénzünk értéke annvira süllyedt, mint amennyire tényleg lesüllyedt. Jogi szempontból sem kivánható a közforgalmú értékpapírokban kifejezeti pénztartozások általános valorizációja, az előbb már emiitett jogi felfogástól eltekintve azért sem, mert még a békeszerződések, amelyek pedig ugyancsak kigondoltak mindent, amit a terhünkre ki lehet gondolni (Ugy van!), sem szólnak arról hogy a koronára szóló tartozások nem koronában teljesitendők. (Szterényi József báró : Ez a lényeges !) Nem mondható még az sem, hogy nem gondoltak a valorizáció kérdéseire, (Szterényi József báró : Sót !) mert igenis a háború alatt és a háború előtt lejárt tartozásoknak valorizálásáról intézkednek a békeszerződések. Evidens tehát, hogy ebből mást következtetni nem lehet, mint azt, hogy a békeszerződés utáni valorizációról a koronában kifejezett pénztartozások tekintetében szólnia békeszerződések alapján nem lehet Erre az álláspontra helyezkedett a jóvátételi bizottság, (Szterényi József báró : Ugy van !) amely a békeszerződések rendelkezéseinek megfelelően kimondta, hogy a koronára szóló értékpapírok, amennyiben helyettesitendők, az egyes államok által a saját pénzükre szóló értékpapírokkal helyettesitendők olyan számítási arányban, amjlyen átszámítási arány volt akkor, amikor az uj pénzegységet behozták. Ez olyan döntése a jóvátételi bizottságnak, amelyhez nekünk teltétlenül ragasz kodnunk kell és ennek megváltoztatását egy jottával sem engedhetjük meg. (Szterényi József báró: Uj jóvátétel volna !) Ha ezek szerint az is a nézetem, t. Felsőház, hogy a közforgalmi értékpapírokban kifejezett pénztartozások általános valorizációjáról sem gazdasági, sem jogi vonatkozásban szólni nem lehet, ebből nem tudom levonni azt a következtetést — és itt van a lényeges eltérés köztem és a t. kormány álláspontja között (Halljuk ! Halljuk !) — hogy semilyen irányban nem tartozik a magyar állam jóvátétellel azokkal az állampolgáraival szemben, akik vagyonukat vagy akik vagyonuk egy részét koronára szóló fix kamatozású értékpapírokban olyan különleges viszonyok között helyezték el, amely különleges viszonyok a magyar államnak minősített felelősségét állapítják meg abban a tekintetben, hogy ezekkel az állampolgáraival szemben a jóvátételt a pénzügyi és közgazdasági helyzet által megengedett mértékig tényleg gyakorolja. lUgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek a kategóriák, t. Felsőház — hiszen erről már gyakran volt szó — az eredeti jegyzésű hadikölcsönbirtokosok, másodszor az árvák és gondnokoltak, harmadszor azok, akik katonai házassági óvadékot tettek le fix kamatozású értékpapírokban, negyedszer azok, akiknek biztosítási szerződéseik vannak. Az eredeti jegyzésű hadikölcsönbirtokosoknak